Ebben a részben nem lesz különösképpen szó a fiúkról.De megéri elolvasni mert a 13.részben már ott lesznek,és ha nem olvassátok el a 12.részt akkor fogalmatok sem lesz majd,hogy mi a dörgés.
Köszönöm a megértéseteket.Hali.
*Ez a pillanat,egyszerűen padlóratett.A fiúknak sajnos már menniük kellett,elköszöntünk egymástól.
A gimiben ahol tanulok,nyár előtt két hónappal fejeződik a tanév.Egy hét múlva hétfőn végleg elhagyom,a gimit.
Még nem tudom,hogy hol kellene tovább tanulnom.Talán Amerikában,vagy itt Londonban.
Az irányzat már megvan.Mindenképp táncakadémiája szeretném felvételizni.Londonban is van,viszont Amerikában is.
És hamár jó iskolát szeretnék választani az USA-tökéletes hely rá.Szóval van egy hét még a suliból.Majd szombaton ballagás.
Eliza és Ashley sem tudják még mivel is akarnak foglalkozni a jövőben.De Eliza remek dráma szakos lenne,Ashley-nek pedig eszméletlen jól megy az éneklés.
És én pedig hip-hop/balett szak felé vágyódom.Már rég táncolok,pontosan 7 egész éve.De már 2 hónapja abba kellett hagynom,mivel az edzőm lesérűlt.
Viszont,nem sokára már újra kezhetek,mert azt hiszem minden rendben van vele és újra taníthat.*
~Na kicsim,hogy érezted magad este? - Jött be a szobámba apa,majd kérdezésdödni kezdett.
~Jól.-Válaszoltam
~Nem is mondtad,hogy szerelmes vagy.!-Mondta,kicsit ideges tekintettel.
~Tudod 17 évesen nem kell mondanom,észre kellene venned,hisz az apám vagy.-Förmedtem rá,kimondva azt amit érzek.
~Tudom Hannah,és sajnálom.De túl....Mondta volna tovább,de félbeszakítottam.
~Igen túl elfoglalt vagy,tudom.Mindig ezt mondod.-Mondtam neki elég bántóan,de az igazság fáj nem?!
~Igazad van.-Mondta megbánó arccal.
~Hisz mégis csak az apád vagyok.
~Igen az vagy,vagyis azt hiszem.-Idegesen közöltem vele,majd feláltam és otthagytam.
*Talán nem kellett volna ott hagynom,de igazam volt.Ha nem változik meg,utálni fogom.
Bementem anyához a hálószobájukba majd kérdőre vontam.*
~Any,ugya apa itthon lesz a ballagásomon.
~Kicsim,nem tudom.Csak azt tudom,hogy nagyon fájna neked ha nem lenne itthon.-Mondta szomorú hangon.
~Szóval nem lesz itthon.Értem én,nem vagyok neki fontos.-Ordítva mondtam,majd lerohantam a földszíntre,felkaptam a kabátomat és a cipőmet és elrohantam a parkba.
*Gondolkoztam.Sokat.Talán többet a kelleténél.
Nem apámon,és nem is azon,hogy mi lesz.Azon,hogy mit fogok majd viselni azon a bizonyos napon.
Igazából egy normális göncöm sincs,gondoltam magamban.Majd ránéztem az órára és már fél tíz volt.
Fogtam magam és haza mentem.Halkan kinyitottam az ajtót,felbaktattam a szobámba,bedőltem az ágyba és elaludtam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése