Olvasóknak ;)

Hello ;)Első történetes blogom, szóval még nagyon kezdő vagyok.Kihangsúlyoznám,hogy KITALÁLT történetet olvashattok majd,amit persze én írok.Minél több látogatót :)!És megjegyzéséket akarok:)A részeket naponta fogom hozni, lehet lesznek pici késések ;) Addig is We♥1D
ITT http://www.facebook.com/anncsika Megtaláltok :)♥

A sztoriról.

Hannah Colins egy átlagos Londonban élő egyke tini lány, aki csak a boldogságot keresi. Meg is fogja találni Harry Styles a híres One Direction Band egyik tagjában. Kacifántosan alakul majd a jövőjük. Veszekedések, kibékülések, sírás, rívás jellemzi majd kapcsolatukat. De hiszen tudjuk rögös út vezet a teljes és önfeledt boldogsághoz. Ők is megfogják találni, de vajon egymásban vagy külön utakon fognak majd járni? ♥!

2012. március 22., csütörtök

Huszonhatodik rész.*Az álom néha valósággá válik*. Part2

Bezavart Harry telefonja,mert csörgött.
~Louis.-Mondta mosolyogva.
~Vedd fel buzdítottam. ~Biztos fontos.
  Felvette.Le kellett mennie mert itt volt a menegment.
Magamra hagyott egy időre,de nem bántam.15 perc elteltével kaptam egy sms-t.
Harry.
"Gyere le meglepim van számodra"
Izgatott lettem feltápászkodtam a földről és elindultam.Lifttel 5 perc alatt lent voltam,bementem a nappaliba.
Zayn,Liam,Niall és Louis ültek a kanapén.Mind a négyen Harry szobálya felé mutattak,bár Zayn megbánó arccal.
  Bementem.Szemem káprázik vagy csak halucinálok?!-Vaciláltam magamban.
Harry és Rebeka épp vadul csókolóztak.Harry hátranézett,meglátta a könnyes szemeim és mentegetőzni kezdett.
Nem hagytam,vagyis nem az csak elrohantam.Utólsó pillantást vetettem a fiúkra akik mit "Jól végezték dolgukat" ültel egy elégedett mosolyall az arcukan.
Zayn viszont üveges tekintettel nézett rám.Mint aki sajnált volna.
 Igen már a liftet vártam de kitört belőlem és zokogni kezdtem.
Fejvesztve rohanni kezdtem a lépcső felé,lefutottam és már is a mozgalmas életbe csöppentem újra egy átlagos lány lettem,akinek nincs senkije.
Igen minnél jobban bízol,annál nagyobbat csalódsz.
  Nincs értelme bőgni.Letöröltem a könnyeim és átmentem az uton.
     Talán én voltam vak és zöld volt a lámpa vagy a söfőr hibázott?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése