13. rész *Az álom valósággá válik*

*A gép 3 perc múlva földet ér.Kérem az öveiket csatolják be. Köszönjük, hogy minket választottak*
~Na végre! - Csúszott ki Niall száján.
~Hannah ébredj! - Rázogatott oldalról Liam, aki már fel is vette a napszemüvegét és nagyon SWAG-nek érezte magát.Talán mert az is volt?!
~Ühh mi van? - Dőltem fel karikás szemekkel.
~Leszálltunk. - Mondta komoran Ash.
~Oké. - Válaszoltam kedvetlenül.
 A tömeg felállt az ülőhelyeikről és az ajtó felé tömörültek. Mikor kiértünk a reptérre furcsa módon hemzsegtek a kínaiak, a japánok, az ázsiaiak. Hajléktalanok ezrei voltak előttünk, ami párizsra nem nagyon jellemző.
~Hé. - Hasadt ki Zayn.
~Mi az? - Csattant fel Ashley.
~Nekem jött ez a húzott szemű állat. -Harsogta be a termet.
    ~Helló. -Jött nekem egy kedvesnek látszó, asszem turista és kezembe nyomott egy újság szerűséget.
*Bangkok térképe* - Olvastam le a feliratot róla.
~Nem, nem, nem. Ez nem lehet igaz. Bangkok? De hogy a ..? Oh..- Tört elő belőlem.
~Most mi van? - Vágott hülye pofát Niall.
~Vennünk kell repülőjegyeket vissza.  - Ajánlotta fel Zayn az ötletet.
  Mivel valamennyit konyítok ázsiaiul így próbálkoztam jegy vásárlással.
~Elnézést. Tudnak nekem adni 10 repülőjegyet Párizsba? - Mentem oda illedelmesen a jegypénztárhoz.
~Tízet? Jól van maga? - Magyarázott egy kis kínai csaj. ~ Átszállással indul gép párizsba jövő hét kedden. - Vetette szememre.
~Hogy mi?!! - Néztem rá kikerekedett pupillákkal. És Londonba? Vagy nem inkább Amerikába?
~Sajnálom. - Nézett rám lehajtott fejjel.
~Semmi baj. - Böktem oda és az öklömmel beleütöttem a pultba. ~Áuuw. Huhh..
~Héj te, mi a bajod? - Szaladt oda Liam. ~Semmi. A kúrva életbe is semmi. Nincs jegy és a következő járat jövőhét kedden indul Párizsba.
~Azt a ....- Akadt el a szava Elizának.
~Semmi baj, megoldjuk. Kiveszünk egy szállodába szobát vagy egy lakást és addig várunk, míg haza nem, jutunk. Hisz felnőttek vagyunk. - Nyugtatott bennünket Louis a maga 20 éves gyerek fejével.
~Jó oké. -Nézett rám nyugtatóan Niall.
   Kimentünk a reptér hatalmas üvegajtaján.
~Szóval Bangkok? -Ejtette ki Harry a száján.
~Úristen! Ez a szag. - Húztam az orrom.
     Kezembe a térképpel próbáltam valami ésszerű helyet találni, hogy túléljük ezt az egészet. Mikor már az orrunkig sem láttunk az emberektől olyan helyre tévedtünk ahová nem igazán akartam eljutni életem során.
~A Kínai negyed! ~Szúrta oda Harry.
   Fegyverekkel rohangáló félőrült emberek.Elhagyott, üvöltő gyerekek.Kurvák. Meleg bárok.Minden sarkon sztriptíz bárok.Stricik. YO! Elhagyott épületektől, milliárdos szállodákig itt minden van.
~Bangkok Hilton? - Bökött rá a térképre Niall az ujjával. 
~Mennyünk. - Vágtam rá boldogan.. ~Skacok ne már! Jó lesz. Bulizzunk egy jót. Járjuk a várost, kalandozunk és majd lesz valami. Ha nem lesz gép akkor a híres 1D hív egy magán gépet azt' elmegyünk innen.De addig is élvezzük a 50+ fok meleget és ne kúrjuk el mégjobban ezt a már így is elkúrt hetet.Megszállunk valahol, lepakolunk,átöltözünk valami lengébe és felfedezzük ezt a hatalmas fővárost. De, ha Bangkok elnyel onnan nem kerülünk ki élve, szóval együtt kell maradnunk.De hisz ez az angyalok városa és az angyalok vigyáznak ránk! - Biztatgattam az amúgy elkámpicsorodott bandát.
~Jó oké mennyünk. - Mondta Niall és átölelte Elizát aki szintén bólogatott.
~Rávettél! - Folytatta Liam és körbenézett az embereken. ~Ne nézd őket ennyire mert még valamelyik megtámad. - Figyelmeztette Ash.
  Egy óra gyaloglás után megtaláltuk a Hiltont. 
~Jó nagy! -Vetette fel Ashley. 
~Mire várunk? Mennyünk már be, leszakad a bokám. -Panaszkodott Eliza. 
   Bementünk azon a gyönyörű bejáraton és az elénk táruló hatalmas tér bámulatos.10 percig még bámulgattunk ott, mire megszólítottak. 
~Miben segíthetek? - Aranyos hangon egy amerikai származású lány érdeklődött. 
~Szobát szeretnénk. -Kaptam észbe. 
~Öhhm. Egyet? - Kérdezett rá. 
~Nem. Hármat. -Válaszolta neki Liam. 
~Jöjjenek utánam. -Mondta, majd három szobakulcsot nyújtott át nekem. ~Köszönjük. - Mondtuk véletlenszerűen egyszerre.
   Felvánszorogtunk tele bőröndökkel a szobákba. Én, Ash, Zayn és Harry egy szobába kerültünk valahogyan. Niall és Eliza külön voltak. Louis&Eleanor, Danielle&Liam szintén külön lakosztályba.Én bedőltem a franciaágyba amit Ashley-vel fogunk birtokolni. Az ülő a nappaliban Zayn tulajdona lett. A vendég ágyat pedig Harry kapta. Már negyed órája volt, hogy ott kuksoltunk az elnöki lakosztályban. Na jó, nem elnöki, de puccos.
~Írtam egy refrént. - Mondta izgatottam Harry.
~Hogy mi van? - Vonaglott oda mellé Zayn.


~Elfáradtam, megtört az élet. Félek,egy napon 


 elvesztelek téged. Lesz mit meséljek úgy 


gondolom mindenről. Minden sorom őszinte 


és tudjátok, hogy innen jön "♥"~ Olvasta fel papírra vetett sorait Harry :)

   

12. rész *Az álom néha valósággá válik*

~Hannah, gyere már. - Húzott be maga után Ashley, hogy le ne késsük a gépet és én nem ellenkeztem. Félbe hagytam egy szívszorító beszélgetést újra.Harry elkámpicsorodva nézett felém, dühöd tekintettel.
~Kérlek! - Mondtam oda halkan egy nyugtázó mosollyal.
~Oké, oké. menj. - Válaszolt lekókadt fejjel, de megértően. Azt hiszem.... - Hagyta abba.
~Hmm? - Néztem rá kérdően, mire a nevemre lettem figyelmes.
~Hannah Collins ha azonnal nem jössz én rángatlak ide. - Kiáltott ide Eliza akinek a szavára ugrottam is. ~Bocs tényleg. - Böktem így oda utoljára. ~Menj csak! -Kaptam válaszként.
Így is tettem.Ahogyan végig sétáltam a turista osztályon és láttam a bevándorló embereket akit épp kitoloncolás áldozatai, rendőrökkel bilincsbe, megfenyítve ülnek egymás vállain sírdogálva, plusz egy fájó pont volt.Látva az árca kis gyerekeket édesanyjuk után sírni feltörte a régi beforratlan sebeket. Mihelyst helyet foglaltunk az első osztályon, kezembe vettem a telefonom és míg még nem szálltunk fel apát tárcsáztam.
*Kicsöng*
~Haló. -Vette fel azon a jellegzetes hangon.
~Köszönöm...
...az esti meséket, amiket akkor meséltél amikor anyát vártuk.
...a reggeliket, amelyet az ágyba kapta mese közben.
...hogy amikor rossz volt a kedvem felvidítottál.
...hogy te mindig mellettem állsz a mai napig!
...hogy reggel kócosan, pizsamában is a legszebb lánynak látsz a világon.
...hogy megtanítottam arra: mindegy ki mit mond, NE ADJAM FEL AZ ÁLMAIMAT!
...hogy szerettél, szeretsz és mindig is szeretni fogsz!
                      apa ♥ -Mondtam belé fojtva a szót és kinyomtam a telefont.Kikapcsoltam, hogy ne zavarjon senki. ~Kedves utasaink csatolják be a biztonsági öveiket a gép felszáll. -Mondta a pilóta. Engedelmeskedve neki becsatoltuk magunkat és felszálltunk.
~Hé Hannah! - Súgta oda hátulról Liam.
~Mi van? - Dugtam hátra a fejem az ülés közti lyukon keresztül.
~Mit érzel? - Vetette rám a kínos kérdést.
~Ömmm. Semmit. -Nyögtem ki majd rámeresztettem a szemeimet Elizára.
~Most mi van, mit nézel? - Kérdezte tőlem miközben a telefonján a 'Saját képek' mappát nézegette.
~Háhá, nézd. - Ordít fel Niall.  ~Ott van Hannah és Harry a képen, huhh... - ~Sóhajtozott tovább.
Rápillantva a képre visszajött az életkedv 0 állapot.
~Miért vágsz ilyen savanyú pofát. - Ütött rá a velem szemben ülő  Louis a bal combomra nevetve.
~Mi a.... - Kezdtem bele. Nagy levegőt véve türtőztetni próbáltam magam több-kevesebb sikerrel.
~Utálom visszanézni a közös képeket.
Utálom, hogy akkor még minden rendben volt.
Most meg RÁ sem ismerek.
Utálom, hogy megváltozott.
Utálom, hogy akármennyi csalódást is okozott fontos nekem.
Hiányzik a kúrva életbe is. - Szegeztem a tényeket Louis fejének.
~Ez súlyos. - Kaptam válaszként Zayntől, aki csak megveregette a vállaim és azt súgta a fülembe, hogy:
'Minden rendben lesz, bízz bennem Hannah', mire én csak elmosolyodtam és azt mondtam 'Tudom'.

11. rész *Az álom néha valósággá válik*

Hátat fordítva  a múltnak, szemeimet a padlóra szegeztem. Elindultam lefelé, ahol már vártak engem. Kiérve megcsapott a meleg hűs szél és szemeimbe a napsugarai erősen belevésték magukat.Amikor megláttam a fekete limuzint előttem sóhajtottam egyet és utoljára  hátrapillantottam. A hatalmas szállodát nézve és meglátva a lakosztály ablakából kihajoló Harryt és Zaynt rám törtek az éjszaka emlékei. Bólintva rájuk a fejemmel beszálltam a komor, fekete színű limuzinba. A csajok már izgalomban voltak, hogy mit rejteget számunkra Párizs, a szerelem városa. Igazából nem értettem miért nem velünk jönnek a fiúk, de rájuk hagytam. Mi mehetünk repülővel, ők meg nagyba helikopterrel. Na szép. - Fintorogtam magamban. Mikor megérkeztünk nagyon sok lány lepte el a váró termeket és a bejáratot.A motor leállta után nem mertünk kiszállni hisz körbevették a limuzint és "I love One Direction"-ös táblákkal ütögették a kocsi oldalait.Paul kiszállt és arrébb vezényelte a sikítozó lányokat, hogy kitudjuk szabadulni és elérjük a gépet. Danielle és Eleanor voltak az elsők akik elhagyták az autótót és láttukra hangosabb sikolyok törtek elő, gondolom azt hitték, hogy a fiúk is itt vannak. De amikor már mind elhagytuk a limuzint, lányok ezreinek lefagyott az arcáról a mosoly. Szétszéledve anyáztak és trágárkodtak. Megértem, hisz a srácokért jöttek ide és minket kaptak. Mulattam is egy sort magamban.
Magunk után húzva a bőröndöket, Paul utunkra hagyott és visszament a fiúkhoz. Odatolakodtunk az emberek elé az ellenőrzéshez és szerencsére nem haltunk meg. Negyed óra alatt el is készültünk, már csak leültünk a váróba, ahol 60 percet kellett gubbasztanunk. Mindenki máshogy töltötte el ezt az időt. Én olvastam, Danielle és Eleanor ott csicseregtek, miközben körmöt pingáltak. Eliza és Ash dúdolgatott és szívecskéket rajzolgatott a levegőbe mint valami kisgyerekek.
~A legjobb bosszú?Mosolyogj, nevess, legyél boldog és ne hagyd nekik, hogy tudják, hogy fáj.  - Mondta egy kellemesen mély hang, a kezemben lévő könyv címét felolvasva, majd leült mellém a komor, szürke színű székre.
~Simon? Simon Cowel? - Kérdeztem rá.
~Igen Hannah, jól látod én vagyok. - Válaszolta mosolyogva.
~Hogy kerül maga ide? - Vágtam rá szeppenten.
~Tegezz. - Szögezte le előbb. ~Most itt voltam pár napot és megyek haza. - Válaszolta finoman. ~Miért sírsz mindig? Nem értelek! - Mondta határozott és választ váró szemekkel nézett rám.

~Ami a legjobban fáj azt sosem érted!

Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból,  és nem érted.

Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted miért hull a könnyed, nem érted ,miért.

Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat!Igen, hisz itt már csak a vér és a könnyek segíthetnek! 

És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz.

Mintha éreznéd, miközben összeomlassz,  hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtőzik, csak meg kell találni, fel kell kutatni! 

Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd  magad, hogy megtaláld az igazi......az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad. Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot..eltört. 

Benned is eltört vele valami.

És akkor sírni kezdesz! - Magyarázkodtam neki. 

~Csak várj...várd ki, míg rájön, hogy rád van szüksége. Mert rá fog jönni.

Amikor bemondták, hogy indul a gép, felkaptam a fejem, bevágtam a könyvet a táskámba és rohanni kezdtem.De megtorpantam. Visszafordultam és visszaszaladtam Simonhoz. Szorosan megöleltem és vállaiba bújtam.Miután felemeltem a fejem Harry és a többieket pillantottam meg befelé sietve. Megálltam Simon előtt, aki meg simogatta az arcom és azt mondta:

 ~Eredj.

Engedelmesen tovább is álltam mikor már Danielle hangját is hallottam, hogy siessek. Hátam és kezeimbe kaptam a cuccaimat és visszasiettem utánuk. 

~Huuhh. - Sóhajtottam fel. 

  *Zayn szemszöge*

~Miért nem mész utána és miért nem mondod meg, hogy szereted? - Böktem oda oldalból Harrynek.

~Jajjh Zayn bárcsak ennyire könnyű lenne. Elrontottam mindent és nem tehetem jóvá. Tudom, hogy soha érted, soha nem fog megbocsájtani és soha nem fog pasiként rám nézni csak egy barátként vagy egy idegenként. - Mondta felháborodva, mint ha én lennék az oka. 

~Csitt. Nyugi már. No para Just laza. - Csitítottam lejjebb.

~Oké, oké. -Vágta rá és Hannah után futott. 

         ~Hannah, várj! - Ordított utánam Harrry. 

         ~Halkabban nem lehet? - Kérdeztem rá. ~Mindenki ránk figyel. - Folytattam tovább.

         ~Bocs! - Nézett körbe huncutan. 

~Most félek. - Mondtam csendesen. 

~Most meg mitől? - Kérdezett furcsán. 

~Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad.Hogy még sem vagyok olyan szép, kedves lány mint akibe beleszerettél.Régebben azt mondtad, sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt voltunk/vagyunk.Én az szerettem volna/ azt szeretném, hogy életünk végéig tartson ki ez a kapcsolat, eddig azt mondtad te is így akarod.De már nem szeretsz annyira, mint régen és nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem ez örökké így lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el bármilyen hibát is követtem/követek el.De ez nincs így, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna, hogy szeresselek, lehet, hogy most én hiába szeretlek mindennél jobban, te már nem így érzel.És mi lesz velem ha már nem szeretsz, ha azt mondod legyen vége?Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem, és ha te elhagysz tényleg semmim sem marad majd.Na pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már, nem akarok veled lenni többet, na ez a nap lesz az én életem vége! - Magyaráztam neki, már megint könnyes szemekkel. 

~Mondhat bárki bármit, én szeretlek! Lehet, hogy sokszor megbántottalak.Lehet, hogy nem illünk össze.Ez egy se veled, se nélküled kapcsolat.És igen, többször kimondtunk, hogy már vége...De végül mégis mindig egymás karjaiban találjuk magunkat.Mert szeretlek! És nem érdekel, hogy ki hisz bennünk, vagy ki van ellenünk. Nem számít, hogy bolondnak tartanak.Nem számít semmi, csak te és én. Csak az számít, hogy szeretjük egymást. És jöhet millió akadály, tudom, hogy azokon is túllépünk majd, mint ahogyan eddig is tettük. Annyi mindenen mentünk már keresztül, és ez tesz minket erőssé. Mert szerelmünk legyőzhetetlen! - Mondta nagy átéléssel, ami nem csoda, jobban el is kezdtem szipogni. 

~Harry én szeretlek. De, hogy ha azt akarom hogy légy boldog akkor hagylak menni. Előttünk az élet. Én még nem állok készem rád és te se rám. Legyünk boldogok egymás nélkül, hidd el a szerelem...az igaz szerelem egyszer ránk is ránk talál. 

       

   

10. rész *Az álom néha valósággá válik*

Reggel a plafont bámulva nyitottam ki a szemem. Balra nézve megláttam magam mellett Harryt.

Fogtam a fejem rendesen. Becsuktam majd újra kinyitottam a szemeim, hátha félre látok és nem lesz mellettem Harry, de nem így volt. Óvatosan felültem az ágyról, csendben leléptem, hogy ne ébresszem fel Harryt. De nagyon morgott és inkább visszafeküdtem. Kétszer biztos hasba vágott forgolódás közben. Amikor már 1 órája vártam, hogy kinyissa a szemeit és feleszméljen nagyon untam. Bementem a konyhába, kivettem egy fazekat a szekrényből, megengedtem vízzel és ráöntöttem.

~Hé, ne bántson kérem! - Ordított fel.

~Nyugi, csak én vagyok. - Mondtam, majd sorba felébresztettem minden hétalvót, mivel 2 óra múlva indul a gépünk párizsba.

   Mindenki csak nyöszörgött és másnapos fejjel pislogott rám. Felinvitáltam mindenkit, sorba mentünk a fürdőbe, sorba öltöztünk fel, összepakoltunk és  fáradt sóhajtások hagyták el a szánkat.

~Micsoda nap. - Sajnálkozott Louis.

~Micsoda éjszaka! - Nevetett fel Harry miközben, heves pillantásokat vetett rám.

   Zayn és Amber ott nyalták falták egymást, anélkül, hogy Zayn azt mondta volna, hogy vége. Igazából már nem hiszek a mesékben, elegem van az összetört szívekből, amit happy követ. Liam komoran nézett rám aztán Zaynre, aztán megint rám és megint Zaynre. Gyanús volt ez nekem. Felpattantam a bőröndömről és mély levegőt véve, végignéztem a többiek búskomor arcán és elkezdtem lelkesítő beszédet tartani.

   ~Mikor azt érzem, hogy teljesen egyedül vagyok,akiket szeretek mindenki sorban elhagyott. Gondolkodtam mi az,ami megér egy harcot,hogy újra lássak a tükörben egy boldog arcot..!..!..!

Kezdtem  a hegyi beszédem.Nem akartam én monológot, de az lett belőle. Mikor már háromnegyed órája mondtam, meg mondtam én is belefáradtam. A szemem sarkából néztem a tekintetüket.Valaki unottan ült, valaki a szemgolyóit tornásztatta, valaki pedig bámult ki a fejéből tudatlanul.Idegesen hallgattam a torok köszörüléseket és a toporgó lábak hangjait, a szél miatt nyikorgó hangot adó ablakokat az erkélynél. Egyre feszültebb és feszültebb lett a hangulat.

 Louis-on szaporán folytak le az izzadságcseppek, Harry állandóan a kezeit dörzsölte, Zayn a haját túrta állandóan. Liam pepsit ivott, Niall pedig már a negyedik zacsi mazsolát tömte magába.

És a barátságok örökre szólnak.Nem teheti tönkre semmi az egymás iránt érzett szeretetet. És igen, néha azt szeretném, hogy a"Vigyázat törékeny" felirat legyen a homlokomra írva.És nem kell unott pofával bámulni rám, ha valami nem tetszik, itt lehet hagyni. .

Ismerős helyzet? Egész végig azt állítod, makacsan, naivan, hogy te nem vagy bábu, te nem vagy porcelánbaba, akit csak úgy lekaphatnak a polcról, ha épp ahhoz van kedvük.Te szabad embert vagy, azt csinálsz amit akarsz. Érző szívű, lelkű egyén, akinek igenis érzelmekre van szüksége.Csakhogy ez nem ilyen nagyon sok helyzetben. Lehet, hogy még akkor is ezt mondod, amikor már nem hogy porcelánbabaként, de még rongybabaként sem kezelnek. - Folytattam tovább.

~Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog? - Kérdezte kíváncsian Niall.

-Csak egyszer nézz rám akkor, mikor nem beszélek senkivel, egyedül ücsörgök egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.

Ha mosolygok, akkor valóban boldog vagyok, de ha csak szomorúan bámulok magam elé, tudni fogod a szemembe nézve, hogy milyen magányos is vagyok valójában. 

   Már inkább olyan arcokat láttam magam előtt akik belegondoltak, abba amiről már egy órája papoltam.Lehet, hogy unalmas volt, de igaz.

~Indulhatunk! - Vágtam rá egy kevés hezitálás után.Felkaptam a hátizsákom a hátamra, a táskán a kezembe vettem, a bőröndöm meg húztam magam után. Mindenki összekészült és szedte a cókmókját. A liftnél mindenki befért majdnem.Kivéve én és Zayn.

~Uppsz. - Sziszegett Liam.

~Nem baj, én majd sétálok. - Hajtottam le a fejem és elindultam a lépcső felé. Zayn is jött utánam.

~Hallod Hannah..- Kezdte mondatát. ~Én nem tudom mi volt éjszaka, de azt tudom, hogy khmmm..megcsaltalak. -Nyögte ki nehezen.

~Én is! - Mondtam utána gyorsan a tekintetét kerülve. 

~De én nem csak csókkal. - Folytatta magyarázkodását. 

~Én sem. - nevettem fel.

    Felhúzta a szemöldökét és szája mosolyra húzódott. ~Szóval mi nem vagyunk egymáshoz valóak. - Motyogta magában szemeit lesütve és a lépcsőfokokat bámulva.

~Hát nem. - Sóhajtottam egy hatalmasat. 

~Zayn neked is és nekem is megvan valahol a mások felünk. Hidd el boldogok leszünk, csak nem most és nem egymással.A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük. - Folytattam egy kis filozófiával. 

~Barátok? - Nézett rám kérdően. 

~Azok! - Mosolyogtam rá őszintén.

~Hannah, you fine? - Kérdezte halkan, majd közelebb jött és egy baráti öleléssel tudatta velem, hogy semmi ok a pánikra.

~I'm fine.I'm just not happy. - Súgtam a fülébe lágyan.....(!)

9. rész *Az álom néha valósággá válik*

14 nappal később.
     ~Yeeeebooooo! - Visítozva keltem fel ezen a szép szombaton.
Amikor kihúztam a függönyöket, gyönyörű fényáradat lepte el a szobát. És gyönyörű látvány fogatott  Sydney tengerpartjának személyében. A nap sugarai csak úgy simogatták hófehér arcom. És olyan hőség volt, hogy tényleg elkelt a bikini még a szobában is, a légkondi ellenére. Az ámulatba ejtően  kék ég és a tenger, valami észveszejtően hívogatott kifelé.Nem is tétováztam volna tovább, de amikor megszólalt a rádióban a WMYB akkor tombolnom kellett egyet. Pizsamásan felmásztam az asztalra, kezembe vettem a gyümölcstálról egy banánt és énekeltem olyan hangosan amilyenen csak tudtam. Amikor belépett a szobaszerviz kicsit sem éreztem magam hülyén.Na jó sült a fejem.
~Kopogni nem szokás? - Kérdeztem flegmán és elnevettem magam.
~Elnézést de én kopogtam, talán ön nem hallotta. - Válaszolta a fiú halkan és kiment a szobából.
   Hátrahagyva a tombolásomat a fürdőszobába siettem. Rendbe hozta a séróm, és úgy szimplán csak magamat. Felkaptam egy pánt nélküli bikini felsőt és rákaptam egy laza csöves pólót és egy fehér rövid nacit. Beledugtam egy strandpapucsba a lában és egy szalmakalapot vágta a fejembe. Kirohantam az ajtón és Louisba ütköztem.
~Te jó szagú Úristen! - Mondtam ijedten.
~Ó köszönöm. -Vágta rá viccesen és beljebb taszigált az ajtón.
~Hé, épp most akartam elhúzni innen. - Morogtam rá.
~Oké várj meg csak hozom a fürdőgatyám, mondta majd bement a szobájukba és turkálni kezdett a ruhái között. A sajátját nem találta így jónak látta Niall-ét is. Feldobta a vállára egy törölközővel együtt és fütyörészve elindult lefelé.
~Na szép, én várjam meg de ő engem itt hagy. - Idegeskedtem magamban majd utána kocogtam.
    Sétálás közben eszembe jutott anya. Az orchideák között lépkedve eszembe jutott a jellegzetes parfümillata. A hét ágra sütő nap láttán, elővillant széles és boldog mosolya. a játszótéren játszó gyerekek megpillantása után bevillant a gyermekkorom legszebb időszaka. És Louis szemeibe nézve anya mosolygott vissza rám.
~Hannah, itt vagy? - Bökött meg oldalból Zayn amikor már odaértünk.
~Persze! - Csattant fel éles hangom és megpusziltam Zaynt.
~Úristen, paparazzik. - Kiáltotta el magát Eliza, majd ezt követően Harry megfogta, felkapta az ölébe és rohant vele a vízbe. Amikor Zaynre néztem tudtam, hogy az sugallja "Fuss", hát nem is tettem másképp.
Igen, elkezdtem futni de utolért és csak annyit mondod szeretlek te butus. Romantikus csókolózásba elegyedtünk. Nem telt bele egy perc de visítozó lányok serege vonaglottak körénk és ellepték az egész partot. Én, Eliza és Ash szomorú fejjel de vettük a lapot és el is mentünk. Sétálgattunk ott egy kicsit, közbenéztünk. Néhány üzletbe is betipegtünk meg ki is. Végül a hotel szobába kötöttünk ki. Az igazat bevallva rohadt álmos volt mindegyikük ezért el is szundikáltunk.
   Engem Zayn szuszogása keltett fel angyali álmomból. De a homlokpuszi után, megbocsájtottam neki.
Olyan ügyesek voltak, hogy csak 10 óra múlva dugták fel az orrukat megnézni, hogy élünk e még. De élünk. Kikényszerítettek az ágyból a fürdőbe invitáltak. Louis és Harry ruhástól bedugtak a hideg zuhany alá. A kapálózás és az ordibálás és az  S.O.S kérés nem segített. Liam, Zayn, Niall az ajtóban álltak és fetrengtek a nevetéstől. Megértem nagyon vicces vagyok amikor ideg betegeskedem.
  ~Nyugi. -Mondta Louis a fejét fogva. ~Megyünk bulizni.
  ~Bulizni? Így? - Értetlenkedtem.
Egy-egy eltévedt mosolyt láttam mindegyikőjük arcán, de nem sokáig hisz elmentek.Kimásztam a zuhanyzóból, megtöröltem vizes testem és megszárítottam a hajam. Kivasaltam a ruhám.
Felöltöztem. Egy fekete. flitterekkel, kövekkel díszített mini volt. Amelyet egy fekete tűsarkúval ötvöztem.
Zayn fekete inget és egy nadrágos viselt. A többiek úgyszintén ki voltak csípve.Nagy nehezen össze szedtük magunkat és elindultunk. Beszálltunk a "kis" buszba és 10 perc utazás múlva ott is voltunk.
Ismeretlen volt számomra ez a club. Hátsóbejáraton mentünk be. Kikúrt nagy hangerővel szóltak meg a 2012-2011-es slágerek és többnél-több 16-17 tinik lepték el a helyet. Kaptunk V.I.P szobát, aminek nagyon örültem. Semmi kedvem nem volt a bulizáshoz, főleg a tök részeg emberekhez.
A fiúk nagyon belemerültek a bulizás érzésébe, hisz egy csöpp szabadidejük sincs mostanában. Viszont Harry és Zayn igazán ki is élveztek minden percek. Sokszor kerülgették a bárt és a sörös, vodkás üvegek száját. Ha nem barba és fekete hajú lányokkal flörtölgettek, akkor szőkékkel. Szóval berúgtak de nem is kicsit. De amikor megláttam Zaynt és egy lány számot cserélni az még nem volt semmi, de amikor már Zayn a nyakát csókolgatta és a fenekét fogdosta a lánynak, eltört a mécses.
  Harry pont elkapta az a pillanatot amikor vidám tekintetem ködössé és borússá válik. Fogtam magam és a mosdóba rohantam. Elizát és Ash leállítottam, hogy most egyedül akarod lenni, és hagyták.
   Amikor már szalonképesnek éreztem magam újra kimentem és Harrybe ütköztem. Megfogtam a kezem, átgázolt velem a tömegem, beültetett egy autóba és elindultunk valahová. Csak mentünk és mentünk.
Egyszer megállt. Szótlanul kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót.Átkötötte a szemeim egy sállal. Semmit sem láttam, hiszen sötét volt. Majd azt mondta:
~Állj! Itt állj meg.Ha ordítok egyet vedd le a sálat és találj meg.
  Bólintottam egyet és vártam a kiáltását.
~ÁÁÁÁÁÁÁÁ. - Hallottam a kiáltást, leszedtem magamról a szorosan rám kötözött sálat, levágtam a földre  és láss csodát. Egy bazi nagy házban találtam magam. Egy medence előtt álltam amiben vörös rózsaszirmok úszkáltak. Gyönyörű volt. Sétálva tovább orchideákkal tele út vezette egy szobába. Harry az ágyon feküdt, pezsgővel és csokival a kezében. Nem tudtam mire következtetni.
  Leszállt az ágyról, kezeiből eldobta a pezsgőt és a csokit, és odajött hozzám. Végig simogatta a kezeim és óvatosan lehúzta a ruhám pántját. Leültetett az ágyra, lehúzta a cipőm és gyengéden csókolgatni kezdte a lábaimat. Egyre feljebb és feljebb ment.Mikor már nem éreztem magamon a ruhát, paráztam.
Nem túl korai ez? És mi lesz Zaynnel? Én szeretem őt is meg őt is! Jaj ne.
Megcsókolt. És nem, nem lehet igaz.
Hagytam(!) 

8. rész *Az álom néha valósággá válik*

Már nem volt olyan kellemes meleg mint délután, ezért mindent hátrahagyva inkább haza indultunk.
Én és Zayn egymás társaságát élvezve, kicsit lemaradva a többiektől mentünk.
   Tizenkét perc alatt haza is értünk. Beérve a házba finom illatok kaptak szárnyra. Niall rögtön a konyhába rohant, hogy megnézze mit alkotott apa.
~Tészta! Nyami..- Ordított fel, majd Harry hátára csimpaszkodva vigyorgott tovább.
~Te mit nem szeretsz? - Viccelődött vele Louis aki épp Eleanort fürkészte oly bájosan.
~Haha, menny a répáiddal. - Szúrt vissza Niall miközben tovább állt Liamhez.
~Na mizu? Azt hiszitek ma este enni fogtok? Hát nem. Muhaha. - Hagyták el Niall száját azok a bűvös mondatok amiket egy "boszis" nevetés kísért.
   Apa csak állt a konyhában jó séf módjára.A kötény rajta és csak mosolygott.
~Kész van! - Szólalt meg és kivitt egy tál tésztát az asztalra. Mindenki odasereglett és elkezdett enni.
Valóban Niall mikor már az 5. tányérral taposta befelé.
~Nem lesz semmi baja? - Kérdeztem rá félve a választól.
~Nem! - Fordult felém Niall egy-két gonosz pillantással.
~Oké, oké. - Vágtam rá és folytattam az evést.
    Közben járt az eszem. Harryre néztem és eszembe jutott Merci. ~Harry, Merci hol van? - Érdeklődtem.
~Haza ment. - Válaszolt vidáman.
~De, miért nem szólt?
~Szólt csak nem nektek. Nyugi így jó. Nem ment volna nekünk és hagytuk is a francba. - Mondta mosolyogva és megbökte Liamet.
~Hé, te. - Szólt rá a fiú vigyorogva.
~Véletlen volt. - Nevetett fel Harry, majd kiugrott a helyéről és elkezdett az asztal körül rohangálni. Majdnem repültek a tányérok amikor kergetőzni kezdtek Liammel.
~Jó oké, fejezzétek be. - Mondtam vigyorogva.
~Na fussál vágta rá Niall, aki a nyomomban volt. Kifutottam a kertbe, de oda is utánam jött. Az igazat megvallva féltem, hogy kidobja a taccsot. Jogos volt a félelmen. Egyszer csak megtorpant és lassan lehajolt.
Harry és Liam épp akkor kerülték meg a medencét már harmadjára. Harry meg állt Niall előtt és nem kívánt módon arra lettem figyelmes, hogy Harry elkezd visítani, mint egy lány.
~Niall! - Hangzott el a szájából.
~Bocsi véletlen volt. - Mondta bociszemeit használva.
~Semmi baj. -Sóhajtott Harry. ~Gyere, segítek bemenni. - Ajánlotta fel kedvesen. ~Oké. - Válaszolta majd elindultak. Harry huncutan vetett Zaynre egy pillantást és belökte Niallt a vízbe.
~Huh, felfrissültem. - Nyögte ki Niall, köpködve ki a vizet a szájából.
~Nem úszod meg Harry. - Ordította Eliza az ajtóból és elkezdett Harry felé rohanni. Teljes erejét használva lökött egyet Harryn aki egy méterrel volt a medence fölött majd belecsobbant.
~Ez nagy volt. - Röhögött Niall és a lépcsőhöz úszott. Harry nem tágított, elkapta Niall lábát és lehúzta róla a nadrágot. Sajnos nem csak az jött le róla. Alsónemű nuku.
~Úristen! - Kiáltottam fel, két kezem a szemeim elé rakva. ~Ezt én sem szívesen nézem. - Mondta Liam.
~Miért? Niall tök sexy. - Hebegte Louis, félmeztelenül.
~Louis neked le van borotválva a lábad? - Kérdezte az épp ideérkező Amber.
~Most miért jön mindenki ezzel? És ha igen? - Válaszolta sértődést színlelve ahogy arcán kirajzolódott egy szép nagy mosoly.
   ~Gondoltam átugrok. - Kúszott ide mellém Amber.
   ~Oké, mit hoztál? - Kérdeztem kíváncsian.
   ~Titanic. - Mondta lehajtott fejjel.
Én csak rámosolyogtam és kijelentettem, hogy 10 perc múlva mozizás a nappaliban. Mindenki felkapta a fejét és már ki is ugrottak a vízből.
   A csajokkal bementünk a házba. Elővettem a pattogatott kukoricákat és betettem őket, hogy pattogjanak ki. 5 perc múlva már 5 tálnyi kukorica állt a nappali asztalán, üdítőkkel, csokival és papírzsepikkel.
~Miért a zsepi? - Kérdezett rá Louis.
~Titanic?!  - Vágta rá Liam és átkarolta Daniellelt.
  ~Igen. -Bólogatott Amber, majd lehuppantunk a babzsákokra. Kényelmesen elhelyezkedtünk és elindítottam első útjára a Titanicot.
  Mindenki síri csendbe nézte, ahogyan neki ütköznek a jéghegynek. Bennünk is megállt a világ.
Nem mondhatok olyat, hogy átéreztük mert nem voltunk ott.De mégis. Amikor a zenészek befejezték azt, amit játszottak és elköszöntek egymástól, majd az egyik ott maradt és elkezdett egy olyan dalt játszani ami feltette a pontot az "i"-re. És ahogyan szép lassan elönti a víz a szobákat, amikor az édesanya álomba ringatta  két gyerekét, amikor egy idős hölgy és férje átkarolva egymást halnak meg, szívszorító pillanatok ezek. A könnyeim már ellepték a szemeim. És látni, hogy Jack mennyire szereti Roset ez külön egy szép dolog.Hiszem ,hogy Zayn és én valóra válthatjuk azt, amit Jack és Rose. Az igaz szerelmet!
  Életüket adták egy álomért és a szenvedélyük lett a végzetük...♥ 

7. rész *Az álom néha valósággá válik*

~Hannah! - Hallottam a nevem. Mély hangja a szívem mélyéig markolt, bárki is volt az. Lassan elengedtem Liamet. Szembenéztem vele. Nem igazán láttuk egymást mert sötét volt, de az utcai világítás mindent megoldott.
A szemem csillogtak a fények hatására a könnyeim miatt. Az ujjaival letörölte a könnyeim és megfogta a vállaim. Majd a fülembe súgott egy olyan mondatot amire felcsillantak a könnyekkel elárasztott szemeim.
~Vedd észre azt Hannah, aki igazán szeret. - Suttogta halkan és felálltunk a földről.
     Hátrafordultam és megláttam Zaynt magam előtt. Édes mosolya, fehér fogai és az a nyelvszerkezet:$
Liam most rámutatott arra az emberre akit érdemes szeretnem. És érzem, hogy a szívem mélyén mindig is őt szerettem.Elvakított azelőtt valami, amiért nem vettem őt kellően észre.De ahogy itt áll előttem, szintén könnyes szemekkel rájöttem, hogy ő az akit mindig is szerettem.Zayn egy olyan ember aki nem csak a külsejével hívja fel magára a figyelmet.Hangja az egekbe visz, szíve a szívembe mar. Aki valaha is visszautasította ezt a srácot élete legnagyobb hibáját követte.És én helyrehozom azt a hibám, hogy észre sem vettem.
  Közelebb szerettem volna hozzá menni, de ő megelőzött. Lassú léptekkel elindult felém és pár perc múlva  tekintetünk összeért.
Szívem a torkomban dobogott, pillangók röpködtek a gyomromban és csak pirultam.Lehajtott fejjel álltam előtte. Puha keze gyengéden megérintette az arcom és kisimította szememből a hajszálaimat.A ujjaival finom megsimogatta pirospozsgás arcom és az állam lassan a szája felé kezdte húzni.Tudtam, hogy most mi jön, nem féltem hisz nem volt miért. Belül ugrándoztam és visítottam. Kívül a komoly és rideg álarcom volt rajtam.
Amikor ajkaink már majdnem egymáshoz értek egy hangos kiáltás zavarta meg a romantikus csendet.
 ~Fázom, ideje indulnunk! - Vetett véget Harry a pillanatnak.
~Tesó, ezt muszáj volt? - Bökte meg Niall közben.
~Most miért? - Kérdezett vissza mogorván, majd elindult a többiekkel hazafelé.
    Soha nem akarta, hogy boldogok legyünk együtt, de akkor legalább hagyna nekem, hogy boldog legyek.
Teljesen az ellenpólusom. Miért fáj ez neki?! Sosem láttam a fejébe és pillanatnyilag nem is akarnám megtudni milyen mocskos gondolatai vannak.
~Zayn én sajnálok mindent.Tudom, hogy hibáztam kérlek nézd el ezt nekem. Tudom, hogy egy álmot vakon követtem, kérlek hidd el, hogy teljes mértékben megbántam.Szeretlek, é csak téged szeretlek. Te vagy a másik felem és igen te vagy a hab a tortán, te vagy akit szíven magának választ. Az eszem téged mutat. A képek nem beszélnek, de a kép a fejemben azt mondta te vagy az akiért én élek.Az élet így megy panaszkodtam sokat, ehelyett inkább értékelnem kellett volna az elmúlt hónapokat.Hidd el szívem csak te érted él. - Mondtam esedezve, amire ő hallgatással válaszolt.
~Hannah, semmit nem kell mondanod, semmiért nem kell megbocsájtanom. Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted. Hannah én mindig is szerettelek ♥! 

6. rész *Az álom néha valósággá válik*

Egyszer majd az én egem is beragyogják a csillagok:$  
    Caroline a kandalló előtt ült és bámult ki a fejéből. Leheveredtem mellé és a lángokat kezdte nézni.
~Szíven ütött igaz? - Kérdezte majd megfogta a kezem.
~Igen, de keresek mást, nem baj.Tovább lépek. - Mondtam majd kezembe vettem egy könyvet és lapozgatni kezdtem.
~Helyes. - Folytatta majd átölelt.
   Úgy éreztem, hogy anyai gondoskodással teszi azt, ami nagyon jól esett.
~Hannah, én téged lányomként szeretlek.
   Én csak lehajtottam a fejem és ledőltem a padlóra. A plafont fürkésztem.Tök nyugodt voltam addig a pillanatig, amíg nem csöngettek. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, megráztam a hajam és mentem ajtót nyitni.
~Los Angeles-i rendőrség, maga a háztulajdonos? - Kérdezte Két fura egyenruhás alak akik nagyon titokzatosak voltak.
~Igen én! - Válaszoltam megszeppenten, majd kiléptem az ajtón és becsuktam magam után.
~Csendháborítás miatt hívtak ki minket miszerint kiskorúak tartózkodnak ebben a házban felügyelet nélkül. - Mondták majd elővették a bilincset.
~Hé, de ez nem igaz. - Ellenkeztem erőteljesen.
~Akkor az édesapját vagy az édesanyját hívja kérem ide. - Utasítottak.
~De...
~Igen tessék és vagyok Hannah édesanyja. Mi történt? - Jött ki Caroline.
~Asszonyom, nem hittük volna, hogy tartózkodik itt felnőtt is. - Mondták majd elnézést kérve, visszaültek a szolgálati autójukba és elmentek.
   Én csak 5 percen keresztül néztem mélyen Caroline szemébe majd megköszöntem.
~Caroline é. köszönöm. - Kezdtem.
~Nem kell Hannah, bárki megtette volna érted. - Válaszolta majd visszamentünk a házba.
    Hamar túl is léptünk ezen a kis gondon. Én bementem a konyhába, reggelit készíteni.
Hát volt rántotta, pirítós, müzli, üdítők, pizza, és desszertek.
Mire sikerült őket behívni fele kaja kihűlt, de megették.
Már reggel nyolc volt és mindenki az órára nézve a fejéhez kapott és a fürdőszobához siettek.Tolakodtak, hogy ki menjen elsőnek és a végén veszekedés is lett belőle. A tükör mániás Zayn és Harry között.
    ~Hé, törődj inkább a csajoddal. - Vágta Harry fejéhez Zayn.
    ~Törődöm is, nem úgy mint te. - Mondta vissza Harry. ~Ja bocs Zayn, neked nincs kivel törődni. - Szúrt oda még jobban.
   ~ Én legalább szeretem a barátnőimet és nem csak kúrni akarok velük. - Mondta Zayn kikelve magából, úgy mint még soha.
  ~Á, igen Zayn? Most azért akarsz leszúrni mert van egy barátnőm akit végre szeretek és ő is szeret? - Kérdezte Harry, a falnak dőlve.
  ~Aki szeretett azt már rég dobtad. És jobb lenne ha nem csak a csajozással foglalkoznál hanem a bandával is. Nem látod, hogy miattad megyünk tönkre!!? - Üvöltötte Zayn, majd fogta magát és elment.
    Én csak álltam ott tehetetlenül és mozdulatlanul.
~Szép! - Mondtan Harryhez fordulva és otthagytam őket.
Kimentem Zayn után de sehol sem találtam. Félórán át keresgéltem a környéket. A parkokba és különböző helyeken, de nem volt sehol. Rohangáltam egyedül, elveszve és abban reménykedve, hogy Zayn nem csinált e valami őrültséget. Nem tudtam hová mehetett hisz nem látok bele a fejébe.
Felhívtam Elizát, de nem vette fel. Hívtam Louis, de nem vette fel. Hívtam Niallt nem vette fel. Hívtam Liamet, de nem vette fel. Siha nem lehet rájuk számítani. Egy lehetőségem maradt Harry.
~Inkább a halál. - Mondta magamban és inkább visszafutottam a házhoz.
Mindenki a nappaliban ült, csendben és ridegen.Senki és semmi sem volt már olyan mint régen.
~Ti meg mi a fenét csináltok itt? - Kérdeztem idegesen.
~Mint látod semmit! - Dörmögte Harry, Mercit ölelve.
~Hol van Zayn? - Kérdezett rá Ashley.
~Sehol sem találom, eltűnt. - Mondtam esztelenül és erre mindenki fel kapta a fejét. ~Mit bámultok gyertek már, meg kell keresnünk.
    Mindenki felpattan. Egész Beverly Hillst  bejártuk és már este nyolc volt. Egész napi keresésünk semmit sem ért.
Teljesen ki voltunk fulladva. A fiúkat már a menegmentjük hívogatta állandóan, hogy miért mondták le az interjút.
~Nem igaz skacok Zayn eltűnt. - Mondta Ashley a könnyeivel küszködve.
~Az én hibám. - Ejtette ki Harry a száján.
~Nem, nem a te hibád. - Nyugtatta meg mindenki kórusban.
~~De az ő hibája. Minden Harry hibája. - Törtem ki magamból. Az aszfaltra ültem és kínlódtam. A kezemmel csapkodtam össze-vissza, míg Liam meg nem fogta a kezem és le nem állított.
~Hannah, elég! - Mondta Liam. ~Zayn meg lesz, megkeressük.
~Gyűlöllek Harry, gyűlöllek - Mondtam ordítva amit mindenki hallott. Harry is és megtorpant.
~ Hannah ahhoz, hogy gyűlöld szeretned is kellett. - Mondta Liam, majd óvatosan magához húzott és már a karjaiba zokogtam.

5. rész *Az álom néha valósággá válik*

     Az este további része felhőtlenül telt.A szobámba heverésztünk.Mindenki csinált valami értelmetlen sületlenséget. Én egy maciból szedtem kifelé a benne lévő szivacsokat, Eliza és Niall a fürdőben huncutkodtak, Liam és Danielle a külön töltött napokat pótolták be nagy beszélgetésekkel, Louis és Eleanor egymást simogatva feküdtek, Harry épp híreket olvasgatott, Ashley  és Zayn ismerkedtek, Caroline pedig az élet nagy dolgairól beszélt amire persze senki sem figyelt.Egyszer ajtócsapkodásra lettem figyelmes...Lesiettem a földszintre.Szemem szám állam leesett.
~Merci? - Kérdeztem rá.
~Ahha xd - Felelte nevetve.
~Hogy a fenébe kerülsz te ide? - Kérdeztem idegesen a szemébe nézve.
~Jöttem meglátogatni a barátnőmet, ez nagy bűn? - Mondta
~Dehogy! - Vágtam rá.
   Ledobta a bőröndjeit és otthonosan beballagott a konyhába és kaját keresgélt.
~Hű, apám mi ez a sok kaja és maradék? De gáz -.-" Ki van itt? - Kérdezte fennhangon  oltári grimaszokat vágva.
~Senki! - Feleltem, majd elfordítottam a fejem.
   ~Harry! - Kiáltotta fülig érő szájjal majd rohant a karjaiba.
   ~Még, hogy senki! - Bökte ide.
 Egy nyugtázó mosolyt küldtem felé és tovább léptem a hűtőhöz. Kinyitottam és semmi!
    Kikúrt éhes voltam és még egy energiaitalat sem találtam , de nem gáz, hogy az innivaló!
  Harry szemei Merci láttán felcsillantak, mint régen.Összehozom őket. határoztam el. Most!
Merci szép aranyos, csinos, okos, sztáralkat, Harryhez illik és egyforma hülyék.
Harrynek is bejön.Legalább ő lenne boldog.
    Elég hülyén de nagy nehezen beinvitáltam őket a földszinti fürdőbe és rájuk csuktam az ajtót.
Igen, nagyon kuncogtam. 10 perc után megunták az ajtócsapkodását és az ordibálást, elhallgattak.Én felosontam vissza a szobámba és elmondtam a gonosz kis tettem amit mindenki széled vigyorral fogadott.
  Louis arcán látszott ez a kis huncutság, hogy ő is ezt tette volna.Liam csak bámult maga elé mire leesett neki ez az egész és ő is nevetésben tört ki. Zayn elvolt foglalva Ashleyvel ezért nem is figyelt rá, Eliza és Niall nevetését a fürdőmből hallottam, nekik is tetszett.
  Már egy félórája lehettek bent és még mindig nem nyitottam ajtót. Nem is terveztem majd csak reggel.Már éjfél tájt járt, mikor mindenki bealudt.
   *Harry szemszöge*
Amikor Hannah bezárt, rögtön tudtam mire megy ki a játék.Hiába akar összehozni Mercivel és nem szeretném.Nem, nem arról van szó, hogy nem szép vagy nem kedves, hanem arról, hogy én még Hannaht szeretem.Ahogy néztem Merci arcmimikáját alvás közben, sajnáltam!
Sajnáltam, azért, hogy nem tudok úgy rá nézni mint egy lány. Persze nem úgy értve.Hanem, hogy nem vonzódom hozzá és nem is jön be.Pedig alapvetően gyönyörű, kedves, aranyos és csupa szív, de nem akarom összetörni. Egy jó barát, aki örök barát.
  *Merci szemszöge*
Látom Harryn, hogy csak barátjának tekint, de én őt nem.
Egy pasi aki a leghelyesebb a világon, akinél nincs számomra jobb.Én boldoggá tudnám tenni, ha ő is akarná. De ez csak az én oldalamról van  így.Ő szerelmes de nem belém, neki tetszik egy lány de nem én.
  Nem akarok beleavatkozni az ügyükbe, de velem boldog lenne.Hannah nagyon jó barátnőm és tudom, akármi is történt köztük, Harryt örökké szeretni fogja ott bent. Keresek más herceget, mert nekem is van, hiszem, tudom, remélem.


         * Hajnali 4kor olyan káosz fogadott, hogy már magam sajnáltam. Nagy ricsaj, ordibálás fogadott.
Mikor kinyitottam a szemeim egy vödör víz keltett.Ki más volt az ötletmester mint Louis. Gyorsan kiugrottam az ágyból nem mint általában, lekaptam magamról a pizsi felsőm és elkezdtem Louist kergetni. Kicsi sem nevettem.Ő visított mint egy lány, én meg csak rajta röhögtem, hogy lehet ilyen puhány.
Amikor már leértünk ő megbotlott a cipőmben és orra bukott.Én rajta kötöttem ki.Elkezdtem csikizni és nem álltam le, míg bocsánatot nem kért. Mindenki az ajtóban állt és szinte fetrengett a nevetéstől. Nem csodálom, viccesek voltunk.A répás fürdőnadrágja befigyelt, de nagyon.*
    *Louis szemszöge*
~Most mi van? Miért nevettek? - Kérdeztem tőlük, miközben felsegítettem Hannaht a földről.
  Óvatos mozdulattal felkaptam a karjaim közé és eszeveszetten, gondolkodás nélkül rohantam ki a medence felé. Nem tudtam pontosan mit akarok.Hannah arcán rémület az enyémen szintén.
  Végül Hannah a vízben kötött ki, velem együtt. A többiek azonnal bevetették magukat utánunk.
Valahogy Harry és Merci kijutottak a bezért fürdőből és olyan hírt közöltek velünk amire belénk akadt a szó.
         *Együtt vagyunk! - Jelentette ki Harry, miközben összekulcsolta az ujjait Merciével.
*Zayn szemszöge* 
~Woohooo Harry, az szép. Gratulálok. - Mondtam vidáman és egy öleléssel fejeztem ki örömöm.
*Eliza szemszöge* 
~Hű, de váratlan.De azért sokáig. - Mondtam csendesen és Niall mellé húzódtam.
*Eleanor szemszöge*
~Te jó ég! Nem kamu? Na jó grat! - Jelentettem ki és Hannah arckifejezését fürkésztem.
*Danielle szemszöge*
Én csendben egy mosoly keretében fejeztem ki, gratulációm.
*Liam szemszöge*
~Haver nem vagy semmi! - Mondtam és dobtam egy hátast a vízbe.
*Niall szemszöge*
~Az ööö jó. - Dörmogtem magamban.
*Ash szemszöge*
~Ti tudjátok! - Mondta komoran és leültem a földre Zayn mellé.
*Caroline szemszöge*
~Mást vártam! Bocs. - Mondta rossz hangulatba és bementem a házba.
       
    *Én akartam, magamnak csináltam örlődtem magamban.Boldognak kell lennem, nem szabad elcsüggednem! Erős maradok, mindvégig.
~Gratulálok. - Mondtam, majd egy nagy levegőt véve és Carolient követve bementem a házba.
    Egy világ dőlt össze bennem, de ezt ugye nem is kell mondanom?! 
 

4. rész *Az álom néha valósággá válik*

Elég a boldogtalanságból! 
Nem, én nem fogok úgy megöregedni, hogy egy boldogtalan és szerelemmentes 17 éves voltam.Aki csak szenvedett egész életében!Megérthetné már mindenki, hogy nem egy boxzsák vagyok akit egyfolytában ütni kell és rúgni-vágni. Én is érző lény vagyok.Talán túl érző is.Ez édesanyámtól örököltem.Lehet, hogy alacsony vagyok, de még lehetnek nagy álmaim!És valóra is válhatnak, egyszer.
         ~Hannah, drágám! - Szólt kellemesen egy hang, majd egy puha kéz érintette meg a vállaim.
         ~Igen?! - Kérdeztem vonakodóan és gyorsan felpattantam a földről.
         ~Eleanor vagyok! Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - Mondta kedvesen és leült.
         ~Ugye milyen szép kék az óceán?! - Kérdezte
         ~Ugen, gyönyörű.Főleg így, naplementében. - Válaszoltam majd leheveredtem és együtt bámultuk.
         ~Tudod Hannah, engem ez Louisra  emlékeztet. Néztél már úgy igazán mélyen a szemeibe?! Gyönyörű kék, melegséget sugárzó szemei vannak.Ebbe szerettem bele.És van, hogy órákon át egymást bámuljuk.Én elveszem a szemeibe és kikapcsolok.Olyankor minden és mindenki más.A mosolya felbecsülhetetlen.És az ember aki a testében van, egyszerűen húsvér szív ember.Ő nem dobálózik a szeretlek szóval.Ige, több millió lányt szeret világszerte.A rajongóikat.Louis Tomlinson ha egyszer megszeret egy lányt, vagy bárkit is, azt örökké szeretni fogja!
      *E sorok hallatán a szavak belém szorultak.Jó látni, hogy vannak ilyen emberek mint Eleanor és Louis, akik bárki véleménye szerint is , de számomra igaz szerelmesek.
       ~Ó Eleanor ez... - Nem tudtam tovább mondani mert újabb ember érintett meg, akinek hangja hallatán, felélt a szőr a hátamon.
       ~Hannah... - Mondta a  titokzatos személy.
 Amikor kilépett a hátam mögül, már nem is volt olyan titokzatos.
      ~Danielle...- Mosolyogtam rá
      ~Van egy ember aki nélkül nem lennék teljes.Van egy ember aki boldoggá teszi szívemet.Volt, hogy megbántott  rengetegszer, de  az erős szerelmem ezeken mind túl ment.Ige, el kellett dobnom a női büszkeségem és meg is tettem.Sikerült.Boldog vagyok. Tüzön-vizen  átmentünk és még mindig szeretjük egymást. És igen ő Liam Payne 
            ~Danielle én...- Újabb félbe üzköztem
~Eliza. -Fordultam meg, de ő csak csendre invitált.
~Hannah...- Mondta határozottan és leült Dani mellé. ~ Az én hercegem szőke, mint a mesében.Imádom, szeretem, szemeibe elveszem.
Néha nyomulós de egyben gyengéd. Ő az én hercegem és nem Hamupipőkéjé. Életem első olyan szerelme akitől gyerekeket és családot szeretnék.Nem volt üvegcipőm mégis rám talált, engem ő egészít ki.Nélküle semmi volnék. Niall Horan ő a szerelmem.
~Lányok nekem ez nem egyszerű! - Mondtam lehajtott fejjel csendesen.
  Ha még nem lett volna elég Caroline(Flack) is csatlakozott.
 ~Hannah én tudom, hogy nem könnyű, de nem lehetetlen.Ne add fel mert az nem te lennél.Küzdj.Az álmaidért, harcolj!Amikor Harry rólad mesélt nekem, mint barátjának, mindig olyan érzésem támadt, hogy nálad jobban még senkit sem szeretett.Ahogy leírta a külsőd és mesélt a  belsődről már akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy te vagy számára az igazi.Akármit is mondasz, nem ismered annyira, hogy tudd mit miért tesz.
Érzékeny, akár egy lány.Könnyeit nem szégyelli mert nincs miért, ő is csak az igaz szerelmet keresi és meg is találta a te személyedben.De eddig mindig csak kihasználták, főleg a média hatására, akárcsak téged.Egy cipőben jártok.
Azt is tudom, hogy utálsz de a szíved mélyén  én legalábbis abban reménykedem igazat adsz nekem és a monológom nem talál süket fülekre.Szeret, fogadd el vagy szokd meg.Az esélyt meg kell adni akárhányszor is de az ember megtud változni, ha van kiért.
    *El kell ismernem Caroline igazat beszélt, bármennyire is nehéz elhinni.Tapasztalt az életből és én hiszek neki.De Harry már nem az enyém.
    Végezetül Ashley lépett elő és teljes lett az általunk alkotott kör.
~Zayn Malik 
Nála nem a haját, nem a ruháit, cipőit, testét vagy tetkóit kell nézni
Barna szemei csak úgy csillognak ha a napsugarak megvilágítják.Őszinteség a védjegye.
Hangja több milliárd lány szívét hódította már meg, akárcsak a rossz fiús, sexy külseje.
Egy ember nagy szívvel és lélekkel. Ő is az igazit keresi, de még nem talált rá. - Mondta Ash..
    *Ráébredtem azokra a dolgokra amik eddig homályosak voltak.Rájöttem azokra a dolgokra amik eddig hiányoztak.*
~Lányok, én sajnálom.- Sóhajtottam majd megöleltem mindegyiküket.Végül is rávettek arra, hogy vissza mennyek velük.15 perc sétálás után otthon is voltunk.
   Beléptünk az ajtón. Szép "rend" fogadott.
Niall tömte a fejét, Louis pillecukrot falatozott, Zayn a TV előtt döglődött, Liam pedig meditált??! Harry, sehol. Megfordultam, hogy becsukjam magam után az ajtót.Meg is tettem a 90 fokos fordulatot arra és vissza és Harry állt előttem.
~Jézus Harry...-Kiáltottam fel. ~Halálra ijesztettél - Mondtam, majd elakartam menni mellette de megfogta a csuklót, visszahúzott és újra előttem termettem.
  ~Shut the door...
       Szemembe könnyek szöktek a dal első sorának hallatán, de már a boldogságtól könnyeztem.Majd lesütött szemekkel léptem tovább, Harry szívszorító szavai után....

Díj és köszönetnyilvánítás!

   Oh God újabb díj?! Köszönöm http://after-this.blog.neon.hu/  Kata♥








                                     

1.tedd ki a képet-pipa

2.köszönd meg annak akitől kaptad! -pipa

3.írj tíz dolgot magadról:

*Imádok írni.

*Életvidám, ritkán sírós.

*Néha béna és nevetséges, de ezért szeretnek a barátaim.

*Mindenkit szeretek kivéve akit nem!

*Enyhén blog függő.

*Telefon mániás.

*Mosolygós :) 

*True Directioner! 

*Harry és Zayn függő.

*Liam,  Louis és Niall függő.

4.Küldd tovább 6 bloggernek

~Wancsii     http://climbingthewalls.blog.neon.hu/ 

~Réka http://r-ka0211.blogspot.com/

~Újabb Wancsii http://thedreamergirlfanfic.blogspot.com/ 

~Regii http://zouis-love.blogspot.com/

~Vivi http://ishouldve-kissedyou.blogspot.com/ 

~Timi http://samemistakes.blog.neon.hu/

3. rész *Az álom néha valósággá válik*

Majd felgyúltak a lámpák és a valóság a szemem elé tárult. Kamerák minden sarokban.Majd felnevető tömeg nyit be.
Eliza szemeit ellepik a könnyek, hogy újra lát összehullani.Erősnek mutattam magam, hisz ez nem volt valóság.
   Igen, átverés. És benne leszek a TV-ben. Ezt csak én nem találom viccesnek? Kérdezgetem magamtól.
Egy erőltette széles mosoly rajzolódott ki komor arcomon.Elizára nézve megráztam a fejem és megvontam a vállam, hogy ez már nem meglepő, de meglepett.
Nem nem lepett.Mindig attól kapjuk a legnagyobb pofonokat, akitől simogatást várnánk.Most is olyan igazinak tűnt, mint a mesében.Csak el kell szomorítanom magam nem a mesében vagyunk.
Nem élek szolgaként egy kastélyban.
Nincs két gonosz mostoha testvérem.
Nincs hintóm.
Nincs báli ruhám.
Nincs gonosz mostohám.
Nincs bál.
Nincs éjfél.
Nincs üvegcipőm.
Nincs hercegem.
Nem vagyok Hamupipőke!
    Csak Hannah.
Egy átlagos lány, átlagos élettel.
Van tornacsukám.
Van szakadt farmerem.
Van laptopom meg Ipad-em.
Van egy barátnőm Eliza, aki nem vert át még soha.
Van egy apám aki szívből szeret.
Van egy anyám aki odafentről vigyáz rám.
A hercegem nem is szőke, nem is barna és nem is létezik.
      És hé, ez a valóság nem Disneyland!
~Hahó... - Bökött meg oldalról Harry.
~Mi van? - Néztem rá kikerekedett szemekkel.
~Nyugi csak vicc volt. - Mondta majd a képembe röhögött.
~Aha oké. ><  - Flegmán odamondtam és kimentem a szobából.
     Könnyeim nem bírták tovább és szép lassan kibujtak a szemem sarkából.A szempillaspirálom egyből széfojt.
Fekete könnycseppeim a homokba hullottak. Lejöttem a partra.
   Friss, kellemes, meleg szellő simogatta arcomat és tette tönkre hajamat.
Közel mentem a vízhez és leültem közvetlenül a partot erő hullámok közelében.
 Szivecskéket és különböző mintázatok kezdtem a homokba rajzolgatni több-kevesebb sikerrel.
Majd megláttam két csinos lábat magam előtt.Óvatosan feljebb és feljebb emeltem a fejemet és megláttam Ashleyt.
Megnyugodtam.Elkezdett nekem ott lelkizni, de miért kell magyarázkodnia nekem mindenkinek?! Nem kértem.Én is átlátom a helyzetet, nem kell kerítő.
 ~Én csak segíteni akartam....- Mondta majd felállt és elsétált.
    Nagyon makacs vagyok és a saját fejem után megyek mindig.Ami néha jó néha nem.
Nem hagyon, hogy többször belémrúgjanak, így is kaptam eleget.
  Kell az-az ismeretlen érzés, hogy szerelem!

Díj és köszönetnyilvánítás!

  Ritkán fordul elé, hogy írok ide részeken kívül.De most ez is eljött.

Először is kaptam egy díjat amit ez úton is megszeretnék köszönni Wancsinak! 

    Nekem ez nagyon sokat jelent, hiszen visszaigazolást kaptam arról, hogy igenis érdemes folytatni a blog írását.   Köszönöm♥!

  

                           

                      

                                                                                      Szabályok:

                     Tedd ki a képet a blogra! ~ pipa 

Köszönd meg annak, akitől kaptad! ~pipa

       Írj hat dolgot magadról! ~ pipa (lentebb olvashatod)
   Küld tovább öt írónak linkkel! ~ pipa 
Hagyj megjegyzést a blogukon! - pipa 


1. 15 éves Ukrajnai lány vagyok.
2. Nem rég kezdtem el írni, de minél többre szeretném vinni.
3. Superman is here! ~ Ha értitek. 

4. True Directioner

       5. A the biggest 1D fan csoport a második családom!
6. Imádok énekelni, még akkor is ha az másnak fáj! 

Akiknek én továbbküldeném a díjat: 

Wancsinak, mert ő egy olyan lány akit egy részből az írás tesz boldoggá és egyszerűen írónak született. ♥

Kira és Réka közös blogja , két lány, két szív. Azért mert egyszerűen megérdemlik.

Fanni, imádom ahogyan ír és már nem kezdő.

Regii,aki csak egyszerűen kiérdemelte.

Alexis, akinek van egy millió blogja és mind oly annyira magával ragadott, hogy az már döfi ;ddd ♥

Többek között köszönetet szeretnék nyilvánítani azoknak az embereknek akik a kezdetek óta nyomon követik a blogomat. 

Hálásan köszönöm azoknak akik mindvégig biztattak , hogy ne adjam fel.

Hálásan köszönöm azoknak akik  még mindig követelik a részeket és még akkor is azt mondják, hogy imádom ha épp tök szar lett.

Szóval mindenkinek köszönöm ♥!

Sziasztok ;) 

Második rész * Az álom néha valósággá válik*

Ez után a kis összeröffenés után, senki sem ment haza, pedig azt vártam.
Twisterezni kezdtünk.Na ez kín szenvedés volt inkább, mint élvezetes játék.
  Ezek után ha még nem lett volna elég filmeztünk. Popcorn, gumicukor, ropogtatni valók  társaságában élveztünk végig az Éhezők viadalát.
Kikúrt jó film. És Josh ahw ;)!
Szóval elvoltunk.Viszont Caroline(Flack) egy olyan ötletet vette fel, ami még nekem is tetszett.
 Mered vagy nem mered.
   Ez a játék visszahozza a gimis emlékeket, ami nevetéssel és boldogsággal tölti el a szívemet.
Körbeültünk a szőnyegem.Szép számmal voltunk.Az óramutattó járásav ellentétes irányban mentünk ezért én voltam az első.
  ~Mered vagy nem mered? - Kérdezte Caroline majd felhúzta a szemöldökét.
  ~Merem. - Válaszoltam határozottan, majd kifujtam a feles levegőket.
  ~Szóval Hannah, menj fel a harmadik emeleten lévő utólsó szobába ás maradj ott 5 percig, Zaynnel. - Mondta gonos mosollyal az arcán.
  Én és Zayn felálltunk és elindultunk felfelé.Minden megtett lépés után egyre hangosabban kuncogtak.
Biztosan szivatás. Mikor felértünk, elindultunk az utólsó szobába.Megálltunk az ajtó előtt.Zayn elővett egy sálat amivel bekötötte a szemem.
Óvatosan kinyitotta az ajtót.Megfogta a kezem bekísért a szoba közepére és otthagyott.
Én csak kiabáltam és kiabáltam, míg valaki rám szólt.
~Nyugi már.
  Ismerős hang volt, de kép nélkül nem ugrott be ki lehet az.
~Itt vagyok egy s9tét szobában valakivel, akit nem tudok hogy ki.Még hogy nyugodjak meg. - Válaszoltam idegesen.
  Majd meggyúlt két gyertya, amik egy asztalon voltak.Két szék, két teríték és egy csomó jó kaja.
És előjött Harry a sarokból.
~Woow. - Ejtetettem ki a számon.
~Meglepődtél? - Kérdezte, majd megfogta a csuklóm és az asztalhoz vezetett.Ki húzta a széket, leültem.Olyan volt mint egy igazi úriember!
  Fekete öltöny volt rajta. Göndör, barna haja csak úgy világított a gyertyafényben.Igazán romantikus helyzet volt, amit a legfőképpen el akartam kerülni de úgy tűnik megint nem sikerűlt.
Az évemről kérdezgetett az egyetemen, anya hiányáról, az életemről, rólam.
   Elég hosszú monológot hordtam neki össze és  szóhoz sem hagytam jutni, de hát ismer.
Végül rákerült a sor.Úgy beszélt az életéről mintha felhőtlen lenne, talán az is.
Boldogság sugárzott tekintetéből és áradozásairól, sikereikről vagy épp bukásaikról.
 Úgy éreztem már nem szeret.Én is próbálom elsumákolni, hogy vége és nem érzek iránta semmit, de nem könnyű emberek szemébe belehazudni.
Igen, szeretem. Mindig is szerettem és szeretni is fogom egy életen át. Bárni is volt, van és lesz.
Na csevegés után elkeztünk végre enni.Minden kaját felfaltunk.Ilyen jót ritkán ettem már vele.
    Utánna átültünk a kanapéra.Felbontott egy üveg pezsgőt.Nem tudom miért volt ez a nagy felhajtás.
Kicsit feljebb csúsztam a kanapén és ő is.
Feszült volt közöttünk a levegő és kínos csend is volt.
  Majd egyszerre megszólaltunk.
~Hannah!
~Harry!
~Mond csak Hannah.
~Á ne, mond te Harry.
   Ez is kínos volt, mint most köztem és közte minden.
~Hannah én, mindent sajnálok, az egész elrontott életünket együtt.Soha nem tudnálak komolyan bántani soha.És még egy év elteltével is szeretlek.Őszintén szeretlek.
~Harry én nem tudom erre a megfelelő választ.Mert egy év után én is szeretlek.
      Egymás szemébe néztünk.Harry zöld szemei csillogtak az enyémek nem tudom.
De a szívem egyre hevesebben vert, mint általában ebben a pillanatokban.
   ~Hannah az elmémben miattad születnek dalok!♥ - Mondta Harry, majd egy óvatos mozdulattal magához húzott és megcsókolt.

Első rész *Az álom néha valósággá válik*

 ~Vacsora!  - Hallom apa kiáltását, miközben épp az egyik évfolyamtársam képét bámulom, már lassan egy órája.
Persze srác.A neve Cody Michael.Szőke haj, kék szem.Szívdöglesztő mosoly, viszont belül rothadt.
De megyek is mielőtt apa beront és hülyének néz, hogy mi a szart bámulom ezt a "buzit".
       ~Itt vagyok! - Jelentettem ki per pillanat boldog állapotban, ami ritka.
Hmm spagetti volt.Nyami. Mióta anya elment, azóta apa főz rám, már ha meg eszem amit főz, de általában nincs gond.
 Néha kicsit lehangolt, de csoda, hogy bírja és nem dugott még be egy nevelő intézetbe, bár azt sosem bocsájtanám meg neki.
Igazából még mindig fáj neki, hogy egyedül nevel, így 18 évesen és arra gondol, hogy mi lesz ha lesz egy másik nő akibe beleszeret és elfelejti anyát.Én mindig azt mondogatom neki, hogy ő is azt akarná, hogy boldog legyen, de nem segit.Egyszer ő is rájön, hogy az élet megy tovább.
Én már akkor rájöttem és azóta is élek és virulok.
    Miután betapostam az összes tésztát ami volt, jól lakottan ledőltem a kanapéra, lábam felpakoltam az asztalra és bekapcsoltam a tévét.
MTV hirek.Hú, király akatt meg  a szemem és fülem, hogy az 1D amerikai turnéja holnaptól kezdődik és pont L.A azt első helyszín.
Csak arra tudtam gondolni, hogy ne jöjjön Eliza, aki Niall barátnője hivatalosan is egy fél éve.Az szép.
Ne is kérdezzétek hogy miért Niall, mikor Zayn volt a hercege, de azért a szőke herceg rajabb.
      Na jó boldog vagyok én ha boldog, de hogy én még mindig nem vagyok boldog, na ezért nem vagyok én most boldog.
 Na szóval csörgött is a telefonom és valami hihetetlen, hogy pont Eliza volt.
~Haló tessék? - Vettem fel.
~Ó, szivi szia. Hát izé' nem jönnél ki értem a reptérre? - Mondta félős hangon.
~Mi van? - Akadtam ki, majd sóhajtottam egy szép nagyot.
~Hát itt vagyok és majd mesélek. - Mondta majd kérlelt még öt percet míg beadtam a derekamat.
~Oké 20 perc és ott vagyok.
    Nyomtam ki, majd közöltem apával, hogy ki kell vinnie a reptérre.Jobban fogadta mint gondoltam. Vette a kocsi kulcsokat és már ment is az autóért.Én addig gyors felvettem a cipőm és egy sport felsőt aztán siettem is utánna.
Kevesebb időbe telt míg odaértünk.Befutottam a váróba és Eliza sehol. Elmentem a női mosdóba, ott sem volt.Ideges lettem, de mire visszaértem a váróba ott állt Niall és Eliza.
   Hű, szebbek együtt mint gondoltam.
~Ohh God, mindenütt kerestelek. Hmm szép pár. - Dícsértem meg őket egy kis szurkálódással.
~Köszi. - Mondta Niall majd az arcomra nyomott egy puszit.
~Hannah, azt a kutyu messziről meg sem irmertelek már a szőke tincseiddel. - Mondta Eliza majd szorosan megölelt.
~Ugye-ugye változtam, nem is kicsit.De ti hogy a nyavajába kerültetek ide? - Kérdeztem meg miközben a kocsi felé invitálgattam őket.
~Hát az úgy volt, hogy.. - Kezdte Eli.
~Az úgy volt, hogy jöttök a koncertünkre, ma. - Fejezte be Niall, aki a mondata után kérlelő arckifejezért vágott felém, én pedig alapvetőén grimaszokat vágtam.
~Aha jó, de nem ma. - Válaszoltam flegmán és csípőre tettem a kezem.
~Hannah, kérlek! - Mondta Niall, majd valamit óvatosan kihúzott a zsebéből.
 ~Mi ez? - Kérdeztem rá, miközben becsaptam magam után az ajtót.
~Ez egy... - Kezdte Niall.
~Hű, azt a mindenít neki, honnan szerezted? - Kérdeztem, majd gyorsan kikaptam a kezéből az arany nyakláncot, amin medálként az én nevem lógott "Hannah" .
~Hé, ezt csak szereztem oké? És ez még nem a tiéd, csak akkor kapod meg ha eljössz a koncertre vili? - Ajánlotta fel ezt egy kis ugymond üzletként.
~Oké, ezért mindent. - Válaszoltam, majd bepattamtunk a kocsiba.
          ~Hello Mr.Collins. - Köszön Niall és Eli apának aki csak mosolygott.
          ~Sziasztok gyerekek. - Mondta majd elkezdett hangosan nevetni amikor megszólalt a rádióban a WMYB.
           ~Király vágta rá Niall, majd átölelte Elizát aki elpirultan bámult rám.
           ~Na mindegy mennyünk Mr.Collins ja és remélem van otthon kajátok Hannah mert farkas éhesek lesznek a többiek is, úgy mint én.
           ~Többiek? - Kérdeztem rá, de csak megvonta a vállat semmitúdo de gonosz arccal.
           ~Jól van Niall, ezért még kapsz. - Mondtam, majd hazáig halgattam mint a sír.
Odaérve felkapcsolva a fények, az egész ház kivilágítva kivéve az én szobám.
  ~Hannah te hagytál minden villanyt égve? - Kérdezte apa, szigorúan.
  ~Én nem, én nem. - Mondtam majd beszaladtam a házba és láss csodát tele volt emberekkel a földszint.Na jó csak Liam, Louis, Harry, Zayn, Caro, Eleanor, Danielle, Caroline Flack, Gemma, Amber, Cody.....
~Mizu veled? - Kérdezte Louis és már szaladt is megölelni.
~Hát Louis az a helyzet, hogy
Itt mindenki kigyúrt és szolizik.
Itt mindenki hiú és szotyizik.
Itt mindenki utál mindenkit,  ha érted.   - Mondtam majd üdvözöltem a szobában lévő "Jó népet" .
   ~Mi a fenét keres itt mindenki ? - Jött be apa, komor tekintette.
    ~Buli van Mr.Collins buli, mondta Louis.Aztán átette a kezeit apa vállain és mint régi cimborák beszélgettek.Fura volt látni a One Direction-t és apát beszélgetni mint ősrégi ismerősök.Harryvel annyira jól kijött, hogy kijelentette őt akarja férjemnek, amin persze mindenki felnevetett és nem tudott rá mit mondani.
Én csak ültem ott a kanapén. Voltál már egy emberekkel teli szobában egyedül? Én igen, most!
   Zayn odaült mellém és megkérdezte, hogy milyen az életem tavaly nyári találkozásunk óta.
~Zayn az élet szép.Kérdezz csak meg egy boldog embert.
    Ő csak szomorú pofát vágott rám, és megölelt.Forró, érzelendús pillanat volt ez, de csak barátok vagyunk és a barátok így tesznek, ha szükségük van szeretetre. :)

 


 

2. Évad Bevezető rész *Az álom néha valósággá válik*

1 évvel később                          

                                                              Július 1
                                    Egyedül lenni jó nagyon,
          Amikor ülök egy szép padon.
          Szívem lüktetését hallgatom,
          A világi gondokat elhagyom ♥!    
Napra pontosan 1 év telt el azóta az átkozott nap óta.Minden nap kisétálok ide, a temetőbe.
Anya sírja mellett leülök egy padra és szívem lüktetését hallgatom, a világi gondokat pedig elhagyom.
    Azóta is gyötörnek az emlékek és tisztán emlékszem minden mozzanatra a nyárból.Volt szép is,  jó is.A borzalmakról inkább nem ejtek szót, hisz tudjátok életem minden másodpercét, percét, óráját, napját, hetét, hónapját és évét.
Minden ami történt itt az én kis fejembe és még a memóriám is jó.De túlléptem minden rossz dolgon.
    Igen, sokat változtam tavaly nyár óta.Mint emberileg és külsőleg.
Lement az első évem az egyetemen.Végül is a Harvard mellett döntöttem.Szigorúság van, de sikerűlt az ötös bizit összehozni, elvileg.Tehát, tökéletesen választottam.
Vizsgáim is lementek és újra itt a szép, hosszú, forró, emlékdús nyár. Szeretem.
    Az éven nyár alkalmából rengeteg programot írtam már össze, így lesz mit csinálni.
Már 18 évesen vagyis nemsoká átlépve a 19 küszöbét felelősség teljesebb, bátrabb, komolyabb és hülyebb lettem, persze jó értelembe.
Rengeteg új embert ismertem meg, akik nem csak remek emberek de remek barátok is.
A régi barátaim sem feledtem. Eliza, Ashley, Merci, Panni, Detty, Fruzsi, Erik, Márk, Lilien, Alena mind-mind itt vannak a szívemben.
    Visszatérve a nyári programjaira, zsúfolt lesz 'ám. Terveztem egy Elizás Párizsi utat, majd onnan vissza Londonba.Hiányoznak a régiek és a környék is, na meg az ottani levegő.
Nagymamám a temetés óta nem láttam, ahogy Elizát és Ash-sem.Csak twitter és facebook kapcsolatban voltunk mostanáig.
Azt hallottam, hogy a házunkat eladtuk, egy pár "nagylegénynek" azt hiszem.
     De a nyaralás Hawain, Dubaiba és Balin sen maradhat majd el.
Még apával és Caroval élek de csak hétvágente.Hétközben koliban vagyok.
A lakotársan szó szerint egy angyal.Az ő gyökerei is Londonból származnak és ő is.Tanév előtt jött ki.A neve Amber Millward.
Okos, szép helyesbítek gyönyörű, a mellett hogy gazdag még szerény is.Az amcsi srácok álomcsaja, úgymond.Remekül meg vagyunk, akár a testvérek. Az eddigi legjobb ember itt, akit megismertem.Soha nem fogom megbánni.
Van egy srác tesólya, akit nem hajlandó bemutatni, de egyszer ígyis-úgyis be kell mutatnia mert ez elkerülhetetlen.
       Twitteren még mindig zaklatnak a Harry ügy miatt, már egy éve folyamatosan. Ha valaki nem tudná cimlapon is voltunk, nem is egyszer.
De, 'LÁNYOK...a világon nagyjából 3 milliárd férfi létezik. E
bből 450 millió a te korosztályod, ebből 200 milliónak kapcsolata van, a maradék 250 millióból 100 millió buzi, 25 millió transzi, és 25 millió strici. a megmaradt 100 millióból 80 millió a világ egy nagyon távoli pontján él.
A 20 millióból 5 millió kocka. A 15 millióból 9 millió nem tetszik neked. A 6 millióból 5 millió...nak nem tetszel. Abból az 1 millióból 500 ezer nem jár semmilyen szórakozó helyre, és a maradék 500 ezerből 300 ezer nem akar komoly kapcsolatot.
A maradék 200 ezerből 160 ezer nem üti meg a színvonaladat, a maradék 40 ezerből 35 ezernek te nem ütöd meg a színvonalát.
A maradék 5 ezer közül 5 száz valami súlyos betegségben szenved. a 4500-ból 2 ezer sitten van.
Maradt 2500. Ebből 2399 beképzelt bunkó faragatlan pöcs. A maradék 101. Ebből 70 kábítószerezik, a megmaradtak száma 31. Ebből 20 rendszeresen lerészegedik minden hétvégén, és az első szembejövő lánnyal képes megcsalni bárkit.
Abból a 11-ből 5 mélységesen szerelmes egy lányba, valószínűleg reménytelenül.
És a megmaradt 6-ból 5 teljesen antiszociális.
Tehát marad 1. SOK SIKERT A KERESÉSHEZ !' ;D  
       Harry boldog, így szinglin. Igen, nincs barátnője, tehér hajrá csajok!
Egyet ne felejtsetek:'Minden pasi egyforma.Tisztelet van, kivétel nincs' - állítás kamu, mert: ' Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Niall Horen és Liam Payn mind kivétel, ők nem csak pasik, hanem "A pasik" ' 
   Ezt tudnotok kellett.








Új szereplők:
Amber Millward szerepében Emilie Vie




Caroline Flack saját magát játsza


Eleanor Calder saját magát játsza

       
 















Danielle Peazer Saját magát játsza



Cody Michael rátok bízom ;)

Évadzáró rész *Az álom néha valósággá válik*

Hazaértünk.Apa olyan rideg és komor volt, mint még soha.Megértem, én is ilyen voltam.Út közben egy szót sem váltottunk.Gondolom benne is az játszódik le mint ami bennem, egyszerűen semmi. Kíméletlen harag volt benne Harry iránt, és kíméletlen fájdalom anya elvesztése miatt.
Beérve a házba üresség fogadott.Felmentem anyáék hálójába és dobozokba kezdtem pakolni a ruháit.
De csak azért, hogy nem fájjon tovább egy darabjának a jelenléte.Miután kész voltam, átöltöztem egy temetési viseletbe és mire lementem a földszintre, nyüzsgő tömeg fogadott.
   Mindenki feketében.Ez elszomorított, de túl leszek rajta hamar és újra fogom kezdeni az életem minden egyes szakaszát.Ha sikerül ezt elérnem, akkor egyszer büszke leszek magamra.
Már 10 óra volt és ideje volt elindulni a temetés helyszínére.Eliza, Ashley, a féltesóm Caro, Harry, Lou, Zayn, Niall és Liam is ott voltak.Látták, hogy szenvedek, de elnéztek felette és anyám emléke előtt tisztelegtek.
 A temetésen a szűk családi kör és azok az emberek voltak jelen akik anyának sokat jelentettek. Az egész után én a skacokkal haza vettük az irányt, apa pedig még ott maradt anya sírja mellett és gondolkodott.
  Én nem tudtam ott maradni és még tovább siránkozni.
~ "Az élet nem áll megy meg tovább" ~ Mondta egy bölcs ember, majd továbbment.
  Már a temetést is hátulról figyelte és most, hogy elment mellettem és ezt mondta rájöttem ki volt az.
Anyának az édesapja.Igen, bölcs és öreg, te tudja, hogy mi az élet.Nála jobban senki sem ért meg.
       ~Lányom, gyere ülj le mellém ide a padra és mesélj miért vagy így el akadva?! - Mondta a nagypapa és kézen fogott.
Ne úgy képzeljétek el mint egy vén embert aki azt sem tudja mit beszél.Igen, öreg volt már, de minél öregebb az ember, annál bölcsebben beszél.
      ~ Eli menjetek előre, mindjárt utánatok megyek egy perc. - Mondta Elinek, majd leültem a nagypapa mellé.
~Szép nagy lány lettél mióta nem láttalak, az évek múltán egyre gyönyörűbb vagy.Édesanyádtól a szemed és mosolyod örökölted, de azt nagyon, édesapádtól  a személyiségedet és a jellemed.Van benned mindkettőből, de ne felejtsd a szíved a tiéd, senki másé.Arra úgy vigyázz mint még semmi másért, mert ha elveszíted az fáj a legjobban, hiába vannak orvosok a szíved sosem fog úgy dobbanni mint egyszer régen.
~Hiányoztál. - Mondtam neki, majd szorosan átöleltem és a szemébe néztem.
~Ne sírj Hannah.Édesanyád onnan fentről néz le reád és amikor szükséged lesz rá nyugodtam beszélj hozzá.Ő lett az őrangyalod, aki innentől fogva úgy vigyáz rád, hogy semmi bántódásod se essék. - Mondta majd felél, elengedte két kezem és tovább állt.
     Addig sétált, hogy a végére elveszett a fényben és nem láttam többé nyomát.
Visszasiettem a többiekhez. Beültünk a kisbuszba és elvittek haza engem, Asht, és Elizát.
    Odaérve mindenki mindenkit ölelgetett.Én még Harryt is, fájdalmamba.Jó volt hozzábújni és újra érezni parfümének az illatát és újra átérezni azt mint régen, csak kár, hogy már semmi sem olyan mint régen.
Mások az emberek, a szokások és sokaknál a jellemvonások.
     Behívtam még őket egy teára meg kajálni, amit ellenkezés nélkül el is fogadtak.
Mikor mindenkit behesegettem, leültettem őket az étkezőbe és a nagyi kirakta a kaját.Én csak felugrottam átöltözni és mire lementem már mindent betapostak, de hát nem számítottam másra a mai nap után.
   A fürdőszobába menet Zayn egyszer csak megállított és valami esztelen marhaságot dumált ott a kémiáról, látszott, hogy valami elterelés.Az is volt, de csak jót akart nekem.Mert mire a fürdő ajtóhoz értem megláttam bent Harryt és Mercit csókolózni.Egy kis plusz fájdalom a mai napra. De beletörődtem abba, hogy Harrynek csaj kell aki boldoggá teszi és ez számomra biztosan Merci. Rajongása nem igazán rajongás, inkább szerelem egy olyan srácba akit megismert egy reggelen. De hát ilyen a szerelem.
      ~Én sajnálom. - Mondta Zayn
      ~Hé, Zayn mit? - Kérdeztem majd kérdően bámultam rá.
      ~Hát téged meg Harryt.

       ~Zayn tudod, én örülnék ha szerelmes lenne, mert boldog lenne.
Vagyis most is boldog, de még boldogabb lenné és ettől én nagyon 
boldog lennék.Ha érted ;)♥   - Mondtam
      Ezután egy gyengéd mozdulattal magához húzott, vagyis közelebb és egyre közelebb, majd megölelt és a fülembe súgta:
  ~Hannah én mindig is szerettelek!♥