Már csak azt vettem észre ahogyan az autó szélvédőjére csapódok.
Elsötétült minden.
Igen,láttam azt a bizonyos fényt és az ajtót a másvilágra.
De élek...Újra élek.Újraélesztettek.
A szakadék szélén álltam ugrásra készen, de Isten kezében van az életem és ő adott még egy esélyt.
Szörnyen éreztem amagam amikor magamhoz tértem.
Anya & apa,Caroline,Eliza és Ash az ágyam körül ültek,nagyon aggódó tekintettel.
~Szia kicsim!-Mondta anya majd megfogta a kezem és kisimitotta a szememből a hajam.
~Sziasztok!-Válaszoltam elcsukló hangom.
~Hogy vagy?-Kérdezte Eli és Ash egyszerre.
~Hát nem a legjobban.-Válaszoltam majd lehunytam a szemeim és elaludtam.
Igazából nem mertem mondani,hogy láttam a fényt és mentem is felé.Jobban felidegesítettem volna a szüleim és barátaim,ezt nem akartam.
30 perccel később*
Újra felébredtem de már nem volt ott senki.Se a szüleim se Elizáék.
Körbenéztem a korteremben minden színes és vidám volt.Talán azért,hogy könnyebb legyen meghalni?!
Az ágyam előtt 3 méterrel kb egy hatalmas ablak volt,ami a Big-Ben-re nézett.
Tv,telefonom,laptopom.Mindenem ott volt.
Anyagi helyzetünknek köszönhetően,olyan szobát kaptam,ahol egyedűl voltam.
Nem zavart senki,csak a csend és én voltunk jelen.
Gondolkoztam az elmúlt eseményeken,csak a gyerekkorom és az Elizás veszekedésig emlékeztem mindenre,aztán semmi.
Talán legfontosabb perceket,személyeket veszítek el ezzel.
Majd bejött Dr.Evans,elmondtam neki,hogy nem emlékszem néhány dologra az életemből.
Elhúzta a száját és azt mondta "Átmeneti".Azért csináltunk CT-t és a koponyámban néhány repedést találtak,ami emlékezet kiesést okoz.
A koponyám az ütközés miatt sérülhetett meg.Talán nem is "Átmeneti"?!
A vizsgálat eredményét megtudva,a döbbenet és igazából nem is az, hanem a félelem uralkodott el rajtam.
Egyszer csak kopogást hallotam.
Egy göndör hajú,zöld szemű srác és mellette még 4 fiú lépett be a korterembe.
Félénk,megbánó arcot vágtak.Vajon miért?! Ez a kérdés lebegett bennem.
Kaptam csokit,orchideát..Igen a kedvenc virágom.
Majd miútán végig méregettem őket kérdőre is vontam..
~Hát ti meg kik vagytok?!
~Hannah,de vicces vagy..-Mondta az egyik,aki szőke volt.
~Nem viccelek nem tudom kik vagytok.Talán ismerjük egymást és ha igen honnan?És miért a megbánó arc?És honnan tudtátok ,hogy az orchidea a kedvencem?-Halmoztam el őket kérdessekkel,miközben ők levegőt kapkodva álltak.
~Hát ismerjük egymást.Már nagyon rég.Te és Harry.-Majd félbeszakította az egyik.
~Nem,nem ismerjük egymást csak láttuk a baleseted és úgy éreztük,hogy el kell jönnünk hozzád.
~Á,értem köszönöm.
~Az orchidea pedig Louis barátnőjének a kedvence és gondoltuk,te is szereted.-Folytatta.
~Oké srácok,de bemutatkoznátok.-Mondtam mosolyodva és kicsit szégyellve magam.
~Ó el is felejtettük.Én Niall vagyok kezdte.
~Én vagyok Louis.
~Én Liam.
~Zayn Malik vagyok.
~Én pedig Harry Styles.
Mondták kedvesen majd leültek a korteremben található székekre.
~Bocsánat srácok én Hannah Collins vagyok.-Kezdtem zavarodottan.
~Tudjuk!-Válaszolták egyszerre.
~Vas Happenin?.-Kérdezte Zayn.
~Várjatok csak.Ti vagytok a One Direction ?!
~Igen,mi.-Válaszolta Niall egy kisfiús mosollyal az arcán.
~Hu,voltam koncertetekre egyszer azthiszem.-Mondtam,de meglepődtem mert eszembejutott.
Majd Eliza lépett be az ajtón.
~Ti meg a fenét keerestek itt?!-Kérdezte a srácoktól.
~Eliza,mi csak..-Kezdte Harry majd lesütötte az álmos fejét.
Majd Eliza kiment a srácokkal.Elmonda nekik,hogy emlékezet kiesésem van és nem emlékszem rájuk,bármennyire is szeretnék.
Majd visszajöttek és elmondták,hogy megértik a helyzetem.Jobbulást kívántam,kaptam tőlük puszit és egy "Később jövünk" figyelmeztetést.
~Hannah emlékszel rájuk?!
~Nem Eliza,azt mondták nem ismerjük egymást és látták a balesetem majd úgy érezték be kell jönniük.
~Aha,értem.
~Miért Eli te ismered őket?
~Igen.-Válaszolta majd kiment kávéért.
Az életem romokban,a szívem romokban,a lelkem romokban.Még jó,hogy lélegzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése