1.Évad .Első rész ;) *Az álom néha valósággá válik*

Először is bemutatkoznék,  mielőtt elmesélném nektek életem legszebb másodperceit,perceit,óráit, napjait, heteit,hónapjait és éveit. 
A nevem Hannah,egy átlagos 17 éves tini lány,aki imád megőrűlni és a tükör előtt táncolni.Ja és igen mielőtt elfelejteném Londonban élek a családommal már lassan 3 hosszú éve.:)
Sok ember van itt,mozgalmas élet,helyes pasik,jó bulik és haverok. :)  De ideje elkezdi a történetem.


Hétfő reggel!
Úristen!
Örjöngve és ordítozva keltem fel.(Általálban mint mindig :D) 
De ez a nap mégis más volt.Úgy éreztem valami szörnyű dolog fog történni.
Ja igen töri tz.Tudjátok szörnyű.Utálom a törit, a tanárt mégjobban,de mégis nem ezért éreztem magam ilyen szörnyen.
Kippatantam az ágyamból,gyorsan a fürdőszobába loholtam a tükörbe néztem és ez hagyta el a számat "Ó Jajj,hogy nézek ki?!".
Mondtam magamba no para,letusoltam,hajat mostam és megszárítottam, egy kis tupír és kész is.A gardróbba rohantam és újabb problémám akadt "Nem tudom mit vegyek fel".Végül is csőnaci és egy büggyös felső mellett döntöttem egy sport csukával.Aztán go a suliba.
Első óra angol,a tanárnő izlésficammal küzd én pedig a röhögőgörcsömmel,Elizával (Mellesleg a legjobb barátnőm).Kicsengő,után mentünk a menzára,mi mást csinálni kajálni.:D 
Eliza hozta kezében a laptopját én a tellefonomat.Sajnos egy dolog van amit utálok Eliben(Becézem így) imádja a One Directiont.Tudjátok  "Gondolom én" az-az 5 nyálas srác.Egész nap híreket olvas róluk és a youtubenak be sem áll a szája egész nap nyomja "You don"t no you beautiful".Sőt egy koncertre is el akar magával cipelni,ami kész lehetetlenség és ezt ő is tudja."De nem adja fel,mert a célért küzdeni kell"-Ez a jelszó nála szent.
Kibirhatatlan egy mánia és azt mondják fertőző,szóval irány védő oltás. :D! De akkor is "Ő" a legjobb barátnőm,minden jó és rossz tulajdonságával együtt.



*Az asztalunknál*
~Héé,te halottad,hogy Londoni koncertjük lesz "Tudodkiknek???!" (Így hívja előttem őket)-Dörmögte Eliza hangosan.
~Most,hogy mondod,halottam.-Dörmögtem utánna.
~Ugye eljössz velem?-Elővette Eliza a bociszemeit.(Ilyenkor beválik ez nálam)
~Ó Eliza,persze,hogy "Nem"-Mérgesen nyögtem ki.
~Lemeradsz minden jóról.Ők olyan helyesek,aranyosak.cukik,jófejek-Hebegte álmodozóam Eliza.
~Igen tudom meg ilyenek meg olyanak.Majd meggondolom hidd el ;)-Nyögtem ki erőltetetten.
~Köszönöm.-Eliza elismerően fejethajtott.
 *Elköszöntünk egymástól és hazasiettünk*