Huszonkilencedik rész. *Az álom néha valósággá válik*-

  Az intenzíven fekve, a plafont bámúlva újabb képkockák jöttek vissza.Néhány dolog megint beugrott.
Nem is néhány, azt hiszem minden. Amikor én és Harry a fürdőben voltunk, Louis pedig berontott.
Caroline szülinapja.Harry a színpadon és megkéri, hogy legyek a barátnője. Amikor Austim majdnem megölte Harryt.
A hotelban amikor én és Harry a tetőn vacsiztunk és amikor lementem.
 ~Nem! Nem lehet igaz.- Ordítottam fel és az osztályon lévő emberek mind odajöttek és én csak Elizát akartam.
      Szemeim könnybe lábadtak, szívem újra hevesen dobogott, a fejem tüzelt és a vér bennem csak lüktetett.
 ~ Hannah? - Jött Eliza megréműlt tekintettel.
 ~Mindent tudok, emlékszem. A szálloda és amikor Rebekat és Harry megláttam, aztán a baleset. Miattuk. - Ordítottam folyamatosan.
 ~Ó, Hannah sajnálom.
 ~Nem kell. Vissza vágok. Nem jött vissza az emlékezetem, mond azt nekik. Kiváncsi vagyok mit is fognak összehordani, miközben mindent tudok. - Mondtam megálíthatatlanul amikor újra roham tört rám.
Újra láttam a fényt..Újra és,újra.Még a kilincset fogtam, azon a bizonyos ajtón és még mindeig nem jutottam be.
  Egyre csak az forgott bennem, hogy-hogy tehették ezt velem. A barátaim. Megakartam halni.De még nem.
 Elizát sírva vitték ki, szinte inkább már ordítva és láttam, láttam Harryt, Louist, Zaynt, Niallt és Liammet az ajtóban, ahogy ott álltak tehetetlenűl és éreztem, éreztem, hogy megbánták, de tényleg.
És sajnálat sugárzott a tekintetükből.
De ez nekem nem elég. Tőlük akarom hallani, hogy Miért?!
   Nem elég, hogy élni sem bírok, még megnehezítik.
Miután levittek az intenzívről, újra a régi szobámba kerültem.
Kopogtak.Egy futár volt.Rengeteg piros rózsa és egy doboz "valami" társaságában.
Megköszötem a fáradozását, majd elment.
Kimásztam az ágyból, nagynehezen leszedtem magamról a drótokat amik rajtam voltak.
Ezzel talán megölöm magam?Nem!
Lassacskán odasétáltam az asztalhoz ami a rózsák és a doboz volt.
A rózsák között "Üdvözlő kártya".
Ez állt rajta:"Szeretettel One Direction, az emlékdobozd megnézni a répát megenni. :D "
Hát igen, viccesek.
  Kiváncsian kinyitottam a dobozt, hisz a tartalma nagyon érdekelt.
Fényképek, levelek, kinyomtatott twitter beszélgetések, videók.
   És egy levél.
                     Hannah Collins
Kedves Hannah! Személyesen már nem találkozunk, mert vissza mentünk Londonba, de írtunk pár sort, amit reméljük nem esik nehezedre elolvasni.
   Én Niall kezdem a beszámolót. Kicsit kusza lesz a levél, mivel a saját részünket mi írjuk, kérlek ezt bocsásd meg.
Első találkozásunk, egy mekiben történt.Utáltál minket, de Eliza vagyis a barátnőd kedvéért próbáltál viselkedni velünk az utálat ellenére is.
Először nekem nem voltál szimpi sem külsőre, sem modorra.Inkább, hideg és távolságtartó.
A sálas poénban és is benne voltam, csak mert Harry olyan szépen kért, és nem akart téged utóljára látni.
Szivattuk is rendesen, hogy "Két szerelmes pár, gondolatban mindig együtt jár", persze gyerekes módon és viccből.
De amikor láttuk Harryn, a második találkozás után, hogy fülig beléd zúgott, ejtettük a cukkolás dolgot és komolyara fordult a dolog.
Harry komoly szándékai minket is megleptek, de mivel ő Ms.Styles az elhíresült csajozógép hagynunk kellett, hogy boldog legyen.
Na de tőlem ennyi.A többiek előtt áll a neheze.Tőlem szia és gyógyulj.Puszi Niall!...
  Mivel már Naill "elmondta" a monológját én jövök, Liam.
Mikor eljöttetek Elivel egy koncertünkre együtt érkeztünk.Persze Harry és te miattad.
Nagyon jól éreztétek magatokat az akkori állitásotok szerint.
  Remélem így volt.
Amikor már elég sűrűn összejártunk elcsattant közöttetek az első csók.
Amikor Louis berontott a fürdőszobátokba.Hát igen, az vicces volt.És ott volt Caroline szülinapja, amikor hivatalosan is együtt voltatok.
  Azok a boldog idők.
És amikor elköltöztetek, akkor Harry szíve kővé vált.
Hát majd a kis tervünk amikor hazajöttetek és vissza, a csókunk. Hát igen, az nagyon szenvedélyes volt, de nem komoly.
Majd újra összejöttetek egy bulin. Aztán a hotelba...Na de Zayn már írna szóval jobbulást puszi.
    Igen ahogy írod Liam már írnék.:D Aztán a hotelba jöttél velünk ja, és persze ne feledjünk azt, hogy elszöktél otthonról :D ...
Másnap Austin megőrülése, majdnem megölte Harryt, minket és téged. Szörnyű nap volt és ezután szégyeljük magunkat.
Amikor is annyira dühösek lettünk rád, hogy elakaratunk téged és Harryt szakítani egymástól.Tudjuk, hogy nem helyes amit tettünk és  sikerűlt is, de a mi hibánk vállaljuk.
  De most Louis-on a sor.Puszi.Utóirat:Zayn szeret! ♥
                                 
Na igen én voltam az ötletgazda, hogy Rebekát hívjuk Amerikába és támadja le Harryt a vacsorátok közben, amit te meglátsz, majd szakítotok.Így is lett, de a baleset, nem volt a tervben, sőt.
Mindegyikünk nagy lelkifurdalással küzd.Bocsáss meg.Epekedve kérünk.
    Hát igen, a skacok menteni akarnak engem.Szia Hannah Harry vagyok.Menteni akarnak, de az én hibám volt, és tudom, hogy nehéz eset vagy, sőt azt is tudom, hogy soha nem fogsz megbocsájtani.
Épp ezért is jöttünk el minnél hamarabb. Ami nem old meg semmit, de neked talán így könyebb, mert nekem igen.
Persze szemtől szembe lett volna az igazi, de mivel nememlékszel ránk, nem akartunk terhelni.
            Bocsáss meg.Szeretlek.
                 Szeretünk.
Üdvözlettel Harry, Liam, Zayn, Louis, Niall
És Hannah  "Lehet,hogy rossz emlék vagyok,de felejthetetlen" 
   *Végig olvasva a levelet,a könnycseppek csak úgy suhantak le az arcomon és a csempére esve meg is dermedtek.
    A szívem millió darabra tört és szilárdabb lett, mint valaha volt.