Huszonnyolcadik rész. *Az álom néha valósággá válik*.

Eliza szemszöge.
Szóval hazudnak Elizának, király.
Na megyek és megkapják a magukét.Még pont odaértem és nem mendtek el.
~Mit képzeltetek?Hazudtok, hogy mindent jóvá tegyetek?Ezt nem engedem.- Mondtam idegesen majd leültem a földre és könnyezni kezdtem.
~Mi csak jót akarunk neki, hogy ne idegesítsük fel.-Mondta Zayn, majd ödajött és megölelt.
~Jó tudjátok benne vagyok.Nem köpök, de ha valami..VSzakított félbe Louis.
~Ha valami,akkor mi vagyunk a felelősek nem te.Rendben?!-Kérdezte és egyben nyugtató vákaszt is adott.
~Tudjátok, hogy nagyon fájni fog ez neki ha egyszer vissza jön az emlékezete és rájön, hogy kik vagytok és , hogy mi volt ma este.?!
Mert igen én tudom Niall elmondta.
Hogy tehettétek ezt vele?A barátotok volt, ti meg.
Ja és boldogok voltak Harry-vel.
Ha már Hannah boldodsága nem számított,legalább Harry-re gondolhattatok volna.-Oktattam ki őket fennhangon, szinte már kiabálva.
~Miről beszél ez?Ti csinákltátok ezt velünk?
~Igen, én találtam ki.-Mondta Louis lesütött szemekkel.
~Jó, okay semmi baj.Megbántátok?!-Kérdezte Harry.
~Nagyon.-Válaszolták egyszerre.
~Jó.Akkor újra megismerkedünk vele és ha eljön az ideje vallunk!-Mondta majd beinvitált mindenki a kocsiba és elindultak.
 Én pedig vissza szaladtam Hannah-hoz.
~Hol a kávé?-Kérdeztem.
~Ó,ez nem igaz ezért mentem és elfelejtettem.Ne haragudj.
~Semmi baj, gyere ülj le mellém.-Mondtam.
  Eliza leült, én pedig elaludtam.
*48 órával később*
Felkeltem.Nem tudom elhinni, hogy 48 órát aludtam,persze altatóval.
Anyu a kanapén aludt.Éhes voltam.Eliza belépett az ajtón a reggelimmel amit ő csinált, mert a
   a kórházi menzával egyáltalán nem vagyok kibékűlve.
De amikor Elizát megláttam elszörnyedtem.Kócos haj, kómás-álmos fej, karikás szemek.Sajnáltam.
Felültem az ágyon Eli elém rakta a tálcát és próbáltam enni.Nem ment.
Fel is adtam,nem vagyok kitartó ilyen helyzetekben.A teámmal bevettem a gyógyszer adagomat és visszadőltem.
Nem értem miért nem engednek haza.Csak fejsárülésem van ami otthon is ugyan úgy meggyóhyul mint it és az emlékezet majd visszajön vagy nem.
 Erőt vettem magamon.Felkeltem az ágyból a szekrényhez ballagtam.Kinyitotta.Nem volt benne sok ruha, de Eliza megpróbált kényelmeseket és normálisakat hozni, hát ennyit sikerűlt.
Anya csak nézett rám, hogy "Mi avn ezzel meg bolondult" fejjel.
Nézegetés közben észrevettem egy Louis-os sportruhát.
~Hű,anyu na ez honnan van? - Kérdeztem tágra nyílt pupillákkal.
~Ezt öööh, hogy is mondjam te kaptad. - Válaszolta zavartan, miközben Elizára figyelt, aki ellenkezően bólogatott.
  Nem értettem mi van, de hagytam is.Felkaptam gyorsan, mert tetszett.
Majd fogtam Elizát és kimentünk a kórházi parkba.
  Kérdeztem őt,hogy miért jöttünk USA-ba.Elmondott mindent, de fiúkról semmi nem volt, pedig olyan dezsavű érzésem szokott lenni ha meglátom őket.
Mikor beugrott az a koncert, valami megtört bennem és éreztem, hogy ismerem őket nagyon, nagyon közelről.
Majd sétálgattunk és vettünk jégkrémet. Azt bezzeg "megettem".
  Majd hirtelen forogni kezdett körülöttem a világ, a környezet.Egyik percben még sétáltam a másik percben már a földön volt.
Nem tudom, hogyan de újra leállt a szívem és megint visszahoztak.
Nem értem, nem bírom felfogni miért élek még?!