Második rész * Az álom néha valósággá válik*

Ez után a kis összeröffenés után, senki sem ment haza, pedig azt vártam.
Twisterezni kezdtünk.Na ez kín szenvedés volt inkább, mint élvezetes játék.
  Ezek után ha még nem lett volna elég filmeztünk. Popcorn, gumicukor, ropogtatni valók  társaságában élveztünk végig az Éhezők viadalát.
Kikúrt jó film. És Josh ahw ;)!
Szóval elvoltunk.Viszont Caroline(Flack) egy olyan ötletet vette fel, ami még nekem is tetszett.
 Mered vagy nem mered.
   Ez a játék visszahozza a gimis emlékeket, ami nevetéssel és boldogsággal tölti el a szívemet.
Körbeültünk a szőnyegem.Szép számmal voltunk.Az óramutattó járásav ellentétes irányban mentünk ezért én voltam az első.
  ~Mered vagy nem mered? - Kérdezte Caroline majd felhúzta a szemöldökét.
  ~Merem. - Válaszoltam határozottan, majd kifujtam a feles levegőket.
  ~Szóval Hannah, menj fel a harmadik emeleten lévő utólsó szobába ás maradj ott 5 percig, Zaynnel. - Mondta gonos mosollyal az arcán.
  Én és Zayn felálltunk és elindultunk felfelé.Minden megtett lépés után egyre hangosabban kuncogtak.
Biztosan szivatás. Mikor felértünk, elindultunk az utólsó szobába.Megálltunk az ajtó előtt.Zayn elővett egy sálat amivel bekötötte a szemem.
Óvatosan kinyitotta az ajtót.Megfogta a kezem bekísért a szoba közepére és otthagyott.
Én csak kiabáltam és kiabáltam, míg valaki rám szólt.
~Nyugi már.
  Ismerős hang volt, de kép nélkül nem ugrott be ki lehet az.
~Itt vagyok egy s9tét szobában valakivel, akit nem tudok hogy ki.Még hogy nyugodjak meg. - Válaszoltam idegesen.
  Majd meggyúlt két gyertya, amik egy asztalon voltak.Két szék, két teríték és egy csomó jó kaja.
És előjött Harry a sarokból.
~Woow. - Ejtetettem ki a számon.
~Meglepődtél? - Kérdezte, majd megfogta a csuklóm és az asztalhoz vezetett.Ki húzta a széket, leültem.Olyan volt mint egy igazi úriember!
  Fekete öltöny volt rajta. Göndör, barna haja csak úgy világított a gyertyafényben.Igazán romantikus helyzet volt, amit a legfőképpen el akartam kerülni de úgy tűnik megint nem sikerűlt.
Az évemről kérdezgetett az egyetemen, anya hiányáról, az életemről, rólam.
   Elég hosszú monológot hordtam neki össze és  szóhoz sem hagytam jutni, de hát ismer.
Végül rákerült a sor.Úgy beszélt az életéről mintha felhőtlen lenne, talán az is.
Boldogság sugárzott tekintetéből és áradozásairól, sikereikről vagy épp bukásaikról.
 Úgy éreztem már nem szeret.Én is próbálom elsumákolni, hogy vége és nem érzek iránta semmit, de nem könnyű emberek szemébe belehazudni.
Igen, szeretem. Mindig is szerettem és szeretni is fogom egy életen át. Bárni is volt, van és lesz.
Na csevegés után elkeztünk végre enni.Minden kaját felfaltunk.Ilyen jót ritkán ettem már vele.
    Utánna átültünk a kanapéra.Felbontott egy üveg pezsgőt.Nem tudom miért volt ez a nagy felhajtás.
Kicsit feljebb csúsztam a kanapén és ő is.
Feszült volt közöttünk a levegő és kínos csend is volt.
  Majd egyszerre megszólaltunk.
~Hannah!
~Harry!
~Mond csak Hannah.
~Á ne, mond te Harry.
   Ez is kínos volt, mint most köztem és közte minden.
~Hannah én, mindent sajnálok, az egész elrontott életünket együtt.Soha nem tudnálak komolyan bántani soha.És még egy év elteltével is szeretlek.Őszintén szeretlek.
~Harry én nem tudom erre a megfelelő választ.Mert egy év után én is szeretlek.
      Egymás szemébe néztünk.Harry zöld szemei csillogtak az enyémek nem tudom.
De a szívem egyre hevesebben vert, mint általában ebben a pillanatokban.
   ~Hannah az elmémben miattad születnek dalok!♥ - Mondta Harry, majd egy óvatos mozdulattal magához húzott és megcsókolt.