~Hannah, gyere már. - Húzott be maga után Ashley, hogy le ne késsük a gépet és én nem ellenkeztem. Félbe hagytam egy szívszorító beszélgetést újra.Harry elkámpicsorodva nézett felém, dühöd tekintettel.
~Kérlek! - Mondtam oda halkan egy nyugtázó mosollyal.
~Oké, oké. menj. - Válaszolt lekókadt fejjel, de megértően. Azt hiszem.... - Hagyta abba.
~Hmm? - Néztem rá kérdően, mire a nevemre lettem figyelmes.
~Hannah Collins ha azonnal nem jössz én rángatlak ide. - Kiáltott ide Eliza akinek a szavára ugrottam is. ~Bocs tényleg. - Böktem így oda utoljára. ~Menj csak! -Kaptam válaszként.
Így is tettem.Ahogyan végig sétáltam a turista osztályon és láttam a bevándorló embereket akit épp kitoloncolás áldozatai, rendőrökkel bilincsbe, megfenyítve ülnek egymás vállain sírdogálva, plusz egy fájó pont volt.Látva az árca kis gyerekeket édesanyjuk után sírni feltörte a régi beforratlan sebeket. Mihelyst helyet foglaltunk az első osztályon, kezembe vettem a telefonom és míg még nem szálltunk fel apát tárcsáztam.
*Kicsöng*
~Haló. -Vette fel azon a jellegzetes hangon.
~Köszönöm...
...az esti meséket, amiket akkor meséltél amikor anyát vártuk.
...a reggeliket, amelyet az ágyba kapta mese közben.
...hogy amikor rossz volt a kedvem felvidítottál.
...hogy te mindig mellettem állsz a mai napig!
...hogy reggel kócosan, pizsamában is a legszebb lánynak látsz a világon.
...hogy megtanítottam arra: mindegy ki mit mond, NE ADJAM FEL AZ ÁLMAIMAT!
...hogy szerettél, szeretsz és mindig is szeretni fogsz!
apa ♥ -Mondtam belé fojtva a szót és kinyomtam a telefont.Kikapcsoltam, hogy ne zavarjon senki. ~Kedves utasaink csatolják be a biztonsági öveiket a gép felszáll. -Mondta a pilóta. Engedelmeskedve neki becsatoltuk magunkat és felszálltunk.
~Hé Hannah! - Súgta oda hátulról Liam.
~Mi van? - Dugtam hátra a fejem az ülés közti lyukon keresztül.
~Mit érzel? - Vetette rám a kínos kérdést.
~Ömmm. Semmit. -Nyögtem ki majd rámeresztettem a szemeimet Elizára.
~Most mi van, mit nézel? - Kérdezte tőlem miközben a telefonján a 'Saját képek' mappát nézegette.
~Háhá, nézd. - Ordít fel Niall. ~Ott van Hannah és Harry a képen, huhh... - ~Sóhajtozott tovább.
Rápillantva a képre visszajött az életkedv 0 állapot.
~Miért vágsz ilyen savanyú pofát. - Ütött rá a velem szemben ülő Louis a bal combomra nevetve.
~Mi a.... - Kezdtem bele. Nagy levegőt véve türtőztetni próbáltam magam több-kevesebb sikerrel.
~Utálom visszanézni a közös képeket.
Utálom, hogy akkor még minden rendben volt.
Most meg RÁ sem ismerek.
Utálom, hogy megváltozott.
Utálom, hogy akármennyi csalódást is okozott fontos nekem.
Hiányzik a kúrva életbe is. - Szegeztem a tényeket Louis fejének.
~Ez súlyos. - Kaptam válaszként Zayntől, aki csak megveregette a vállaim és azt súgta a fülembe, hogy:
'Minden rendben lesz, bízz bennem Hannah', mire én csak elmosolyodtam és azt mondtam 'Tudom'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése