Évadzáró rész *Az álom néha valósággá válik*

Hazaértünk.Apa olyan rideg és komor volt, mint még soha.Megértem, én is ilyen voltam.Út közben egy szót sem váltottunk.Gondolom benne is az játszódik le mint ami bennem, egyszerűen semmi. Kíméletlen harag volt benne Harry iránt, és kíméletlen fájdalom anya elvesztése miatt.
Beérve a házba üresség fogadott.Felmentem anyáék hálójába és dobozokba kezdtem pakolni a ruháit.
De csak azért, hogy nem fájjon tovább egy darabjának a jelenléte.Miután kész voltam, átöltöztem egy temetési viseletbe és mire lementem a földszintre, nyüzsgő tömeg fogadott.
   Mindenki feketében.Ez elszomorított, de túl leszek rajta hamar és újra fogom kezdeni az életem minden egyes szakaszát.Ha sikerül ezt elérnem, akkor egyszer büszke leszek magamra.
Már 10 óra volt és ideje volt elindulni a temetés helyszínére.Eliza, Ashley, a féltesóm Caro, Harry, Lou, Zayn, Niall és Liam is ott voltak.Látták, hogy szenvedek, de elnéztek felette és anyám emléke előtt tisztelegtek.
 A temetésen a szűk családi kör és azok az emberek voltak jelen akik anyának sokat jelentettek. Az egész után én a skacokkal haza vettük az irányt, apa pedig még ott maradt anya sírja mellett és gondolkodott.
  Én nem tudtam ott maradni és még tovább siránkozni.
~ "Az élet nem áll megy meg tovább" ~ Mondta egy bölcs ember, majd továbbment.
  Már a temetést is hátulról figyelte és most, hogy elment mellettem és ezt mondta rájöttem ki volt az.
Anyának az édesapja.Igen, bölcs és öreg, te tudja, hogy mi az élet.Nála jobban senki sem ért meg.
       ~Lányom, gyere ülj le mellém ide a padra és mesélj miért vagy így el akadva?! - Mondta a nagypapa és kézen fogott.
Ne úgy képzeljétek el mint egy vén embert aki azt sem tudja mit beszél.Igen, öreg volt már, de minél öregebb az ember, annál bölcsebben beszél.
      ~ Eli menjetek előre, mindjárt utánatok megyek egy perc. - Mondta Elinek, majd leültem a nagypapa mellé.
~Szép nagy lány lettél mióta nem láttalak, az évek múltán egyre gyönyörűbb vagy.Édesanyádtól a szemed és mosolyod örökölted, de azt nagyon, édesapádtól  a személyiségedet és a jellemed.Van benned mindkettőből, de ne felejtsd a szíved a tiéd, senki másé.Arra úgy vigyázz mint még semmi másért, mert ha elveszíted az fáj a legjobban, hiába vannak orvosok a szíved sosem fog úgy dobbanni mint egyszer régen.
~Hiányoztál. - Mondtam neki, majd szorosan átöleltem és a szemébe néztem.
~Ne sírj Hannah.Édesanyád onnan fentről néz le reád és amikor szükséged lesz rá nyugodtam beszélj hozzá.Ő lett az őrangyalod, aki innentől fogva úgy vigyáz rád, hogy semmi bántódásod se essék. - Mondta majd felél, elengedte két kezem és tovább állt.
     Addig sétált, hogy a végére elveszett a fényben és nem láttam többé nyomát.
Visszasiettem a többiekhez. Beültünk a kisbuszba és elvittek haza engem, Asht, és Elizát.
    Odaérve mindenki mindenkit ölelgetett.Én még Harryt is, fájdalmamba.Jó volt hozzábújni és újra érezni parfümének az illatát és újra átérezni azt mint régen, csak kár, hogy már semmi sem olyan mint régen.
Mások az emberek, a szokások és sokaknál a jellemvonások.
     Behívtam még őket egy teára meg kajálni, amit ellenkezés nélkül el is fogadtak.
Mikor mindenkit behesegettem, leültettem őket az étkezőbe és a nagyi kirakta a kaját.Én csak felugrottam átöltözni és mire lementem már mindent betapostak, de hát nem számítottam másra a mai nap után.
   A fürdőszobába menet Zayn egyszer csak megállított és valami esztelen marhaságot dumált ott a kémiáról, látszott, hogy valami elterelés.Az is volt, de csak jót akart nekem.Mert mire a fürdő ajtóhoz értem megláttam bent Harryt és Mercit csókolózni.Egy kis plusz fájdalom a mai napra. De beletörődtem abba, hogy Harrynek csaj kell aki boldoggá teszi és ez számomra biztosan Merci. Rajongása nem igazán rajongás, inkább szerelem egy olyan srácba akit megismert egy reggelen. De hát ilyen a szerelem.
      ~Én sajnálom. - Mondta Zayn
      ~Hé, Zayn mit? - Kérdeztem majd kérdően bámultam rá.
      ~Hát téged meg Harryt.

       ~Zayn tudod, én örülnék ha szerelmes lenne, mert boldog lenne.
Vagyis most is boldog, de még boldogabb lenné és ettől én nagyon 
boldog lennék.Ha érted ;)♥   - Mondtam
      Ezután egy gyengéd mozdulattal magához húzott, vagyis közelebb és egyre közelebb, majd megölelt és a fülembe súgta:
  ~Hannah én mindig is szerettelek!♥