3. rész *Az álom néha valósággá válik*

Majd felgyúltak a lámpák és a valóság a szemem elé tárult. Kamerák minden sarokban.Majd felnevető tömeg nyit be.
Eliza szemeit ellepik a könnyek, hogy újra lát összehullani.Erősnek mutattam magam, hisz ez nem volt valóság.
   Igen, átverés. És benne leszek a TV-ben. Ezt csak én nem találom viccesnek? Kérdezgetem magamtól.
Egy erőltette széles mosoly rajzolódott ki komor arcomon.Elizára nézve megráztam a fejem és megvontam a vállam, hogy ez már nem meglepő, de meglepett.
Nem nem lepett.Mindig attól kapjuk a legnagyobb pofonokat, akitől simogatást várnánk.Most is olyan igazinak tűnt, mint a mesében.Csak el kell szomorítanom magam nem a mesében vagyunk.
Nem élek szolgaként egy kastélyban.
Nincs két gonosz mostoha testvérem.
Nincs hintóm.
Nincs báli ruhám.
Nincs gonosz mostohám.
Nincs bál.
Nincs éjfél.
Nincs üvegcipőm.
Nincs hercegem.
Nem vagyok Hamupipőke!
    Csak Hannah.
Egy átlagos lány, átlagos élettel.
Van tornacsukám.
Van szakadt farmerem.
Van laptopom meg Ipad-em.
Van egy barátnőm Eliza, aki nem vert át még soha.
Van egy apám aki szívből szeret.
Van egy anyám aki odafentről vigyáz rám.
A hercegem nem is szőke, nem is barna és nem is létezik.
      És hé, ez a valóság nem Disneyland!
~Hahó... - Bökött meg oldalról Harry.
~Mi van? - Néztem rá kikerekedett szemekkel.
~Nyugi csak vicc volt. - Mondta majd a képembe röhögött.
~Aha oké. ><  - Flegmán odamondtam és kimentem a szobából.
     Könnyeim nem bírták tovább és szép lassan kibujtak a szemem sarkából.A szempillaspirálom egyből széfojt.
Fekete könnycseppeim a homokba hullottak. Lejöttem a partra.
   Friss, kellemes, meleg szellő simogatta arcomat és tette tönkre hajamat.
Közel mentem a vízhez és leültem közvetlenül a partot erő hullámok közelében.
 Szivecskéket és különböző mintázatok kezdtem a homokba rajzolgatni több-kevesebb sikerrel.
Majd megláttam két csinos lábat magam előtt.Óvatosan feljebb és feljebb emeltem a fejemet és megláttam Ashleyt.
Megnyugodtam.Elkezdett nekem ott lelkizni, de miért kell magyarázkodnia nekem mindenkinek?! Nem kértem.Én is átlátom a helyzetet, nem kell kerítő.
 ~Én csak segíteni akartam....- Mondta majd felállt és elsétált.
    Nagyon makacs vagyok és a saját fejem után megyek mindig.Ami néha jó néha nem.
Nem hagyon, hogy többször belémrúgjanak, így is kaptam eleget.
  Kell az-az ismeretlen érzés, hogy szerelem!