13. rész *Az álom valósággá válik*

*A gép 3 perc múlva földet ér.Kérem az öveiket csatolják be. Köszönjük, hogy minket választottak*
~Na végre! - Csúszott ki Niall száján.
~Hannah ébredj! - Rázogatott oldalról Liam, aki már fel is vette a napszemüvegét és nagyon SWAG-nek érezte magát.Talán mert az is volt?!
~Ühh mi van? - Dőltem fel karikás szemekkel.
~Leszálltunk. - Mondta komoran Ash.
~Oké. - Válaszoltam kedvetlenül.
 A tömeg felállt az ülőhelyeikről és az ajtó felé tömörültek. Mikor kiértünk a reptérre furcsa módon hemzsegtek a kínaiak, a japánok, az ázsiaiak. Hajléktalanok ezrei voltak előttünk, ami párizsra nem nagyon jellemző.
~Hé. - Hasadt ki Zayn.
~Mi az? - Csattant fel Ashley.
~Nekem jött ez a húzott szemű állat. -Harsogta be a termet.
    ~Helló. -Jött nekem egy kedvesnek látszó, asszem turista és kezembe nyomott egy újság szerűséget.
*Bangkok térképe* - Olvastam le a feliratot róla.
~Nem, nem, nem. Ez nem lehet igaz. Bangkok? De hogy a ..? Oh..- Tört elő belőlem.
~Most mi van? - Vágott hülye pofát Niall.
~Vennünk kell repülőjegyeket vissza.  - Ajánlotta fel Zayn az ötletet.
  Mivel valamennyit konyítok ázsiaiul így próbálkoztam jegy vásárlással.
~Elnézést. Tudnak nekem adni 10 repülőjegyet Párizsba? - Mentem oda illedelmesen a jegypénztárhoz.
~Tízet? Jól van maga? - Magyarázott egy kis kínai csaj. ~ Átszállással indul gép párizsba jövő hét kedden. - Vetette szememre.
~Hogy mi?!! - Néztem rá kikerekedett pupillákkal. És Londonba? Vagy nem inkább Amerikába?
~Sajnálom. - Nézett rám lehajtott fejjel.
~Semmi baj. - Böktem oda és az öklömmel beleütöttem a pultba. ~Áuuw. Huhh..
~Héj te, mi a bajod? - Szaladt oda Liam. ~Semmi. A kúrva életbe is semmi. Nincs jegy és a következő járat jövőhét kedden indul Párizsba.
~Azt a ....- Akadt el a szava Elizának.
~Semmi baj, megoldjuk. Kiveszünk egy szállodába szobát vagy egy lakást és addig várunk, míg haza nem, jutunk. Hisz felnőttek vagyunk. - Nyugtatott bennünket Louis a maga 20 éves gyerek fejével.
~Jó oké. -Nézett rám nyugtatóan Niall.
   Kimentünk a reptér hatalmas üvegajtaján.
~Szóval Bangkok? -Ejtette ki Harry a száján.
~Úristen! Ez a szag. - Húztam az orrom.
     Kezembe a térképpel próbáltam valami ésszerű helyet találni, hogy túléljük ezt az egészet. Mikor már az orrunkig sem láttunk az emberektől olyan helyre tévedtünk ahová nem igazán akartam eljutni életem során.
~A Kínai negyed! ~Szúrta oda Harry.
   Fegyverekkel rohangáló félőrült emberek.Elhagyott, üvöltő gyerekek.Kurvák. Meleg bárok.Minden sarkon sztriptíz bárok.Stricik. YO! Elhagyott épületektől, milliárdos szállodákig itt minden van.
~Bangkok Hilton? - Bökött rá a térképre Niall az ujjával. 
~Mennyünk. - Vágtam rá boldogan.. ~Skacok ne már! Jó lesz. Bulizzunk egy jót. Járjuk a várost, kalandozunk és majd lesz valami. Ha nem lesz gép akkor a híres 1D hív egy magán gépet azt' elmegyünk innen.De addig is élvezzük a 50+ fok meleget és ne kúrjuk el mégjobban ezt a már így is elkúrt hetet.Megszállunk valahol, lepakolunk,átöltözünk valami lengébe és felfedezzük ezt a hatalmas fővárost. De, ha Bangkok elnyel onnan nem kerülünk ki élve, szóval együtt kell maradnunk.De hisz ez az angyalok városa és az angyalok vigyáznak ránk! - Biztatgattam az amúgy elkámpicsorodott bandát.
~Jó oké mennyünk. - Mondta Niall és átölelte Elizát aki szintén bólogatott.
~Rávettél! - Folytatta Liam és körbenézett az embereken. ~Ne nézd őket ennyire mert még valamelyik megtámad. - Figyelmeztette Ash.
  Egy óra gyaloglás után megtaláltuk a Hiltont. 
~Jó nagy! -Vetette fel Ashley. 
~Mire várunk? Mennyünk már be, leszakad a bokám. -Panaszkodott Eliza. 
   Bementünk azon a gyönyörű bejáraton és az elénk táruló hatalmas tér bámulatos.10 percig még bámulgattunk ott, mire megszólítottak. 
~Miben segíthetek? - Aranyos hangon egy amerikai származású lány érdeklődött. 
~Szobát szeretnénk. -Kaptam észbe. 
~Öhhm. Egyet? - Kérdezett rá. 
~Nem. Hármat. -Válaszolta neki Liam. 
~Jöjjenek utánam. -Mondta, majd három szobakulcsot nyújtott át nekem. ~Köszönjük. - Mondtuk véletlenszerűen egyszerre.
   Felvánszorogtunk tele bőröndökkel a szobákba. Én, Ash, Zayn és Harry egy szobába kerültünk valahogyan. Niall és Eliza külön voltak. Louis&Eleanor, Danielle&Liam szintén külön lakosztályba.Én bedőltem a franciaágyba amit Ashley-vel fogunk birtokolni. Az ülő a nappaliban Zayn tulajdona lett. A vendég ágyat pedig Harry kapta. Már negyed órája volt, hogy ott kuksoltunk az elnöki lakosztályban. Na jó, nem elnöki, de puccos.
~Írtam egy refrént. - Mondta izgatottam Harry.
~Hogy mi van? - Vonaglott oda mellé Zayn.


~Elfáradtam, megtört az élet. Félek,egy napon 


 elvesztelek téged. Lesz mit meséljek úgy 


gondolom mindenről. Minden sorom őszinte 


és tudjátok, hogy innen jön "♥"~ Olvasta fel papírra vetett sorait Harry :)

   

12. rész *Az álom néha valósággá válik*

~Hannah, gyere már. - Húzott be maga után Ashley, hogy le ne késsük a gépet és én nem ellenkeztem. Félbe hagytam egy szívszorító beszélgetést újra.Harry elkámpicsorodva nézett felém, dühöd tekintettel.
~Kérlek! - Mondtam oda halkan egy nyugtázó mosollyal.
~Oké, oké. menj. - Válaszolt lekókadt fejjel, de megértően. Azt hiszem.... - Hagyta abba.
~Hmm? - Néztem rá kérdően, mire a nevemre lettem figyelmes.
~Hannah Collins ha azonnal nem jössz én rángatlak ide. - Kiáltott ide Eliza akinek a szavára ugrottam is. ~Bocs tényleg. - Böktem így oda utoljára. ~Menj csak! -Kaptam válaszként.
Így is tettem.Ahogyan végig sétáltam a turista osztályon és láttam a bevándorló embereket akit épp kitoloncolás áldozatai, rendőrökkel bilincsbe, megfenyítve ülnek egymás vállain sírdogálva, plusz egy fájó pont volt.Látva az árca kis gyerekeket édesanyjuk után sírni feltörte a régi beforratlan sebeket. Mihelyst helyet foglaltunk az első osztályon, kezembe vettem a telefonom és míg még nem szálltunk fel apát tárcsáztam.
*Kicsöng*
~Haló. -Vette fel azon a jellegzetes hangon.
~Köszönöm...
...az esti meséket, amiket akkor meséltél amikor anyát vártuk.
...a reggeliket, amelyet az ágyba kapta mese közben.
...hogy amikor rossz volt a kedvem felvidítottál.
...hogy te mindig mellettem állsz a mai napig!
...hogy reggel kócosan, pizsamában is a legszebb lánynak látsz a világon.
...hogy megtanítottam arra: mindegy ki mit mond, NE ADJAM FEL AZ ÁLMAIMAT!
...hogy szerettél, szeretsz és mindig is szeretni fogsz!
                      apa ♥ -Mondtam belé fojtva a szót és kinyomtam a telefont.Kikapcsoltam, hogy ne zavarjon senki. ~Kedves utasaink csatolják be a biztonsági öveiket a gép felszáll. -Mondta a pilóta. Engedelmeskedve neki becsatoltuk magunkat és felszálltunk.
~Hé Hannah! - Súgta oda hátulról Liam.
~Mi van? - Dugtam hátra a fejem az ülés közti lyukon keresztül.
~Mit érzel? - Vetette rám a kínos kérdést.
~Ömmm. Semmit. -Nyögtem ki majd rámeresztettem a szemeimet Elizára.
~Most mi van, mit nézel? - Kérdezte tőlem miközben a telefonján a 'Saját képek' mappát nézegette.
~Háhá, nézd. - Ordít fel Niall.  ~Ott van Hannah és Harry a képen, huhh... - ~Sóhajtozott tovább.
Rápillantva a képre visszajött az életkedv 0 állapot.
~Miért vágsz ilyen savanyú pofát. - Ütött rá a velem szemben ülő  Louis a bal combomra nevetve.
~Mi a.... - Kezdtem bele. Nagy levegőt véve türtőztetni próbáltam magam több-kevesebb sikerrel.
~Utálom visszanézni a közös képeket.
Utálom, hogy akkor még minden rendben volt.
Most meg RÁ sem ismerek.
Utálom, hogy megváltozott.
Utálom, hogy akármennyi csalódást is okozott fontos nekem.
Hiányzik a kúrva életbe is. - Szegeztem a tényeket Louis fejének.
~Ez súlyos. - Kaptam válaszként Zayntől, aki csak megveregette a vállaim és azt súgta a fülembe, hogy:
'Minden rendben lesz, bízz bennem Hannah', mire én csak elmosolyodtam és azt mondtam 'Tudom'.

11. rész *Az álom néha valósággá válik*

Hátat fordítva  a múltnak, szemeimet a padlóra szegeztem. Elindultam lefelé, ahol már vártak engem. Kiérve megcsapott a meleg hűs szél és szemeimbe a napsugarai erősen belevésték magukat.Amikor megláttam a fekete limuzint előttem sóhajtottam egyet és utoljára  hátrapillantottam. A hatalmas szállodát nézve és meglátva a lakosztály ablakából kihajoló Harryt és Zaynt rám törtek az éjszaka emlékei. Bólintva rájuk a fejemmel beszálltam a komor, fekete színű limuzinba. A csajok már izgalomban voltak, hogy mit rejteget számunkra Párizs, a szerelem városa. Igazából nem értettem miért nem velünk jönnek a fiúk, de rájuk hagytam. Mi mehetünk repülővel, ők meg nagyba helikopterrel. Na szép. - Fintorogtam magamban. Mikor megérkeztünk nagyon sok lány lepte el a váró termeket és a bejáratot.A motor leállta után nem mertünk kiszállni hisz körbevették a limuzint és "I love One Direction"-ös táblákkal ütögették a kocsi oldalait.Paul kiszállt és arrébb vezényelte a sikítozó lányokat, hogy kitudjuk szabadulni és elérjük a gépet. Danielle és Eleanor voltak az elsők akik elhagyták az autótót és láttukra hangosabb sikolyok törtek elő, gondolom azt hitték, hogy a fiúk is itt vannak. De amikor már mind elhagytuk a limuzint, lányok ezreinek lefagyott az arcáról a mosoly. Szétszéledve anyáztak és trágárkodtak. Megértem, hisz a srácokért jöttek ide és minket kaptak. Mulattam is egy sort magamban.
Magunk után húzva a bőröndöket, Paul utunkra hagyott és visszament a fiúkhoz. Odatolakodtunk az emberek elé az ellenőrzéshez és szerencsére nem haltunk meg. Negyed óra alatt el is készültünk, már csak leültünk a váróba, ahol 60 percet kellett gubbasztanunk. Mindenki máshogy töltötte el ezt az időt. Én olvastam, Danielle és Eleanor ott csicseregtek, miközben körmöt pingáltak. Eliza és Ash dúdolgatott és szívecskéket rajzolgatott a levegőbe mint valami kisgyerekek.
~A legjobb bosszú?Mosolyogj, nevess, legyél boldog és ne hagyd nekik, hogy tudják, hogy fáj.  - Mondta egy kellemesen mély hang, a kezemben lévő könyv címét felolvasva, majd leült mellém a komor, szürke színű székre.
~Simon? Simon Cowel? - Kérdeztem rá.
~Igen Hannah, jól látod én vagyok. - Válaszolta mosolyogva.
~Hogy kerül maga ide? - Vágtam rá szeppenten.
~Tegezz. - Szögezte le előbb. ~Most itt voltam pár napot és megyek haza. - Válaszolta finoman. ~Miért sírsz mindig? Nem értelek! - Mondta határozott és választ váró szemekkel nézett rám.

~Ami a legjobban fáj azt sosem érted!

Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból,  és nem érted.

Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted miért hull a könnyed, nem érted ,miért.

Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat!Igen, hisz itt már csak a vér és a könnyek segíthetnek! 

És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz.

Mintha éreznéd, miközben összeomlassz,  hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtőzik, csak meg kell találni, fel kell kutatni! 

Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd  magad, hogy megtaláld az igazi......az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad. Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot..eltört. 

Benned is eltört vele valami.

És akkor sírni kezdesz! - Magyarázkodtam neki. 

~Csak várj...várd ki, míg rájön, hogy rád van szüksége. Mert rá fog jönni.

Amikor bemondták, hogy indul a gép, felkaptam a fejem, bevágtam a könyvet a táskámba és rohanni kezdtem.De megtorpantam. Visszafordultam és visszaszaladtam Simonhoz. Szorosan megöleltem és vállaiba bújtam.Miután felemeltem a fejem Harry és a többieket pillantottam meg befelé sietve. Megálltam Simon előtt, aki meg simogatta az arcom és azt mondta:

 ~Eredj.

Engedelmesen tovább is álltam mikor már Danielle hangját is hallottam, hogy siessek. Hátam és kezeimbe kaptam a cuccaimat és visszasiettem utánuk. 

~Huuhh. - Sóhajtottam fel. 

  *Zayn szemszöge*

~Miért nem mész utána és miért nem mondod meg, hogy szereted? - Böktem oda oldalból Harrynek.

~Jajjh Zayn bárcsak ennyire könnyű lenne. Elrontottam mindent és nem tehetem jóvá. Tudom, hogy soha érted, soha nem fog megbocsájtani és soha nem fog pasiként rám nézni csak egy barátként vagy egy idegenként. - Mondta felháborodva, mint ha én lennék az oka. 

~Csitt. Nyugi már. No para Just laza. - Csitítottam lejjebb.

~Oké, oké. -Vágta rá és Hannah után futott. 

         ~Hannah, várj! - Ordított utánam Harrry. 

         ~Halkabban nem lehet? - Kérdeztem rá. ~Mindenki ránk figyel. - Folytattam tovább.

         ~Bocs! - Nézett körbe huncutan. 

~Most félek. - Mondtam csendesen. 

~Most meg mitől? - Kérdezett furcsán. 

~Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad.Hogy még sem vagyok olyan szép, kedves lány mint akibe beleszerettél.Régebben azt mondtad, sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt voltunk/vagyunk.Én az szerettem volna/ azt szeretném, hogy életünk végéig tartson ki ez a kapcsolat, eddig azt mondtad te is így akarod.De már nem szeretsz annyira, mint régen és nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem ez örökké így lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el bármilyen hibát is követtem/követek el.De ez nincs így, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna, hogy szeresselek, lehet, hogy most én hiába szeretlek mindennél jobban, te már nem így érzel.És mi lesz velem ha már nem szeretsz, ha azt mondod legyen vége?Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem, és ha te elhagysz tényleg semmim sem marad majd.Na pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már, nem akarok veled lenni többet, na ez a nap lesz az én életem vége! - Magyaráztam neki, már megint könnyes szemekkel. 

~Mondhat bárki bármit, én szeretlek! Lehet, hogy sokszor megbántottalak.Lehet, hogy nem illünk össze.Ez egy se veled, se nélküled kapcsolat.És igen, többször kimondtunk, hogy már vége...De végül mégis mindig egymás karjaiban találjuk magunkat.Mert szeretlek! És nem érdekel, hogy ki hisz bennünk, vagy ki van ellenünk. Nem számít, hogy bolondnak tartanak.Nem számít semmi, csak te és én. Csak az számít, hogy szeretjük egymást. És jöhet millió akadály, tudom, hogy azokon is túllépünk majd, mint ahogyan eddig is tettük. Annyi mindenen mentünk már keresztül, és ez tesz minket erőssé. Mert szerelmünk legyőzhetetlen! - Mondta nagy átéléssel, ami nem csoda, jobban el is kezdtem szipogni. 

~Harry én szeretlek. De, hogy ha azt akarom hogy légy boldog akkor hagylak menni. Előttünk az élet. Én még nem állok készem rád és te se rám. Legyünk boldogok egymás nélkül, hidd el a szerelem...az igaz szerelem egyszer ránk is ránk talál. 

       

   

10. rész *Az álom néha valósággá válik*

Reggel a plafont bámulva nyitottam ki a szemem. Balra nézve megláttam magam mellett Harryt.

Fogtam a fejem rendesen. Becsuktam majd újra kinyitottam a szemeim, hátha félre látok és nem lesz mellettem Harry, de nem így volt. Óvatosan felültem az ágyról, csendben leléptem, hogy ne ébresszem fel Harryt. De nagyon morgott és inkább visszafeküdtem. Kétszer biztos hasba vágott forgolódás közben. Amikor már 1 órája vártam, hogy kinyissa a szemeit és feleszméljen nagyon untam. Bementem a konyhába, kivettem egy fazekat a szekrényből, megengedtem vízzel és ráöntöttem.

~Hé, ne bántson kérem! - Ordított fel.

~Nyugi, csak én vagyok. - Mondtam, majd sorba felébresztettem minden hétalvót, mivel 2 óra múlva indul a gépünk párizsba.

   Mindenki csak nyöszörgött és másnapos fejjel pislogott rám. Felinvitáltam mindenkit, sorba mentünk a fürdőbe, sorba öltöztünk fel, összepakoltunk és  fáradt sóhajtások hagyták el a szánkat.

~Micsoda nap. - Sajnálkozott Louis.

~Micsoda éjszaka! - Nevetett fel Harry miközben, heves pillantásokat vetett rám.

   Zayn és Amber ott nyalták falták egymást, anélkül, hogy Zayn azt mondta volna, hogy vége. Igazából már nem hiszek a mesékben, elegem van az összetört szívekből, amit happy követ. Liam komoran nézett rám aztán Zaynre, aztán megint rám és megint Zaynre. Gyanús volt ez nekem. Felpattantam a bőröndömről és mély levegőt véve, végignéztem a többiek búskomor arcán és elkezdtem lelkesítő beszédet tartani.

   ~Mikor azt érzem, hogy teljesen egyedül vagyok,akiket szeretek mindenki sorban elhagyott. Gondolkodtam mi az,ami megér egy harcot,hogy újra lássak a tükörben egy boldog arcot..!..!..!

Kezdtem  a hegyi beszédem.Nem akartam én monológot, de az lett belőle. Mikor már háromnegyed órája mondtam, meg mondtam én is belefáradtam. A szemem sarkából néztem a tekintetüket.Valaki unottan ült, valaki a szemgolyóit tornásztatta, valaki pedig bámult ki a fejéből tudatlanul.Idegesen hallgattam a torok köszörüléseket és a toporgó lábak hangjait, a szél miatt nyikorgó hangot adó ablakokat az erkélynél. Egyre feszültebb és feszültebb lett a hangulat.

 Louis-on szaporán folytak le az izzadságcseppek, Harry állandóan a kezeit dörzsölte, Zayn a haját túrta állandóan. Liam pepsit ivott, Niall pedig már a negyedik zacsi mazsolát tömte magába.

És a barátságok örökre szólnak.Nem teheti tönkre semmi az egymás iránt érzett szeretetet. És igen, néha azt szeretném, hogy a"Vigyázat törékeny" felirat legyen a homlokomra írva.És nem kell unott pofával bámulni rám, ha valami nem tetszik, itt lehet hagyni. .

Ismerős helyzet? Egész végig azt állítod, makacsan, naivan, hogy te nem vagy bábu, te nem vagy porcelánbaba, akit csak úgy lekaphatnak a polcról, ha épp ahhoz van kedvük.Te szabad embert vagy, azt csinálsz amit akarsz. Érző szívű, lelkű egyén, akinek igenis érzelmekre van szüksége.Csakhogy ez nem ilyen nagyon sok helyzetben. Lehet, hogy még akkor is ezt mondod, amikor már nem hogy porcelánbabaként, de még rongybabaként sem kezelnek. - Folytattam tovább.

~Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog? - Kérdezte kíváncsian Niall.

-Csak egyszer nézz rám akkor, mikor nem beszélek senkivel, egyedül ücsörgök egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.

Ha mosolygok, akkor valóban boldog vagyok, de ha csak szomorúan bámulok magam elé, tudni fogod a szemembe nézve, hogy milyen magányos is vagyok valójában. 

   Már inkább olyan arcokat láttam magam előtt akik belegondoltak, abba amiről már egy órája papoltam.Lehet, hogy unalmas volt, de igaz.

~Indulhatunk! - Vágtam rá egy kevés hezitálás után.Felkaptam a hátizsákom a hátamra, a táskán a kezembe vettem, a bőröndöm meg húztam magam után. Mindenki összekészült és szedte a cókmókját. A liftnél mindenki befért majdnem.Kivéve én és Zayn.

~Uppsz. - Sziszegett Liam.

~Nem baj, én majd sétálok. - Hajtottam le a fejem és elindultam a lépcső felé. Zayn is jött utánam.

~Hallod Hannah..- Kezdte mondatát. ~Én nem tudom mi volt éjszaka, de azt tudom, hogy khmmm..megcsaltalak. -Nyögte ki nehezen.

~Én is! - Mondtam utána gyorsan a tekintetét kerülve. 

~De én nem csak csókkal. - Folytatta magyarázkodását. 

~Én sem. - nevettem fel.

    Felhúzta a szemöldökét és szája mosolyra húzódott. ~Szóval mi nem vagyunk egymáshoz valóak. - Motyogta magában szemeit lesütve és a lépcsőfokokat bámulva.

~Hát nem. - Sóhajtottam egy hatalmasat. 

~Zayn neked is és nekem is megvan valahol a mások felünk. Hidd el boldogok leszünk, csak nem most és nem egymással.A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük. - Folytattam egy kis filozófiával. 

~Barátok? - Nézett rám kérdően. 

~Azok! - Mosolyogtam rá őszintén.

~Hannah, you fine? - Kérdezte halkan, majd közelebb jött és egy baráti öleléssel tudatta velem, hogy semmi ok a pánikra.

~I'm fine.I'm just not happy. - Súgtam a fülébe lágyan.....(!)

9. rész *Az álom néha valósággá válik*

14 nappal később.
     ~Yeeeebooooo! - Visítozva keltem fel ezen a szép szombaton.
Amikor kihúztam a függönyöket, gyönyörű fényáradat lepte el a szobát. És gyönyörű látvány fogatott  Sydney tengerpartjának személyében. A nap sugarai csak úgy simogatták hófehér arcom. És olyan hőség volt, hogy tényleg elkelt a bikini még a szobában is, a légkondi ellenére. Az ámulatba ejtően  kék ég és a tenger, valami észveszejtően hívogatott kifelé.Nem is tétováztam volna tovább, de amikor megszólalt a rádióban a WMYB akkor tombolnom kellett egyet. Pizsamásan felmásztam az asztalra, kezembe vettem a gyümölcstálról egy banánt és énekeltem olyan hangosan amilyenen csak tudtam. Amikor belépett a szobaszerviz kicsit sem éreztem magam hülyén.Na jó sült a fejem.
~Kopogni nem szokás? - Kérdeztem flegmán és elnevettem magam.
~Elnézést de én kopogtam, talán ön nem hallotta. - Válaszolta a fiú halkan és kiment a szobából.
   Hátrahagyva a tombolásomat a fürdőszobába siettem. Rendbe hozta a séróm, és úgy szimplán csak magamat. Felkaptam egy pánt nélküli bikini felsőt és rákaptam egy laza csöves pólót és egy fehér rövid nacit. Beledugtam egy strandpapucsba a lában és egy szalmakalapot vágta a fejembe. Kirohantam az ajtón és Louisba ütköztem.
~Te jó szagú Úristen! - Mondtam ijedten.
~Ó köszönöm. -Vágta rá viccesen és beljebb taszigált az ajtón.
~Hé, épp most akartam elhúzni innen. - Morogtam rá.
~Oké várj meg csak hozom a fürdőgatyám, mondta majd bement a szobájukba és turkálni kezdett a ruhái között. A sajátját nem találta így jónak látta Niall-ét is. Feldobta a vállára egy törölközővel együtt és fütyörészve elindult lefelé.
~Na szép, én várjam meg de ő engem itt hagy. - Idegeskedtem magamban majd utána kocogtam.
    Sétálás közben eszembe jutott anya. Az orchideák között lépkedve eszembe jutott a jellegzetes parfümillata. A hét ágra sütő nap láttán, elővillant széles és boldog mosolya. a játszótéren játszó gyerekek megpillantása után bevillant a gyermekkorom legszebb időszaka. És Louis szemeibe nézve anya mosolygott vissza rám.
~Hannah, itt vagy? - Bökött meg oldalból Zayn amikor már odaértünk.
~Persze! - Csattant fel éles hangom és megpusziltam Zaynt.
~Úristen, paparazzik. - Kiáltotta el magát Eliza, majd ezt követően Harry megfogta, felkapta az ölébe és rohant vele a vízbe. Amikor Zaynre néztem tudtam, hogy az sugallja "Fuss", hát nem is tettem másképp.
Igen, elkezdtem futni de utolért és csak annyit mondod szeretlek te butus. Romantikus csókolózásba elegyedtünk. Nem telt bele egy perc de visítozó lányok serege vonaglottak körénk és ellepték az egész partot. Én, Eliza és Ash szomorú fejjel de vettük a lapot és el is mentünk. Sétálgattunk ott egy kicsit, közbenéztünk. Néhány üzletbe is betipegtünk meg ki is. Végül a hotel szobába kötöttünk ki. Az igazat bevallva rohadt álmos volt mindegyikük ezért el is szundikáltunk.
   Engem Zayn szuszogása keltett fel angyali álmomból. De a homlokpuszi után, megbocsájtottam neki.
Olyan ügyesek voltak, hogy csak 10 óra múlva dugták fel az orrukat megnézni, hogy élünk e még. De élünk. Kikényszerítettek az ágyból a fürdőbe invitáltak. Louis és Harry ruhástól bedugtak a hideg zuhany alá. A kapálózás és az ordibálás és az  S.O.S kérés nem segített. Liam, Zayn, Niall az ajtóban álltak és fetrengtek a nevetéstől. Megértem nagyon vicces vagyok amikor ideg betegeskedem.
  ~Nyugi. -Mondta Louis a fejét fogva. ~Megyünk bulizni.
  ~Bulizni? Így? - Értetlenkedtem.
Egy-egy eltévedt mosolyt láttam mindegyikőjük arcán, de nem sokáig hisz elmentek.Kimásztam a zuhanyzóból, megtöröltem vizes testem és megszárítottam a hajam. Kivasaltam a ruhám.
Felöltöztem. Egy fekete. flitterekkel, kövekkel díszített mini volt. Amelyet egy fekete tűsarkúval ötvöztem.
Zayn fekete inget és egy nadrágos viselt. A többiek úgyszintén ki voltak csípve.Nagy nehezen össze szedtük magunkat és elindultunk. Beszálltunk a "kis" buszba és 10 perc utazás múlva ott is voltunk.
Ismeretlen volt számomra ez a club. Hátsóbejáraton mentünk be. Kikúrt nagy hangerővel szóltak meg a 2012-2011-es slágerek és többnél-több 16-17 tinik lepték el a helyet. Kaptunk V.I.P szobát, aminek nagyon örültem. Semmi kedvem nem volt a bulizáshoz, főleg a tök részeg emberekhez.
A fiúk nagyon belemerültek a bulizás érzésébe, hisz egy csöpp szabadidejük sincs mostanában. Viszont Harry és Zayn igazán ki is élveztek minden percek. Sokszor kerülgették a bárt és a sörös, vodkás üvegek száját. Ha nem barba és fekete hajú lányokkal flörtölgettek, akkor szőkékkel. Szóval berúgtak de nem is kicsit. De amikor megláttam Zaynt és egy lány számot cserélni az még nem volt semmi, de amikor már Zayn a nyakát csókolgatta és a fenekét fogdosta a lánynak, eltört a mécses.
  Harry pont elkapta az a pillanatot amikor vidám tekintetem ködössé és borússá válik. Fogtam magam és a mosdóba rohantam. Elizát és Ash leállítottam, hogy most egyedül akarod lenni, és hagyták.
   Amikor már szalonképesnek éreztem magam újra kimentem és Harrybe ütköztem. Megfogtam a kezem, átgázolt velem a tömegem, beültetett egy autóba és elindultunk valahová. Csak mentünk és mentünk.
Egyszer megállt. Szótlanul kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót.Átkötötte a szemeim egy sállal. Semmit sem láttam, hiszen sötét volt. Majd azt mondta:
~Állj! Itt állj meg.Ha ordítok egyet vedd le a sálat és találj meg.
  Bólintottam egyet és vártam a kiáltását.
~ÁÁÁÁÁÁÁÁ. - Hallottam a kiáltást, leszedtem magamról a szorosan rám kötözött sálat, levágtam a földre  és láss csodát. Egy bazi nagy házban találtam magam. Egy medence előtt álltam amiben vörös rózsaszirmok úszkáltak. Gyönyörű volt. Sétálva tovább orchideákkal tele út vezette egy szobába. Harry az ágyon feküdt, pezsgővel és csokival a kezében. Nem tudtam mire következtetni.
  Leszállt az ágyról, kezeiből eldobta a pezsgőt és a csokit, és odajött hozzám. Végig simogatta a kezeim és óvatosan lehúzta a ruhám pántját. Leültetett az ágyra, lehúzta a cipőm és gyengéden csókolgatni kezdte a lábaimat. Egyre feljebb és feljebb ment.Mikor már nem éreztem magamon a ruhát, paráztam.
Nem túl korai ez? És mi lesz Zaynnel? Én szeretem őt is meg őt is! Jaj ne.
Megcsókolt. És nem, nem lehet igaz.
Hagytam(!) 

8. rész *Az álom néha valósággá válik*

Már nem volt olyan kellemes meleg mint délután, ezért mindent hátrahagyva inkább haza indultunk.
Én és Zayn egymás társaságát élvezve, kicsit lemaradva a többiektől mentünk.
   Tizenkét perc alatt haza is értünk. Beérve a házba finom illatok kaptak szárnyra. Niall rögtön a konyhába rohant, hogy megnézze mit alkotott apa.
~Tészta! Nyami..- Ordított fel, majd Harry hátára csimpaszkodva vigyorgott tovább.
~Te mit nem szeretsz? - Viccelődött vele Louis aki épp Eleanort fürkészte oly bájosan.
~Haha, menny a répáiddal. - Szúrt vissza Niall miközben tovább állt Liamhez.
~Na mizu? Azt hiszitek ma este enni fogtok? Hát nem. Muhaha. - Hagyták el Niall száját azok a bűvös mondatok amiket egy "boszis" nevetés kísért.
   Apa csak állt a konyhában jó séf módjára.A kötény rajta és csak mosolygott.
~Kész van! - Szólalt meg és kivitt egy tál tésztát az asztalra. Mindenki odasereglett és elkezdett enni.
Valóban Niall mikor már az 5. tányérral taposta befelé.
~Nem lesz semmi baja? - Kérdeztem rá félve a választól.
~Nem! - Fordult felém Niall egy-két gonosz pillantással.
~Oké, oké. - Vágtam rá és folytattam az evést.
    Közben járt az eszem. Harryre néztem és eszembe jutott Merci. ~Harry, Merci hol van? - Érdeklődtem.
~Haza ment. - Válaszolt vidáman.
~De, miért nem szólt?
~Szólt csak nem nektek. Nyugi így jó. Nem ment volna nekünk és hagytuk is a francba. - Mondta mosolyogva és megbökte Liamet.
~Hé, te. - Szólt rá a fiú vigyorogva.
~Véletlen volt. - Nevetett fel Harry, majd kiugrott a helyéről és elkezdett az asztal körül rohangálni. Majdnem repültek a tányérok amikor kergetőzni kezdtek Liammel.
~Jó oké, fejezzétek be. - Mondtam vigyorogva.
~Na fussál vágta rá Niall, aki a nyomomban volt. Kifutottam a kertbe, de oda is utánam jött. Az igazat megvallva féltem, hogy kidobja a taccsot. Jogos volt a félelmen. Egyszer csak megtorpant és lassan lehajolt.
Harry és Liam épp akkor kerülték meg a medencét már harmadjára. Harry meg állt Niall előtt és nem kívánt módon arra lettem figyelmes, hogy Harry elkezd visítani, mint egy lány.
~Niall! - Hangzott el a szájából.
~Bocsi véletlen volt. - Mondta bociszemeit használva.
~Semmi baj. -Sóhajtott Harry. ~Gyere, segítek bemenni. - Ajánlotta fel kedvesen. ~Oké. - Válaszolta majd elindultak. Harry huncutan vetett Zaynre egy pillantást és belökte Niallt a vízbe.
~Huh, felfrissültem. - Nyögte ki Niall, köpködve ki a vizet a szájából.
~Nem úszod meg Harry. - Ordította Eliza az ajtóból és elkezdett Harry felé rohanni. Teljes erejét használva lökött egyet Harryn aki egy méterrel volt a medence fölött majd belecsobbant.
~Ez nagy volt. - Röhögött Niall és a lépcsőhöz úszott. Harry nem tágított, elkapta Niall lábát és lehúzta róla a nadrágot. Sajnos nem csak az jött le róla. Alsónemű nuku.
~Úristen! - Kiáltottam fel, két kezem a szemeim elé rakva. ~Ezt én sem szívesen nézem. - Mondta Liam.
~Miért? Niall tök sexy. - Hebegte Louis, félmeztelenül.
~Louis neked le van borotválva a lábad? - Kérdezte az épp ideérkező Amber.
~Most miért jön mindenki ezzel? És ha igen? - Válaszolta sértődést színlelve ahogy arcán kirajzolódott egy szép nagy mosoly.
   ~Gondoltam átugrok. - Kúszott ide mellém Amber.
   ~Oké, mit hoztál? - Kérdeztem kíváncsian.
   ~Titanic. - Mondta lehajtott fejjel.
Én csak rámosolyogtam és kijelentettem, hogy 10 perc múlva mozizás a nappaliban. Mindenki felkapta a fejét és már ki is ugrottak a vízből.
   A csajokkal bementünk a házba. Elővettem a pattogatott kukoricákat és betettem őket, hogy pattogjanak ki. 5 perc múlva már 5 tálnyi kukorica állt a nappali asztalán, üdítőkkel, csokival és papírzsepikkel.
~Miért a zsepi? - Kérdezett rá Louis.
~Titanic?!  - Vágta rá Liam és átkarolta Daniellelt.
  ~Igen. -Bólogatott Amber, majd lehuppantunk a babzsákokra. Kényelmesen elhelyezkedtünk és elindítottam első útjára a Titanicot.
  Mindenki síri csendbe nézte, ahogyan neki ütköznek a jéghegynek. Bennünk is megállt a világ.
Nem mondhatok olyat, hogy átéreztük mert nem voltunk ott.De mégis. Amikor a zenészek befejezték azt, amit játszottak és elköszöntek egymástól, majd az egyik ott maradt és elkezdett egy olyan dalt játszani ami feltette a pontot az "i"-re. És ahogyan szép lassan elönti a víz a szobákat, amikor az édesanya álomba ringatta  két gyerekét, amikor egy idős hölgy és férje átkarolva egymást halnak meg, szívszorító pillanatok ezek. A könnyeim már ellepték a szemeim. És látni, hogy Jack mennyire szereti Roset ez külön egy szép dolog.Hiszem ,hogy Zayn és én valóra válthatjuk azt, amit Jack és Rose. Az igaz szerelmet!
  Életüket adták egy álomért és a szenvedélyük lett a végzetük...♥ 

7. rész *Az álom néha valósággá válik*

~Hannah! - Hallottam a nevem. Mély hangja a szívem mélyéig markolt, bárki is volt az. Lassan elengedtem Liamet. Szembenéztem vele. Nem igazán láttuk egymást mert sötét volt, de az utcai világítás mindent megoldott.
A szemem csillogtak a fények hatására a könnyeim miatt. Az ujjaival letörölte a könnyeim és megfogta a vállaim. Majd a fülembe súgott egy olyan mondatot amire felcsillantak a könnyekkel elárasztott szemeim.
~Vedd észre azt Hannah, aki igazán szeret. - Suttogta halkan és felálltunk a földről.
     Hátrafordultam és megláttam Zaynt magam előtt. Édes mosolya, fehér fogai és az a nyelvszerkezet:$
Liam most rámutatott arra az emberre akit érdemes szeretnem. És érzem, hogy a szívem mélyén mindig is őt szerettem.Elvakított azelőtt valami, amiért nem vettem őt kellően észre.De ahogy itt áll előttem, szintén könnyes szemekkel rájöttem, hogy ő az akit mindig is szerettem.Zayn egy olyan ember aki nem csak a külsejével hívja fel magára a figyelmet.Hangja az egekbe visz, szíve a szívembe mar. Aki valaha is visszautasította ezt a srácot élete legnagyobb hibáját követte.És én helyrehozom azt a hibám, hogy észre sem vettem.
  Közelebb szerettem volna hozzá menni, de ő megelőzött. Lassú léptekkel elindult felém és pár perc múlva  tekintetünk összeért.
Szívem a torkomban dobogott, pillangók röpködtek a gyomromban és csak pirultam.Lehajtott fejjel álltam előtte. Puha keze gyengéden megérintette az arcom és kisimította szememből a hajszálaimat.A ujjaival finom megsimogatta pirospozsgás arcom és az állam lassan a szája felé kezdte húzni.Tudtam, hogy most mi jön, nem féltem hisz nem volt miért. Belül ugrándoztam és visítottam. Kívül a komoly és rideg álarcom volt rajtam.
Amikor ajkaink már majdnem egymáshoz értek egy hangos kiáltás zavarta meg a romantikus csendet.
 ~Fázom, ideje indulnunk! - Vetett véget Harry a pillanatnak.
~Tesó, ezt muszáj volt? - Bökte meg Niall közben.
~Most miért? - Kérdezett vissza mogorván, majd elindult a többiekkel hazafelé.
    Soha nem akarta, hogy boldogok legyünk együtt, de akkor legalább hagyna nekem, hogy boldog legyek.
Teljesen az ellenpólusom. Miért fáj ez neki?! Sosem láttam a fejébe és pillanatnyilag nem is akarnám megtudni milyen mocskos gondolatai vannak.
~Zayn én sajnálok mindent.Tudom, hogy hibáztam kérlek nézd el ezt nekem. Tudom, hogy egy álmot vakon követtem, kérlek hidd el, hogy teljes mértékben megbántam.Szeretlek, é csak téged szeretlek. Te vagy a másik felem és igen te vagy a hab a tortán, te vagy akit szíven magának választ. Az eszem téged mutat. A képek nem beszélnek, de a kép a fejemben azt mondta te vagy az akiért én élek.Az élet így megy panaszkodtam sokat, ehelyett inkább értékelnem kellett volna az elmúlt hónapokat.Hidd el szívem csak te érted él. - Mondtam esedezve, amire ő hallgatással válaszolt.
~Hannah, semmit nem kell mondanod, semmiért nem kell megbocsájtanom. Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted. Hannah én mindig is szerettelek ♥!