Harmincnyolcadik rész *Az álom néha valósággá válik*

Rájövök apránként, hogy nem birom tovább.
Nem tudok már hinni, s remélni egy életen át.
Nem tudom hazudni hogy jól vagyok, mosolyogni mindenkire, mikor belül meghalok ..
    Ezt érzem, és nincs mit tenni.
Már éjfél 12:00- kor én is meghaltam, nem csak anya.
  Istenem miért tetted ezt velem? Elvesztettem azt az embert akit a világon legjobban szerettem!
Harryt sem értem de figyeljetek ;)
   Az Élet Leckéje
Egy bölcs ember ült a közönség között,, vicceket mesélve.
Mindenki úgy nevetett, akár egy őrült.
Egy perc után, ugyanazt a viccet mesélte el.
Ekkor már kevesebben nevettek.
Elmondta ugyanazt a viccet újra, meg újra.
Mikor már senki sem nevetett, elmosolyodott és ezt mondta:
" Nem nevettek ugyanazon a viccen újra és újra, akkor miért sírtok ugyanaz miatt többször újra és újra?"
      Ez nagyon igaz.
Mikor már 5 órája ültem a hillaházban, anya holteste mellett ráébredtem arra, hogy egyszer tövább kellesz lépnem.
Nem rajta, hanem a miatta bennem lévő fájdalman.Felálltam  mellőle, utóljára megsimogattam jég hideg testét és visszatakartam rá a fehér lepedőt, ami alól soha nem jön ki.
     A korterembe mentem, ahol leültem a sarokba és ültem.Igen, potyogtak a könnyeim.
Aztán kopogást hallottam.
  *Kop-kop*
~Ki van ott?
~Caroline Flack
~Na takarodj.
     Ez is egy szemét nőszemélyt. Hmm..kiráz tőle a hideg.
Majd Zayn bejött és lekuporodott mellém.
 ~Hannah, én úgy.... - Kezdte el, de közbevágtam.
 ~Nem kell sajnálni Zayn.Ez így volt megirva.Ha menni kell, hát mennikel.Nem mondom, hogy nem fáj, mert k*rvára fáj, de mire jó a siránkozás, nem hozza vissz anyát. - Mondtam majd megöleltem.
 ~Igazad van, fel a fejjel.Na és mi van Harryvel? - Kérdezte kicsit félve a fejmosástól.
     ~Tudod Zayn...Egy hónappal ezelőtt: elmentem mellette és a lábam remegett úgy, hogy majdnem összeestem, a szívem hevesen dobogott, és megfogta a kezem, csak mert tudta, hogy erre van szükségem...
Ma: remeg a lábam ha elmegyek mellette, hiszen rohadt nehéz megállni, hogy ne rúgjak belé....
Hevesen ver a szívem, mert jelenléte idegesít és felküldi a vérnyomásom!
És igen, fogják még a kezem, de csak azért, hogy ne üssem be azt a pisze orrocskáját! ;]
    ~Hú, Hannah ez para.
    ~Zayn, No para, Just laza. :DDD - Majd megöleltem mert jól esett.
 Felsegített a földről és újjult erővel jöttem vissza a padlóról a normális kerékvágásba.
Kimentünk a váróterembe, ahol mindenki kisírt szemmel ült még a fiúk is. Apa arcát a tenyere fedte, hogy ne lássam mennyire fáj neki.
Odamentem hozzá, legugoltam elé és levettem a kezét az arcáról.
Letöröltem az arcán lecsorgó könnyeit, és csak ennyit mondtam :
~Hidd el apa, minden rendben lesz.Megoldjuk
~Tudom Hannah, csak egyett kérek.Légy erős, míg bírod. - Mondta majd szorosan a karjai közé húzott.
     Ezután ölelés után felálltam és  indultunk is  el erről a szörnyű helyről.
                                                                  Harry félre hívott.

- Hannah te mindig mosolyogsz ?

- Harry igen .

- Akkor is ha fáj ? 

- Harry akkor a legszebben ! ;)

    Kiérve mindenki elköszönt és részvétet nyilvánított és fel ajánlották, hogy bármiben segítenek.
~Hannah, ha bármiben kell, mi mindannyian itt vagyunk nektek. - Mondta Louis és egy erőltetett mosolyt festett az arcára.
 ~  Kösz, voltam, vagyok, meg is leszek, nem kell, hogy segítsetek..  - Ezután kocsiba ültem apával és elhagytam a kórház parkolóját.
   *  Így reggel hatkor borus idő volt és az eső is esett.A autó ablakaim úgy peregtek le az esőcseppek, mint az arcomon a könnycseppek.*
                                                                                       

Harminchetedik rész *Az álom néha valósággá válik*

Ez a tanács, jó tanács.Annyiszor törte már meg a szívemben lévő boldogságot, hogy már meg sem lepődöm.De ez a mondat, hogy csak "kúrásra vagyok jó" kitette magáért.Micsoda egy Harry Styles.Eliza látta rajtam a feszültséget, de csak tagadtam.Egyszer csak lentről fura hangokat hallottam, hát lementem.A második lépcsőfoknál járva, kiabálásra lettem figyelmes, méghozzá anyu segélykiáltására.
   Úristen! - Csúszott ki a számon, mikor megláttam Caroline Flack médiaszemélyiséget egy konyhakéssel a kezében, mely anyára szegeződött.Szívem a torkomban dobogott, hogy mit is képzel ez a vén nyanya, aki  egy 15 évvel fiatalabb sráccal járt, és meggyanúsítja az én anyámat, hogy Harry-vel kavar.Becsület szavamra megállt bennem minden.Caroline arcmimikáját az őrület és a bosszúvágy jellemezte.Érett nőhöz való viselkedés, konyhakéssel rohangálni más házában.Szép!Harry megszeppenve állt ott mintegy kisgyerek, aki nem találja az elveszett játékát.Közbe sem avatkozott, hogy segíteni próbáljon anyán.Nem is baj, nem vártam el tőle.De el vártam volna, mindegy.
 Óvatosan odasétáltam Caroline mellé, aki nem tágított.
~Caroline, te nem Hannah-t keresed véletlenül? - Kérdeztem rá szemérmesen, mint aki tudja mit akar csinálni.
~De.Miért? - Kérdezte elvetemült hangon.
~Én vagyok az, Hannah Collins.
      A dühe tovább kerekedett. Egy gyors mozdulattal félrelökte anyát, és felém közeledett.
Lassan, de biztosan elkezdtem menni a bejárati ajtó felé ami nyitva állt.
Kiléptem rajta.Megvártam míg Caroline is kiér, majd visszaszaladtam a házba és rácsuktam az ajtót.A hátsó ajtóhoz is rohantam, de az már csukva volt.
  ~Huh, ezt is megúsztuk.  - Mondtam nyugodt hangon és anyához fordultam.
 ~Jól vagy anya?
~Igen Hannah, köszönöm. - Válaszolta, majd tovább készítette a félbe hagyott vacsorát.
   Én kifújtam a bent maradt feles levegőket és Harryt csuklón szorítva, behúztam magammal a lenti mosdóba.
~Harry én, figyelj.
~Hannah sajnálom, de nem tehettem semmit.
 ~Harry, ahogy twitteren is írtad legyünk csak barátok.
~Miről beszélsz Hannah?Mikor írtam én neked ilyet? - Értetlenkedve rázta a fejét.
~Ja és a "te csak kúrásra vagy jó" erre sem emlékszel? - Vontam kérdőre,  majd bele ültem a kádba.
~Én ilyet írtam volna? - Kérdezett rá.
   Jó még én sem tudom biztosan, hogy ő írta, de az ő twitteréről jött.
~Hát Harry, nem te voltál?
~Hannah és tegnap óta twitterhez sem ültem. Talán?!
~Talán mi,nyögd már ki?
~Caroline.
~Harry nem baj.Spongyát rá. Én azt javaslom, tényleg legyünk csak barátok. Neked is könnyebb, nekem meg főleg. Így a legésszerűbb ;). Ezt mind a ketten tudjuk.
    Barátok?
~ Igen Hannah, barátok.
   Megöleltük egymást, és már is nagy kő esett le mindkettőnk szívéről.
És ismerős hangok törték meg a csendet.
   Kiléptem a mosdó ajtaján és leesett az állam.
Merci, Panni, Detty ott álltak a nappaliban.Hű, de meglepi. Harry és Merci pillantása ahogyan összeért, és már 5 perce szorosan bámulták egymást, akkor tudtam, hogy ez szerelem.
Panni máris a nyakamba ugrott, és amikor meglátta a többit srácot akik lejöttek az emeletről, szorosabban ölelt át, mint valaha.Éreztem, hogy fontos vagyok neki, de ha nem is én, akkor a fiúk akiket viszont nem csak rajongásból imád.Sok puszival fogadta őket.
Niall szeme valahogyan megakadt Pannin. Detty pedig szinte vonzotta magam után Liam barátomat, mint egy kiskutyát.Igen, szép az élet valakinek.
  Boldog voltam, hogy akik itt vannak és a barátaimnak nevezhetem őket boldogok és így én is átérzem azt amit ők.Ez a legjobb az igazi barátságokban.Hogy bármi is van, örökké tartanak.Akár happy, akár depi.
       Merci és Harry 30 perce az egyik sarokban gubbasztott. *Irigy fej*
Á, nem :DDD ...Szépek együtt és még egymásra is találtak. Ki tudja talán összejön.
A nagy dumagépek hangja egyszer csak elhalkult.Mindenki a lépcső felé nézett.
Arcukon merő idegesség és ijedtség.A hallgatás, tettekben nyilvánult meg amikor megláttam, édesanyámat a földön fekve. Gyorsan odamentem hozzá.Gyenge légzés, lassú pulzus.Ha így látja a gyermek az anyját, szíve biztosan ketté hasad.
   Remegő kézzel de hívtam a 911-et, akik 5 percen belül már kint voltak.Mentőben próbálták stabilizálni az állapotát ami néhány gyógyszer után, a rendes kerékvágásba került.
  Arcán könnycseppek hulltak, ahogyan az enyémen is.Beérve a kórházba, már beszélt is hozzám, de gyenge volt.A rá állított doktornő, rögtön elkezdett különféle vizsgálatok csinálni, hogy kiderüljön mi volt az oka a hirtelen rosszul létnek.A többiek megérkezése után, anyának be kellett feküdnie éjszakára megfigyelésre.
Már az orvosok tudták, hogy mi a probléma,  de egy szót sem mondtak.Amikor apa megérkezett, fájdalmamban és tehetetlenségembe hozzá bújtam és szorosan öleltem, míg majdnem "megfúlt".
   A többiek sápadt pofával ültek a váróterem összes sarkában, arra várva, hogy valami biztató hírt kapunk.
De nem.
   ~Hol vannak Mrs.Collins hozzátartozói? - Kérdezte megkomolyodott arccal a Dr. nő.
  ~Én a lánya vagyok Hannah. - Válaszoltam.
  ~Én pedig a férje Nick.  - Válaszolta apu, egyre idegesebben.
~ Szóval kedves Hannah és Nick, Mrs.Collins rákos.
Megállt körülöttem az idő.Lefagyott a tekintetem.Megállt az eszem.És tovább hasadt a szívem.
       *3 héttel később*
Az elmúlt három hetet, kín és szenvedés övezte.A kemoterápia végleg tönkre tette anyámat.
Ahogyan látom kihullani a haját és látom, hogy egyre soványabb és gyengébb a sírás fojtogat.
  És a tudat, hogy pár napon belül meghalhat, széttép és szétszed legbelül.Elgondolkodva mi lesz nélküle és hogy lesz e többé őszinte mosoly az arcomon, fáj.Június 29 van és a nyár még javában előttem áll.
Csak az a kérdés feketében vagy színesben élhetem át?!
                                                             Július 1 
                                 Fekete nappalok, fekete éjjelek, 
                      fekete álmok, fekete érzelmek. 
                      Fekete hajnalon feketében ébredek, 
                      fekete utcákon feketében lépkedek.

Harminchatodik rész *Az álom néha valósággá válik*

Mire észre vettem magam, már mindenki az ajtóból bámúlt minket.Tapsoltak.
Nem értem mire ez a nagy felhajtás?! Egyszer végre nekem is összejött valami és boldog vagyok.
Harry és én már 5 perce bámúltuk egymást, lassan már kínossá vált.
Majd hirtelen kapott játékos mozdulattal a fejét a víz alá nyomtam, de reagált rá.
Elkezdett fröcskölni, na ezt nem hagyhattam annyiban.Ravaszan közel merészkedtem hozzá, úgy mintha megakartam volna csókolni, de újra a víz alá nyomtam a fejét és gyorsan kiúsztam a medencéből.
Majd "kannibál" visítást hallottam.Megfordúltam.Louis szaladt felém, őrült módon visítva.
A fejemhez kaptam, de már nem tudtam menekűlni, túl közel volt.
Becsuktam a szemeim, várva a segítséget, de nem kaptam.Lou magával rántott a vízbe.
Zayn, Niall, Liam utánunk ugrottak.Eliza félve jött be a vízbe,de hiába.Zayn magával ragadta és elcsattant közöttük az első csók.
  Én fülig érő mosolyal ugrándozva Harry mellett, aki olyan hülyén nézett rám, hogy hazavágott.És fetrengtem a röhögéstől.
  Abszolút meg kellene értenie az örömöm okát, de képtelen rá.
A sok esemély láttára, sírásban törtem ki.Nem tudom, hogy az örömtől vagy a bánattól, de egyik szemem sírt a másik nevetett.
Édes mindegy, hogy hol és mikor vagyok boldog, csak az a nem mindegy, hogy kivel/kikkel.
  Az élet, a sors előre megvan írva, de életünk útján, úgy alakítjuk ahogyan akarjuk, ez tőlünk függ teljes mértékben.
Tudom, hogy a gimis, vagy épp nyári szerelmek az egyetem előtt véget érnek, de a miénk más.
Ez olyan igazi és valóságos.
Annyira belemerúltem az eszmefuttatásba, hogy észre sem vettem mennyire eltelt az idő és már mindenki bement.
   Egy kiáltásra kaptam fel a fejem:
~Hannah, már várnak a skacok, gyere. - Szólt ki anyu.
~Jó oké. - Válaszoltam.
  Mentem is nehogy megvárassam őket.
Amikor beértem, pontosabban átléptem a szobám ajtaját, megpillantottam Lou fürdőnadrágján lévő sárgarépákat , levegő után kapkodtam és úgy nevettem.
 Nem értették mi a bajom, de nem is baj.
Mindenki ott gubbasztott vagy az ágyon vagy a földön.
Niall gitázott, Zayn dúdolgatott, Liam telefonált, Lou viccelődött.Eli ült és mélyen gondolgodva le sem vette a szemét Zayn-ről.
  Én csal leültem a laptopomhoz és felléptem twitterre.Hű, 1301 új követési kérelem, 450 üzenet és 300 twet megjelölés.Az szép!
  Igen, 450 üzenet Harry, Niall, Zayn, Liam, Lou és Eliza könyörgéséről szólt, hogy jöjjek haza.
 Így képzeljétek el a twetterem
@HannahCollins
I'm just a girl.
            Twetek 10.000
            Following 2600
            Követők 900.081
Hát ezt mind az 1D-nek köszönhetem.
 Á, nem nagy szám.
     Új bejövő    1
@Harry_Styles
 Hannah, jobb ha csak barátok maradunk, úgy sem vagy jó másra csak kúrásra.Szia.
Meglepő volt, hisz az előbb még nyali-faliztunk.
  Talán feltörték a fiókját?
  Vagy azért ment el, mert ezt nem tudta a szemembe mondani?
  De miért tenné ezt újra?
  Ezek után?
  Még, hogy a női elme nehéz eset?!!
Ismerd meg Harry, aztán már férfi elmét sem fogod érteni.Én már feladtam a próbálkozást, hogy megértsem, de te még elkezdheted.
    Lányok egy jó tanács :
"Mindig lesz olyan srác aki utál,szeret vagy épp cuki,aranyos,kedves,helyes.
De neked meg kell különböztetned ki az őszinte aki tényleg szeret és ki kétszínű és csak kúrna veled"
                                               (Az idézet a végén a sajátom, szóval légy diszkrét ~ Üdvözlettel az író)
  Harry, tell  me a lie again!




 

Harmincötödik rész *Az álom néha valósággá válik*

Reggel hulla voltam, de szerintem nem csak én.
Úgy keltem mint még soha, főleg, hogy a kanapén aludtam el ülve.Mindenki szörnyem nézett ki, mint a zombik.
  Panni már rég fent volt, frissen és üdén nézett ki és reggelit csinált nekünk.
Detty (Bernadett)  az asztalon táncolt egy pólóba és bugyiba Justin Biebert énekelve "Baby, baby, baby oohh" szóval értitek, totál kár volt a csaj.
Merci egy bögre tejet szürcsölt befelé és miután rájött, hogy nem szereti , ki okádta a mosdóba.
   Eliza sápadtan ült előttem mozdulatlanul, nem is pislogott, talán azért mert napszeműveg volt rajta.
Nem gondolkozott sokáig, felrohant a szobába.5 perc múlva ugyanúgy lerohant csak már jó állapotban.
  Azt mondta : "Készülj haza megyünk most". Parancsolta inkább mint mondta, de nem értettem, nem is baj.Felöltöztem, összeszedtem a cókmókom és újra szembenéztem Elizával.
~Haza?
~Igen Hannah, haza kell mennünk.Megígérem visszajövünk, de nem maradhatunk itt most.
~Oké, ha van jegyed.
~Jó, búcsúzz el és gyere, kint várlak.
   Nehéz volt elbúcsúzni tőlük,nagyon.Pár napja összesen 2 napja ismerem őket és már megszerettem mindegyiket.És, hogy most elmegyek, már hiányoznak.
Egyenként elköszöntem mindenkitől.Nagy öleléseket váltottunk és puszit.
Kaptam tőlük néhány apróságot emlék gyanánt, de őket sohasem fogom elfelejteni.
  Ez a két nap megtanított arra, hogy nevessek míg lehet mert az élet túl rövid ahhoz, hogy sírjak .
Erik csak állt ott a falnak dőlve és annyit mondott,hogy: "Hiányozni fogsz".
Egy mosolyal éreztettem vele, azt hiszem, hogy ő is.
  Merci arcán szaporán folytak le a könycseppek, Bernadett szomorú arccal, de megölelt, de éreztem rajta, hogy nem szeretné, hogy el mennyek.
Panni csak szótlanul állt és azt mondta: "Ilyen az élet, a barátok jönnek s mennek"
  Fruzsi nagyon könyörgött, hogy legközelebb a fiúkat is hozzam, de igazság szerint nem lesz legközelebb.
 Nagynehezen átléptem a küszöböt és becsuktam magam után az ajtót.Utóljára rápillantottam a házra és lehajtott fejjel mentem Elizához, aki már fogott is taxit és a csomagokat is elrendezte.
Beszálltam mellé.Megfogta a kezem és azt mondta minden rendben lessz, bár ezt én nem hittem.
    A reptéren kevesebben voltak mint valaha, így vettünk 2 jegyet az első osztályra.Újra és újra átestünk az ellenőrzéseken, míg végre felszálltunk.
A levegőben mindig biztonságban érzem magam.A földön viszont olyan elveszett és magányos vagyok, itt annyit gondolkodhatok amennyit csak akarok.Volt is min.
Újra és újra visszagondoltam minden percet.Néhány dolgot így megbántam, de nem sokat.Ennek így kellett lennie.
   A hosszú út után, végre landoltunk.Megint a nyüzsgő város börtönébe kerültem.
Ahogy egyre szorosabban fognak és nem engednek szabadon, és hiányzik az érzés, hogy végre egyedül legyek boldog.
   Mikor az otthonom bejáratánál voltunk, nagy levegőt vettem és felkészítettem magam a fejmosásra, ami elkerűlhetetlen volt.
Tévedtem.Az egész család a nappaliban űlt még a nagyi is aki Londonból jött ide.
Réműlt tekintetek fogadtak.Mindenki megrohamozott és átölelt.Éreztem, hogy szeretnek itt is.
   Harry, Louis, Zayn, Niall, Liam csak hátúlról figyelték az eseményeket, amit meg is értek.
Miattuk mentem el és miattuk jöttem haza?!
 Végül beadtam a derekam és mindent elmondtam nekik.Hogy mit miért és kiért tettem, mit éreztem, s mit is képzeltem.
Megértették, ezek után el is vártam ezt.Jól esett, hogy Louis tényleg megbánóan beszélt a dologról.De amikor megláttam Rebekát, már lefagyott az arcomról a mosoly.
  Rögtön ráförmedtem, hogy hogy képzelte ezt.De utánna bocsánatot kellett kérnem, mert Louis és a srácok kényszerítették, de nem kellet sokat győzködni szerintem.
Miután kiveséztünk mindent, anya elkészítette a vacsorát.Csirke volt és mindenféle saláta, levesek és persze csoki torta.
Ettem csak ettem és ettem.Annyira hiányzott anyu fősztje.
  De annyit ettem, hogy elkellett egy gyógyszer.
Ezek után kimentem a kertbe, leültem a medence szélére és csak lógadtam a lábam a vízben, mint egy kisgyerek.
    Harry utánnam jött.Szembe kellett vele néznem és megbeszélni vele a dolgokat.
~Harry én..
  Ennyit sem érkeztem kiejteni a számon, Harry elhallgadtatott.A mutató újját az ajkaimra rakta és azt mondta :" Pszt, most én beszélek"
Egyik pillanatban még mellettem ült, a másikban pedig vetkőzni kezdett.Tátott szájjal bámúltam, mint egy Harry megszálott.
  Teste akár az álom. Izmos karjai felhúztak a földről és magához ölelt.Most éreztem igazán a szíve dobbanásait.
A jellegzetes parfüm illata az egekbe vitt.Majd óvatosan megfogta a kezem és a medence lépcsőén maga után vezetett.
Mikor a vízben volt, én is utánna merészkedtem.Bementünk a közepére és akkor......
 Lekerűlt rólam a pólóm és csak egy melltartó fedte felső testem.Szenvedélyesen nézett rám, céltudatos tekintettel.
Megcsókolt.Igen, ilyenkor mindig azt érzem, hogy álmodom, de nem.
   Egyszer csak meghallottam a Moment's című számukat, amire Harry óvatos mozdulattal magához húzott és elkezdtünk táncolni.3 percen keresztül táncoltunk mint az idióták, de hát ilyen a szerelem nem?!
 Göndör haja már egyenesedett.A testén apránként folytak le a vízcseppek, amit élvezettel néztem.
                Rámnézett és ez hagyta el a száját:
                               Everything about you ♥ 

Harmincnegyedik rész *Az álom néha valósággá válik*

 Haza értünk.Mindenki hulla fáradt volt és már nem tudott mit kezdeni magával.
Én gyorsan berohantam venni egy forró zuhit, aztán már pizsibe is bújtam .Eliza csak átöltözött, és jött utánam.
   Bernadett majdnem legurult a lépcsőről felfelé menet, de az a vicc, hogy felfelé ment.
Panni mikör ült lefelé a székre mellé ült és a földön kötött ki, Merci elcsúszott a fürdőben és visítozott, Réka épp egy Niall babát puszilgatott és  a "What make you beautiful"-t énekelte neki.
  Erik pedig csendben felment a szobájába.
Egyszer mindenki kidöglött.Bernadett, Panni és Fruzsi a földön feküdtek és nézték a plafont lihegve.
Én és Eliza is a plafont bámúltuk csak egy kényelmesebb helyen mint a föld, az ágyon.:D
   Merci a fotelba ült és még mindig twitterezett a laptopján,Réka pedig zenét hallgatott.
 Én csak egy sima kérdést ttem fel nekik amiről órákig tudtunk volna beszélgetni.
"Mi a legnagyonn álmotok?"
    Réka ~ A legnagyobb álmom az, hogy csillagász lehessek.
És, hogy találkozzak a One Direction-nel.
    Fruzsi ~ A legnagyobb álmom az, hogy milliárdos legyek.
 Zayn legyen a férjem és táncos is szerenék lenni :$ Remélem összejön.
    Bernadett ~ A legnagyobb álmom az, hogy szólót táncolhassak egy világméretű színpadon ;) Tudom esélytelen, de álmodni még lehet, nem?
    Panni ~ A legnagyobb álmom az, hogy elismert híres írónő legyek, milliók vegyék a könyvemet és felnézzenek rám.
    Merci ~ Nincs legnagyobb.Pár kicsi van. Hogy találkozzak Harry-vel, eljutni Los Angeles-be/New Yourk-ba/Hollywod-ba/New Yersy-be /Miamiba vagyis tudjátok így az Államokba.*-* És, hogy felvegyenek oda ahova jelentkeztem suliba. Ennyi lenne.
    Eliza ~ A legnagyobb álmom az, hogy én legyek az Amerikai Egyesült Államok elnöke, de először persze elvégzem az egyetemet. :D
  És az én legnagyobb álmom, hogy minden olyan legyen mit régen.Én csak boldog akarok lenni, túl nagy kérés ez?!
Én még mindig mindennél jobban szeretem Harryt, de a női büszkeségem nem enged feledni és főleg újra szeretni.De a szívem mindennél jobban erősebb, nem tudok neki ellenkezni.
   Szeretem és kész.Bármi is történt.
Szeretem a hangját, a haját, a szemét, a száját, a fülét, az orrát, a szemöldökét, a homlokát, a hasát, a lábát, a fejét, a nyakát, a vállát,
a kezét és a szívét.Az én szívem nem másé, mint az övé.
  De elég az eszefuttatásból.
A beszélgetésünk után én és Eli még mindig nem aludtunk.Szép csendben lementünk a nappaliba,de a lépcsőn állva fura,csattogós zajt hallotunk.
   Berezeltünk mit ne mondjak.A konyhából jött.A zaj nem, hogy csendesedett volna, épp ellenkezőleg egyre csak nőtt és nőtt.
Csendben levedtem egy könyvet a polcról, Elinél egy cipő volt és lassan elindúltunk lefelé.
Mikor felgyújtottam a lámpát és kivilágosodott minden egy fekete hajú srác rámolta kifelé a hűtőt.
  ~What the fuck? - Vágta rá Eliza majd rámnézett és elkezdett röhögni és leütötte a srácot.
 Visítot egyett és minden csajszi lerohant.Kómás fejjel, de lejött nekik, hogy mi van.
~Te meg mit keresel itt Márk? - Kérdezte Merci réműlt pofával.
~Te ismerek? - Kérdeztem rá.
~Sajnos igen. - Mondta majd lehuppant a kanapéra.
~Honnan? - Vágott közbe Eliza, miküzbe odaugrott Márkoz és végig méregette. ~Fúj ez büdi. - Mondta majd röhögött egy sort.
~Az exem. - Felelte Merci majd odament ő is Márkhoz és körbeszaglázta. ~Nem büdi csak ilyen a parfümje.
~Ja bocsi. - Mondta Eliza miközben forró csokit gyártott magának.
~De mit keres ez itt? - Kérdezte Panni az álmos szemeit dörzsölve.
~Hát csak éhes voltam. - Válaszolta Márt miközbem egy szendvicset nyomott befelé a szájába.
~Hű jó technika,majd ha éhes leszek én is betörök valahová. - Mondta Bernadett majd vissza kullogott a szobába.
   Mindenki csak hallgatott és helyeselt Bernadett mondatára.Fruzsi annyira álmos volt, hogy elaludt a bárszéken, ott is hagytuk :D
Én és Eliza ledőltünk a kanapéra és már szundítottunk is.
  Merci visszament a szobába, Márk meg a földön heverészett.
     Én csak azt nem értem, hogy miért nincsenek tökéletes kapcsolatok?!
     És, hogy miért tart tovább a bolti tej a mai kapcsolatoknál?!

Harmincharmadik rész *Az álom néha valósággá válik*

  Mikor meguntam az ott üldögélést haza invitáltam mindenkit.

De egyszer csak csörgött a telóm.Tudtam, hogy vagy Eliza, vagy anya apa, esetleg Harry..

   Igen jól gondoltam.Erőt vettem magamon és felvettem.

~Hol a fenében vagy? - Eliza első mondata ez volt amit szinte sírva és ordíbálva vágott hozzám a telefonba.

~Nyugodj meg Eli, kérlek. - Nyugtattam le de nem tágított.

~Tudod, hogy a rendőrség is keres? Ja és mindenki halálra megijedt?! Még hozzá anyád kórházba van, mert szó szerint idegösszeomlást kapott. - Mondta hadarva, amiután mégjobban meghasadt a szívem.

~Eliza én sajnálom. 

~Nem kell.Biztosan olyan helyen vagy ahol jobban szeretnek mint mi.Szép volt Hannah, szép.Csalódtunk benned, mindannyian. - Mondta vérig sértett hangon, majd rámnyomta  a telefont.

    Szívem hevesen dobogott a fájdalomtól.Igaza volt.Hülye voltam, hogy eljöttem.

      Könnyek szöltek a szemeimbe, elgyengültem és futni kezdtem.

      Erik értetlenűl nézett utánnam majd ő elkezdett követni.

      A parknál leroskadtam, elengedtem magam és kínok közt szenvedve leültem a földre, térdem az állaim alá húzva a külvilágtól elzárkózva.

Erik réműlt arccal nézett rám és azt mondta "Hannah minden rendben lesz, én itt vagyok".

  Utánna egyre csak közelebb hajolt és ajka az én ajkamhoz ért.

Nem igaz, megcsókolt. Én hülye, hogy hagytam.De olyan volt mint..Á, megbolondultam?!

  Majd valaki hátúlról belemarkolt a táskámba és fölhúzott a földről.

Hátra fordúlva Mercit láttam meg, aki nagyon komor képet vágott. 

~Erik mit csináltál vele? - Kérdezte tőle.

~Én csak. - Majd vágtam közbe.

~Merci semmit, csak semmit.Nyugi menjünk haza felé, jó?

~Hát jó. - Válaszolta és megmarkolta a kezem és már huztunk is.

  Erik újra felvette a semmit mondó formáját.Nem is foglalkoztam vele inkább jól éreztem magam a csajokkal akik halálian jó fejek.

Merci, Panni, Fruzsi, Bernadett, Réka elfeledtetik velem a rossz napjaimat és újra élek a társaságukban.

Mikor már "haza" értünk nem is ültünk le se semmi csak a csajok ledobták a táskájukat és indultunk valahová.

Nem tudom de a Lánc hídnál kötöttünk ki.Szép is a Duna.:D 

  Már vagy 7 óra lehetett amikor még javában hülyültünk.A város gyönyörű este.A fények meseszéppé teszik.

Egy érdekes kis beszélgetésbe is elegyedtem Rékával, hogy jobban meg ismerjem, idézem Rékát :"Szóval, nagyon vidám vagyok, imádok nevetni.

Türelmetlen vagyok, ragaszkodó, gitározok, megbízható, de kicsit szégyenlős, ha valakit jobban megismerek, akkor onnantól be nem áll a szám.

Sajnos sokan csak kihasználnak, mert igyekszem mindenkivel jóba lenni.Szeretem az izgalmas, félelmetes dolgokat.Nagyon szeretek írni, de könnyen szerelembe esek..érzékeny, sértődékeny, de nem vagyok haragtartó.

Hajlamos vagyok, kisajátítani embereket, ami a legrosszabb tulajdonságom, de igyekszem leszokni róla.

Nagyon szar hangom van, de imádok énekelni és jól rajzolok."    

   Hát igen be nem áll a szája, de ezt imádom benne, hogy nem olyan mint bárki más, ő csak Réka :)

   Azon is elgondolkodtam, hogy haza megyek, de itt engem mindenki szeret.Nincs Harry nincs Louis, Niall, Zayn se Liam és ez olyan könnyű így.

Majd kaptam egy sms-t.

  Feladó Eliza

  Címzett Hannah

Hol vagy Hannah?Kérlek válaszolj.Now!

  Feladó Hannah

  Címzett Eliza

Magyaországon.A Duna parton.

  Feladó Eliza

  Címzett Hannah

Úristen!Téged be kéne zárni.Bamba♥

  Feladó Hannah

  Címzett Eliza 

Tudom, zárj be♥

  Feladó Eliza 

  Címzett Hannah

Nézz hátra és fordulj meg!

  Feladó Hannah

  Címzett Eliza

Khmm? Parancsolsz? :D 

   Mikor hátra néztem Eliza állt előttem.Könnyes szemmel s didergő testtel.

 Lélegzetem elált, mintha belém folytották volna a szavakat.Megöleltem és azt súgtam a fülébe:"Sajnálom".

Nem kaptam választ csak egy elégedett mosolyt, ami arra ösztönzött, hogy nyugodjak meg mert minden rendben van.

  Így tettem.Bemutattam Elizát mindenkinek.Kedvesek voltak vele is és az éjszakára ő is jöhettett Merciéknél ha már úgyis ma mindenki ott fog éjszakázni.

Eliza és Fruzsi jól elvoltak.Irigykedtem is egy sort, de neki is kellenek az új barátnők.

    Fruzsi így mesélt magáról: " Anyut Beának aput Robinak hívják.Elválltak.V an egy 27 éves báttyám és egy 31 éves nővérem. 

3 éves korom óta táncolok.Khhm énekelni hát azt nem tudok :DD 

  Folyamatosan tudok bármiről beszélni és ettől már mindeki tök kész van a családból és barátok közül is, de vagy megszoksz vagy megszöksz"

 Bernadettet idézem: " Imádok táncolni, zenét hallgatni, bolond vagyok.

A barátaimért mindnet megteszek.

Sokat vagyok egyedül otthon és ha tehetem Merciéknél alszom.

Ha valakit megszeretek akkor nem engedem el.És nincs tesóm Hál'Istennek."

Ezek után hangos nevetésben sétáltunk hazáig.Én és Merci kézen fogva.Panni és Benadett telón twittereztek, Erik és Eliza hú, hát beszélgettek, Fruzsi pedig fogalmam sincs miért de most szótlan volt.

      Nem tudom Eliza meddig marad, de nem számit az a lényeg, hogy ittvan. :)♥

Új 1D fan szerelő!


Bernadett♥

Harminckettedik rész. *Az álom néha valósággá válik*

Na jó, ez nem tudom, hogy juthatott eszembe.
De nem fontos.
  Besétáltam a konyhába, ahogy otthon szoktam a hűtőbe nyúltam.Kivettem a tejet, a gabonapelyhet viszont sehol sem találtam.
Majd Erik a kezembe nyomta egy komor szemöldök huzogatással. "Szép"..gondoltam magamban.
  ~Kösz. - Mondtam halkan, miután elkezdtem enni.
Rohangáltak körülöttem. Panni már a suliba sietett, mivel tömegközlekedve ment így kiszámithatatlan, hogy oda ér e nyolcra.
Az édesapjuk már elment 30 perce munkába.Merci a sminkjével bíbelődik, miközben majdnem lekési a sulibuszát.
Az édesanyjuk pedig most az Aldiba ment bevásárolni.
Erik a lustaságával küzködve reggeli után, suli helyett itthon "ült".
Leheveredtem mellé a kanapéra. Rideg volt, mint az előtt. Szótlan és bátortalan.Mintha félt volna valami/kitől.
Nem szóltunk egymáshoz 10 perc után sem.Meguntam a csendben üldögélést és felvetettem azt az ötletet, hogy vezessen közbe Pesten.
Unott pofával de igenlő választ kaptam. Én igazából kész voltam, rá kellett várni.De nem sokat.
Egy csőnadrágot vett fel egy pólóval.Csőnadrág?!Gondoltam magamban de meg sem lepődtem annyira, USA-ban is ez a divat megy a srácoknál.
Kiérve az utcára, vadul vezető autósokból annyi volt ameddig a szem ellát.
Felszálltunk a hévre és utazás közben is csak a várost tudtam bámúlni.
Elvégre is felé sem jár Amerikának, de szép volt.Nyüzsgő, izgő-mozgó emberek.
Dugók és balesetek.Csöves diákok, akik lógnak a suliból és a tereken nyomúlnak.
   De Erik azt hiszem el vit a Hősök Terére is, ami gyönyörű szép volt.Volunt bankba átváltani a dollárom forintra, hogy vásárolhasak.
Elmentünk plázázni.Egy sráv és lány, hű szép párosítás gondoltam csak így magamba, de nem szóltam semit, ha neki nem kínos nekem sem.
A West End volt a legjobb számomra.Összevásároltam igazából mindent.Órát, ruhákat, cipőket.
A Váci utca csodálatos volt, de a sok tini aki ott kuksol suli helyett, "szép" látvány.
Sör, vodka a kezükbe.Füzekni mint állat, pasik és csajok egyaránt szívtak párat.
Ez megdöbbentő.Hogy nincs ész ennyi idősen se.
A sétafikálás közben elfáradtunk,szomjasak és éhesek is voltunk.Hazafelé be is ugrottunk egy KFC-be, ahol dugig tele tömtük megunkat kajával és kólával.
Beszélgettünk is.Beszéltem magamról, ő is magáról.
Igen első hallásra a tökéletes gyerek álláspont jött le.Aki mindenből ötös, tök jól viselkedik és a "Szent".
De nem így van ez,át látok én a szitán.
Láttam rajta, hogy nem olyan könnyű az élete amilyennek elmondja.
Utálkozást sugázoz a tekintete,hogy utál tökéletes lenni vagy legalábbis azt mutatni, hogy tökéletes.Nem akar mindig "A tökéletes" lenni.
Megértem.Nem könnyű másnak és főleg magunknal megfelelni.Ez után  a tartalmas beszélgetés után, nem siettünk még.
Wifiztünk meg ugrattuk egymást, mikor Panni és két lány berobbasztott az ajtón.Nagy vihorászással és fülig érő mosolyall.
Mikor észrevettek rögtön idejöttek.És el kezdtünk beszélgetni.
 ~Hali Hannah, Erik. - Mondták kórusba a nevünket.
 ~Ők a barátnőim. - Kezdte Panni.
 ~Ő Réka, ő pedif Fruzsi.
 ~Sziasztok. - Köszöntem majd egy öleléssel üdvözöltem őket.
Réka, nagyon szép lány, már először is észrevettem, hogy különleges de egy fél órás dumálás közben nagyon megszerettem.
Fruzsi pedig "Forever Zayn fan" szóval nehéz dolgom van.De semmi közönbösséget  nem látok rajtuk Harry miatt.
Igazán megértőek voltak, sőt túl megértőek.
  Én már imádtam őket, vajon ők is engem?!






Új szereplők 1D fanok! 


Réka.




Fruzsi.