Első rész *Az álom néha valósággá válik*

 ~Vacsora!  - Hallom apa kiáltását, miközben épp az egyik évfolyamtársam képét bámulom, már lassan egy órája.
Persze srác.A neve Cody Michael.Szőke haj, kék szem.Szívdöglesztő mosoly, viszont belül rothadt.
De megyek is mielőtt apa beront és hülyének néz, hogy mi a szart bámulom ezt a "buzit".
       ~Itt vagyok! - Jelentettem ki per pillanat boldog állapotban, ami ritka.
Hmm spagetti volt.Nyami. Mióta anya elment, azóta apa főz rám, már ha meg eszem amit főz, de általában nincs gond.
 Néha kicsit lehangolt, de csoda, hogy bírja és nem dugott még be egy nevelő intézetbe, bár azt sosem bocsájtanám meg neki.
Igazából még mindig fáj neki, hogy egyedül nevel, így 18 évesen és arra gondol, hogy mi lesz ha lesz egy másik nő akibe beleszeret és elfelejti anyát.Én mindig azt mondogatom neki, hogy ő is azt akarná, hogy boldog legyen, de nem segit.Egyszer ő is rájön, hogy az élet megy tovább.
Én már akkor rájöttem és azóta is élek és virulok.
    Miután betapostam az összes tésztát ami volt, jól lakottan ledőltem a kanapéra, lábam felpakoltam az asztalra és bekapcsoltam a tévét.
MTV hirek.Hú, király akatt meg  a szemem és fülem, hogy az 1D amerikai turnéja holnaptól kezdődik és pont L.A azt első helyszín.
Csak arra tudtam gondolni, hogy ne jöjjön Eliza, aki Niall barátnője hivatalosan is egy fél éve.Az szép.
Ne is kérdezzétek hogy miért Niall, mikor Zayn volt a hercege, de azért a szőke herceg rajabb.
      Na jó boldog vagyok én ha boldog, de hogy én még mindig nem vagyok boldog, na ezért nem vagyok én most boldog.
 Na szóval csörgött is a telefonom és valami hihetetlen, hogy pont Eliza volt.
~Haló tessék? - Vettem fel.
~Ó, szivi szia. Hát izé' nem jönnél ki értem a reptérre? - Mondta félős hangon.
~Mi van? - Akadtam ki, majd sóhajtottam egy szép nagyot.
~Hát itt vagyok és majd mesélek. - Mondta majd kérlelt még öt percet míg beadtam a derekamat.
~Oké 20 perc és ott vagyok.
    Nyomtam ki, majd közöltem apával, hogy ki kell vinnie a reptérre.Jobban fogadta mint gondoltam. Vette a kocsi kulcsokat és már ment is az autóért.Én addig gyors felvettem a cipőm és egy sport felsőt aztán siettem is utánna.
Kevesebb időbe telt míg odaértünk.Befutottam a váróba és Eliza sehol. Elmentem a női mosdóba, ott sem volt.Ideges lettem, de mire visszaértem a váróba ott állt Niall és Eliza.
   Hű, szebbek együtt mint gondoltam.
~Ohh God, mindenütt kerestelek. Hmm szép pár. - Dícsértem meg őket egy kis szurkálódással.
~Köszi. - Mondta Niall majd az arcomra nyomott egy puszit.
~Hannah, azt a kutyu messziről meg sem irmertelek már a szőke tincseiddel. - Mondta Eliza majd szorosan megölelt.
~Ugye-ugye változtam, nem is kicsit.De ti hogy a nyavajába kerültetek ide? - Kérdeztem meg miközben a kocsi felé invitálgattam őket.
~Hát az úgy volt, hogy.. - Kezdte Eli.
~Az úgy volt, hogy jöttök a koncertünkre, ma. - Fejezte be Niall, aki a mondata után kérlelő arckifejezért vágott felém, én pedig alapvetőén grimaszokat vágtam.
~Aha jó, de nem ma. - Válaszoltam flegmán és csípőre tettem a kezem.
~Hannah, kérlek! - Mondta Niall, majd valamit óvatosan kihúzott a zsebéből.
 ~Mi ez? - Kérdeztem rá, miközben becsaptam magam után az ajtót.
~Ez egy... - Kezdte Niall.
~Hű, azt a mindenít neki, honnan szerezted? - Kérdeztem, majd gyorsan kikaptam a kezéből az arany nyakláncot, amin medálként az én nevem lógott "Hannah" .
~Hé, ezt csak szereztem oké? És ez még nem a tiéd, csak akkor kapod meg ha eljössz a koncertre vili? - Ajánlotta fel ezt egy kis ugymond üzletként.
~Oké, ezért mindent. - Válaszoltam, majd bepattamtunk a kocsiba.
          ~Hello Mr.Collins. - Köszön Niall és Eli apának aki csak mosolygott.
          ~Sziasztok gyerekek. - Mondta majd elkezdett hangosan nevetni amikor megszólalt a rádióban a WMYB.
           ~Király vágta rá Niall, majd átölelte Elizát aki elpirultan bámult rám.
           ~Na mindegy mennyünk Mr.Collins ja és remélem van otthon kajátok Hannah mert farkas éhesek lesznek a többiek is, úgy mint én.
           ~Többiek? - Kérdeztem rá, de csak megvonta a vállat semmitúdo de gonosz arccal.
           ~Jól van Niall, ezért még kapsz. - Mondtam, majd hazáig halgattam mint a sír.
Odaérve felkapcsolva a fények, az egész ház kivilágítva kivéve az én szobám.
  ~Hannah te hagytál minden villanyt égve? - Kérdezte apa, szigorúan.
  ~Én nem, én nem. - Mondtam majd beszaladtam a házba és láss csodát tele volt emberekkel a földszint.Na jó csak Liam, Louis, Harry, Zayn, Caro, Eleanor, Danielle, Caroline Flack, Gemma, Amber, Cody.....
~Mizu veled? - Kérdezte Louis és már szaladt is megölelni.
~Hát Louis az a helyzet, hogy
Itt mindenki kigyúrt és szolizik.
Itt mindenki hiú és szotyizik.
Itt mindenki utál mindenkit,  ha érted.   - Mondtam majd üdvözöltem a szobában lévő "Jó népet" .
   ~Mi a fenét keres itt mindenki ? - Jött be apa, komor tekintette.
    ~Buli van Mr.Collins buli, mondta Louis.Aztán átette a kezeit apa vállain és mint régi cimborák beszélgettek.Fura volt látni a One Direction-t és apát beszélgetni mint ősrégi ismerősök.Harryvel annyira jól kijött, hogy kijelentette őt akarja férjemnek, amin persze mindenki felnevetett és nem tudott rá mit mondani.
Én csak ültem ott a kanapén. Voltál már egy emberekkel teli szobában egyedül? Én igen, most!
   Zayn odaült mellém és megkérdezte, hogy milyen az életem tavaly nyári találkozásunk óta.
~Zayn az élet szép.Kérdezz csak meg egy boldog embert.
    Ő csak szomorú pofát vágott rám, és megölelt.Forró, érzelendús pillanat volt ez, de csak barátok vagyunk és a barátok így tesznek, ha szükségük van szeretetre. :)

 


 

2. Évad Bevezető rész *Az álom néha valósággá válik*

1 évvel később                          

                                                              Július 1
                                    Egyedül lenni jó nagyon,
          Amikor ülök egy szép padon.
          Szívem lüktetését hallgatom,
          A világi gondokat elhagyom ♥!    
Napra pontosan 1 év telt el azóta az átkozott nap óta.Minden nap kisétálok ide, a temetőbe.
Anya sírja mellett leülök egy padra és szívem lüktetését hallgatom, a világi gondokat pedig elhagyom.
    Azóta is gyötörnek az emlékek és tisztán emlékszem minden mozzanatra a nyárból.Volt szép is,  jó is.A borzalmakról inkább nem ejtek szót, hisz tudjátok életem minden másodpercét, percét, óráját, napját, hetét, hónapját és évét.
Minden ami történt itt az én kis fejembe és még a memóriám is jó.De túlléptem minden rossz dolgon.
    Igen, sokat változtam tavaly nyár óta.Mint emberileg és külsőleg.
Lement az első évem az egyetemen.Végül is a Harvard mellett döntöttem.Szigorúság van, de sikerűlt az ötös bizit összehozni, elvileg.Tehát, tökéletesen választottam.
Vizsgáim is lementek és újra itt a szép, hosszú, forró, emlékdús nyár. Szeretem.
    Az éven nyár alkalmából rengeteg programot írtam már össze, így lesz mit csinálni.
Már 18 évesen vagyis nemsoká átlépve a 19 küszöbét felelősség teljesebb, bátrabb, komolyabb és hülyebb lettem, persze jó értelembe.
Rengeteg új embert ismertem meg, akik nem csak remek emberek de remek barátok is.
A régi barátaim sem feledtem. Eliza, Ashley, Merci, Panni, Detty, Fruzsi, Erik, Márk, Lilien, Alena mind-mind itt vannak a szívemben.
    Visszatérve a nyári programjaira, zsúfolt lesz 'ám. Terveztem egy Elizás Párizsi utat, majd onnan vissza Londonba.Hiányoznak a régiek és a környék is, na meg az ottani levegő.
Nagymamám a temetés óta nem láttam, ahogy Elizát és Ash-sem.Csak twitter és facebook kapcsolatban voltunk mostanáig.
Azt hallottam, hogy a házunkat eladtuk, egy pár "nagylegénynek" azt hiszem.
     De a nyaralás Hawain, Dubaiba és Balin sen maradhat majd el.
Még apával és Caroval élek de csak hétvágente.Hétközben koliban vagyok.
A lakotársan szó szerint egy angyal.Az ő gyökerei is Londonból származnak és ő is.Tanév előtt jött ki.A neve Amber Millward.
Okos, szép helyesbítek gyönyörű, a mellett hogy gazdag még szerény is.Az amcsi srácok álomcsaja, úgymond.Remekül meg vagyunk, akár a testvérek. Az eddigi legjobb ember itt, akit megismertem.Soha nem fogom megbánni.
Van egy srác tesólya, akit nem hajlandó bemutatni, de egyszer ígyis-úgyis be kell mutatnia mert ez elkerülhetetlen.
       Twitteren még mindig zaklatnak a Harry ügy miatt, már egy éve folyamatosan. Ha valaki nem tudná cimlapon is voltunk, nem is egyszer.
De, 'LÁNYOK...a világon nagyjából 3 milliárd férfi létezik. E
bből 450 millió a te korosztályod, ebből 200 milliónak kapcsolata van, a maradék 250 millióból 100 millió buzi, 25 millió transzi, és 25 millió strici. a megmaradt 100 millióból 80 millió a világ egy nagyon távoli pontján él.
A 20 millióból 5 millió kocka. A 15 millióból 9 millió nem tetszik neked. A 6 millióból 5 millió...nak nem tetszel. Abból az 1 millióból 500 ezer nem jár semmilyen szórakozó helyre, és a maradék 500 ezerből 300 ezer nem akar komoly kapcsolatot.
A maradék 200 ezerből 160 ezer nem üti meg a színvonaladat, a maradék 40 ezerből 35 ezernek te nem ütöd meg a színvonalát.
A maradék 5 ezer közül 5 száz valami súlyos betegségben szenved. a 4500-ból 2 ezer sitten van.
Maradt 2500. Ebből 2399 beképzelt bunkó faragatlan pöcs. A maradék 101. Ebből 70 kábítószerezik, a megmaradtak száma 31. Ebből 20 rendszeresen lerészegedik minden hétvégén, és az első szembejövő lánnyal képes megcsalni bárkit.
Abból a 11-ből 5 mélységesen szerelmes egy lányba, valószínűleg reménytelenül.
És a megmaradt 6-ból 5 teljesen antiszociális.
Tehát marad 1. SOK SIKERT A KERESÉSHEZ !' ;D  
       Harry boldog, így szinglin. Igen, nincs barátnője, tehér hajrá csajok!
Egyet ne felejtsetek:'Minden pasi egyforma.Tisztelet van, kivétel nincs' - állítás kamu, mert: ' Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Niall Horen és Liam Payn mind kivétel, ők nem csak pasik, hanem "A pasik" ' 
   Ezt tudnotok kellett.








Új szereplők:
Amber Millward szerepében Emilie Vie




Caroline Flack saját magát játsza


Eleanor Calder saját magát játsza

       
 















Danielle Peazer Saját magát játsza



Cody Michael rátok bízom ;)

Évadzáró rész *Az álom néha valósággá válik*

Hazaértünk.Apa olyan rideg és komor volt, mint még soha.Megértem, én is ilyen voltam.Út közben egy szót sem váltottunk.Gondolom benne is az játszódik le mint ami bennem, egyszerűen semmi. Kíméletlen harag volt benne Harry iránt, és kíméletlen fájdalom anya elvesztése miatt.
Beérve a házba üresség fogadott.Felmentem anyáék hálójába és dobozokba kezdtem pakolni a ruháit.
De csak azért, hogy nem fájjon tovább egy darabjának a jelenléte.Miután kész voltam, átöltöztem egy temetési viseletbe és mire lementem a földszintre, nyüzsgő tömeg fogadott.
   Mindenki feketében.Ez elszomorított, de túl leszek rajta hamar és újra fogom kezdeni az életem minden egyes szakaszát.Ha sikerül ezt elérnem, akkor egyszer büszke leszek magamra.
Már 10 óra volt és ideje volt elindulni a temetés helyszínére.Eliza, Ashley, a féltesóm Caro, Harry, Lou, Zayn, Niall és Liam is ott voltak.Látták, hogy szenvedek, de elnéztek felette és anyám emléke előtt tisztelegtek.
 A temetésen a szűk családi kör és azok az emberek voltak jelen akik anyának sokat jelentettek. Az egész után én a skacokkal haza vettük az irányt, apa pedig még ott maradt anya sírja mellett és gondolkodott.
  Én nem tudtam ott maradni és még tovább siránkozni.
~ "Az élet nem áll megy meg tovább" ~ Mondta egy bölcs ember, majd továbbment.
  Már a temetést is hátulról figyelte és most, hogy elment mellettem és ezt mondta rájöttem ki volt az.
Anyának az édesapja.Igen, bölcs és öreg, te tudja, hogy mi az élet.Nála jobban senki sem ért meg.
       ~Lányom, gyere ülj le mellém ide a padra és mesélj miért vagy így el akadva?! - Mondta a nagypapa és kézen fogott.
Ne úgy képzeljétek el mint egy vén embert aki azt sem tudja mit beszél.Igen, öreg volt már, de minél öregebb az ember, annál bölcsebben beszél.
      ~ Eli menjetek előre, mindjárt utánatok megyek egy perc. - Mondta Elinek, majd leültem a nagypapa mellé.
~Szép nagy lány lettél mióta nem láttalak, az évek múltán egyre gyönyörűbb vagy.Édesanyádtól a szemed és mosolyod örökölted, de azt nagyon, édesapádtól  a személyiségedet és a jellemed.Van benned mindkettőből, de ne felejtsd a szíved a tiéd, senki másé.Arra úgy vigyázz mint még semmi másért, mert ha elveszíted az fáj a legjobban, hiába vannak orvosok a szíved sosem fog úgy dobbanni mint egyszer régen.
~Hiányoztál. - Mondtam neki, majd szorosan átöleltem és a szemébe néztem.
~Ne sírj Hannah.Édesanyád onnan fentről néz le reád és amikor szükséged lesz rá nyugodtam beszélj hozzá.Ő lett az őrangyalod, aki innentől fogva úgy vigyáz rád, hogy semmi bántódásod se essék. - Mondta majd felél, elengedte két kezem és tovább állt.
     Addig sétált, hogy a végére elveszett a fényben és nem láttam többé nyomát.
Visszasiettem a többiekhez. Beültünk a kisbuszba és elvittek haza engem, Asht, és Elizát.
    Odaérve mindenki mindenkit ölelgetett.Én még Harryt is, fájdalmamba.Jó volt hozzábújni és újra érezni parfümének az illatát és újra átérezni azt mint régen, csak kár, hogy már semmi sem olyan mint régen.
Mások az emberek, a szokások és sokaknál a jellemvonások.
     Behívtam még őket egy teára meg kajálni, amit ellenkezés nélkül el is fogadtak.
Mikor mindenkit behesegettem, leültettem őket az étkezőbe és a nagyi kirakta a kaját.Én csak felugrottam átöltözni és mire lementem már mindent betapostak, de hát nem számítottam másra a mai nap után.
   A fürdőszobába menet Zayn egyszer csak megállított és valami esztelen marhaságot dumált ott a kémiáról, látszott, hogy valami elterelés.Az is volt, de csak jót akart nekem.Mert mire a fürdő ajtóhoz értem megláttam bent Harryt és Mercit csókolózni.Egy kis plusz fájdalom a mai napra. De beletörődtem abba, hogy Harrynek csaj kell aki boldoggá teszi és ez számomra biztosan Merci. Rajongása nem igazán rajongás, inkább szerelem egy olyan srácba akit megismert egy reggelen. De hát ilyen a szerelem.
      ~Én sajnálom. - Mondta Zayn
      ~Hé, Zayn mit? - Kérdeztem majd kérdően bámultam rá.
      ~Hát téged meg Harryt.

       ~Zayn tudod, én örülnék ha szerelmes lenne, mert boldog lenne.
Vagyis most is boldog, de még boldogabb lenné és ettől én nagyon 
boldog lennék.Ha érted ;)♥   - Mondtam
      Ezután egy gyengéd mozdulattal magához húzott, vagyis közelebb és egyre közelebb, majd megölelt és a fülembe súgta:
  ~Hannah én mindig is szerettelek!♥

    


 
     

Harmincnyolcadik rész *Az álom néha valósággá válik*

Rájövök apránként, hogy nem birom tovább.
Nem tudok már hinni, s remélni egy életen át.
Nem tudom hazudni hogy jól vagyok, mosolyogni mindenkire, mikor belül meghalok ..
    Ezt érzem, és nincs mit tenni.
Már éjfél 12:00- kor én is meghaltam, nem csak anya.
  Istenem miért tetted ezt velem? Elvesztettem azt az embert akit a világon legjobban szerettem!
Harryt sem értem de figyeljetek ;)
   Az Élet Leckéje
Egy bölcs ember ült a közönség között,, vicceket mesélve.
Mindenki úgy nevetett, akár egy őrült.
Egy perc után, ugyanazt a viccet mesélte el.
Ekkor már kevesebben nevettek.
Elmondta ugyanazt a viccet újra, meg újra.
Mikor már senki sem nevetett, elmosolyodott és ezt mondta:
" Nem nevettek ugyanazon a viccen újra és újra, akkor miért sírtok ugyanaz miatt többször újra és újra?"
      Ez nagyon igaz.
Mikor már 5 órája ültem a hillaházban, anya holteste mellett ráébredtem arra, hogy egyszer tövább kellesz lépnem.
Nem rajta, hanem a miatta bennem lévő fájdalman.Felálltam  mellőle, utóljára megsimogattam jég hideg testét és visszatakartam rá a fehér lepedőt, ami alól soha nem jön ki.
     A korterembe mentem, ahol leültem a sarokba és ültem.Igen, potyogtak a könnyeim.
Aztán kopogást hallottam.
  *Kop-kop*
~Ki van ott?
~Caroline Flack
~Na takarodj.
     Ez is egy szemét nőszemélyt. Hmm..kiráz tőle a hideg.
Majd Zayn bejött és lekuporodott mellém.
 ~Hannah, én úgy.... - Kezdte el, de közbevágtam.
 ~Nem kell sajnálni Zayn.Ez így volt megirva.Ha menni kell, hát mennikel.Nem mondom, hogy nem fáj, mert k*rvára fáj, de mire jó a siránkozás, nem hozza vissz anyát. - Mondtam majd megöleltem.
 ~Igazad van, fel a fejjel.Na és mi van Harryvel? - Kérdezte kicsit félve a fejmosástól.
     ~Tudod Zayn...Egy hónappal ezelőtt: elmentem mellette és a lábam remegett úgy, hogy majdnem összeestem, a szívem hevesen dobogott, és megfogta a kezem, csak mert tudta, hogy erre van szükségem...
Ma: remeg a lábam ha elmegyek mellette, hiszen rohadt nehéz megállni, hogy ne rúgjak belé....
Hevesen ver a szívem, mert jelenléte idegesít és felküldi a vérnyomásom!
És igen, fogják még a kezem, de csak azért, hogy ne üssem be azt a pisze orrocskáját! ;]
    ~Hú, Hannah ez para.
    ~Zayn, No para, Just laza. :DDD - Majd megöleltem mert jól esett.
 Felsegített a földről és újjult erővel jöttem vissza a padlóról a normális kerékvágásba.
Kimentünk a váróterembe, ahol mindenki kisírt szemmel ült még a fiúk is. Apa arcát a tenyere fedte, hogy ne lássam mennyire fáj neki.
Odamentem hozzá, legugoltam elé és levettem a kezét az arcáról.
Letöröltem az arcán lecsorgó könnyeit, és csak ennyit mondtam :
~Hidd el apa, minden rendben lesz.Megoldjuk
~Tudom Hannah, csak egyett kérek.Légy erős, míg bírod. - Mondta majd szorosan a karjai közé húzott.
     Ezután ölelés után felálltam és  indultunk is  el erről a szörnyű helyről.
                                                                  Harry félre hívott.

- Hannah te mindig mosolyogsz ?

- Harry igen .

- Akkor is ha fáj ? 

- Harry akkor a legszebben ! ;)

    Kiérve mindenki elköszönt és részvétet nyilvánított és fel ajánlották, hogy bármiben segítenek.
~Hannah, ha bármiben kell, mi mindannyian itt vagyunk nektek. - Mondta Louis és egy erőltetett mosolyt festett az arcára.
 ~  Kösz, voltam, vagyok, meg is leszek, nem kell, hogy segítsetek..  - Ezután kocsiba ültem apával és elhagytam a kórház parkolóját.
   *  Így reggel hatkor borus idő volt és az eső is esett.A autó ablakaim úgy peregtek le az esőcseppek, mint az arcomon a könnycseppek.*
                                                                                       

Harminchetedik rész *Az álom néha valósággá válik*

Ez a tanács, jó tanács.Annyiszor törte már meg a szívemben lévő boldogságot, hogy már meg sem lepődöm.De ez a mondat, hogy csak "kúrásra vagyok jó" kitette magáért.Micsoda egy Harry Styles.Eliza látta rajtam a feszültséget, de csak tagadtam.Egyszer csak lentről fura hangokat hallottam, hát lementem.A második lépcsőfoknál járva, kiabálásra lettem figyelmes, méghozzá anyu segélykiáltására.
   Úristen! - Csúszott ki a számon, mikor megláttam Caroline Flack médiaszemélyiséget egy konyhakéssel a kezében, mely anyára szegeződött.Szívem a torkomban dobogott, hogy mit is képzel ez a vén nyanya, aki  egy 15 évvel fiatalabb sráccal járt, és meggyanúsítja az én anyámat, hogy Harry-vel kavar.Becsület szavamra megállt bennem minden.Caroline arcmimikáját az őrület és a bosszúvágy jellemezte.Érett nőhöz való viselkedés, konyhakéssel rohangálni más házában.Szép!Harry megszeppenve állt ott mintegy kisgyerek, aki nem találja az elveszett játékát.Közbe sem avatkozott, hogy segíteni próbáljon anyán.Nem is baj, nem vártam el tőle.De el vártam volna, mindegy.
 Óvatosan odasétáltam Caroline mellé, aki nem tágított.
~Caroline, te nem Hannah-t keresed véletlenül? - Kérdeztem rá szemérmesen, mint aki tudja mit akar csinálni.
~De.Miért? - Kérdezte elvetemült hangon.
~Én vagyok az, Hannah Collins.
      A dühe tovább kerekedett. Egy gyors mozdulattal félrelökte anyát, és felém közeledett.
Lassan, de biztosan elkezdtem menni a bejárati ajtó felé ami nyitva állt.
Kiléptem rajta.Megvártam míg Caroline is kiér, majd visszaszaladtam a házba és rácsuktam az ajtót.A hátsó ajtóhoz is rohantam, de az már csukva volt.
  ~Huh, ezt is megúsztuk.  - Mondtam nyugodt hangon és anyához fordultam.
 ~Jól vagy anya?
~Igen Hannah, köszönöm. - Válaszolta, majd tovább készítette a félbe hagyott vacsorát.
   Én kifújtam a bent maradt feles levegőket és Harryt csuklón szorítva, behúztam magammal a lenti mosdóba.
~Harry én, figyelj.
~Hannah sajnálom, de nem tehettem semmit.
 ~Harry, ahogy twitteren is írtad legyünk csak barátok.
~Miről beszélsz Hannah?Mikor írtam én neked ilyet? - Értetlenkedve rázta a fejét.
~Ja és a "te csak kúrásra vagy jó" erre sem emlékszel? - Vontam kérdőre,  majd bele ültem a kádba.
~Én ilyet írtam volna? - Kérdezett rá.
   Jó még én sem tudom biztosan, hogy ő írta, de az ő twitteréről jött.
~Hát Harry, nem te voltál?
~Hannah és tegnap óta twitterhez sem ültem. Talán?!
~Talán mi,nyögd már ki?
~Caroline.
~Harry nem baj.Spongyát rá. Én azt javaslom, tényleg legyünk csak barátok. Neked is könnyebb, nekem meg főleg. Így a legésszerűbb ;). Ezt mind a ketten tudjuk.
    Barátok?
~ Igen Hannah, barátok.
   Megöleltük egymást, és már is nagy kő esett le mindkettőnk szívéről.
És ismerős hangok törték meg a csendet.
   Kiléptem a mosdó ajtaján és leesett az állam.
Merci, Panni, Detty ott álltak a nappaliban.Hű, de meglepi. Harry és Merci pillantása ahogyan összeért, és már 5 perce szorosan bámulták egymást, akkor tudtam, hogy ez szerelem.
Panni máris a nyakamba ugrott, és amikor meglátta a többit srácot akik lejöttek az emeletről, szorosabban ölelt át, mint valaha.Éreztem, hogy fontos vagyok neki, de ha nem is én, akkor a fiúk akiket viszont nem csak rajongásból imád.Sok puszival fogadta őket.
Niall szeme valahogyan megakadt Pannin. Detty pedig szinte vonzotta magam után Liam barátomat, mint egy kiskutyát.Igen, szép az élet valakinek.
  Boldog voltam, hogy akik itt vannak és a barátaimnak nevezhetem őket boldogok és így én is átérzem azt amit ők.Ez a legjobb az igazi barátságokban.Hogy bármi is van, örökké tartanak.Akár happy, akár depi.
       Merci és Harry 30 perce az egyik sarokban gubbasztott. *Irigy fej*
Á, nem :DDD ...Szépek együtt és még egymásra is találtak. Ki tudja talán összejön.
A nagy dumagépek hangja egyszer csak elhalkult.Mindenki a lépcső felé nézett.
Arcukon merő idegesség és ijedtség.A hallgatás, tettekben nyilvánult meg amikor megláttam, édesanyámat a földön fekve. Gyorsan odamentem hozzá.Gyenge légzés, lassú pulzus.Ha így látja a gyermek az anyját, szíve biztosan ketté hasad.
   Remegő kézzel de hívtam a 911-et, akik 5 percen belül már kint voltak.Mentőben próbálták stabilizálni az állapotát ami néhány gyógyszer után, a rendes kerékvágásba került.
  Arcán könnycseppek hulltak, ahogyan az enyémen is.Beérve a kórházba, már beszélt is hozzám, de gyenge volt.A rá állított doktornő, rögtön elkezdett különféle vizsgálatok csinálni, hogy kiderüljön mi volt az oka a hirtelen rosszul létnek.A többiek megérkezése után, anyának be kellett feküdnie éjszakára megfigyelésre.
Már az orvosok tudták, hogy mi a probléma,  de egy szót sem mondtak.Amikor apa megérkezett, fájdalmamban és tehetetlenségembe hozzá bújtam és szorosan öleltem, míg majdnem "megfúlt".
   A többiek sápadt pofával ültek a váróterem összes sarkában, arra várva, hogy valami biztató hírt kapunk.
De nem.
   ~Hol vannak Mrs.Collins hozzátartozói? - Kérdezte megkomolyodott arccal a Dr. nő.
  ~Én a lánya vagyok Hannah. - Válaszoltam.
  ~Én pedig a férje Nick.  - Válaszolta apu, egyre idegesebben.
~ Szóval kedves Hannah és Nick, Mrs.Collins rákos.
Megállt körülöttem az idő.Lefagyott a tekintetem.Megállt az eszem.És tovább hasadt a szívem.
       *3 héttel később*
Az elmúlt három hetet, kín és szenvedés övezte.A kemoterápia végleg tönkre tette anyámat.
Ahogyan látom kihullani a haját és látom, hogy egyre soványabb és gyengébb a sírás fojtogat.
  És a tudat, hogy pár napon belül meghalhat, széttép és szétszed legbelül.Elgondolkodva mi lesz nélküle és hogy lesz e többé őszinte mosoly az arcomon, fáj.Június 29 van és a nyár még javában előttem áll.
Csak az a kérdés feketében vagy színesben élhetem át?!
                                                             Július 1 
                                 Fekete nappalok, fekete éjjelek, 
                      fekete álmok, fekete érzelmek. 
                      Fekete hajnalon feketében ébredek, 
                      fekete utcákon feketében lépkedek.

Harminchatodik rész *Az álom néha valósággá válik*

Mire észre vettem magam, már mindenki az ajtóból bámúlt minket.Tapsoltak.
Nem értem mire ez a nagy felhajtás?! Egyszer végre nekem is összejött valami és boldog vagyok.
Harry és én már 5 perce bámúltuk egymást, lassan már kínossá vált.
Majd hirtelen kapott játékos mozdulattal a fejét a víz alá nyomtam, de reagált rá.
Elkezdett fröcskölni, na ezt nem hagyhattam annyiban.Ravaszan közel merészkedtem hozzá, úgy mintha megakartam volna csókolni, de újra a víz alá nyomtam a fejét és gyorsan kiúsztam a medencéből.
Majd "kannibál" visítást hallottam.Megfordúltam.Louis szaladt felém, őrült módon visítva.
A fejemhez kaptam, de már nem tudtam menekűlni, túl közel volt.
Becsuktam a szemeim, várva a segítséget, de nem kaptam.Lou magával rántott a vízbe.
Zayn, Niall, Liam utánunk ugrottak.Eliza félve jött be a vízbe,de hiába.Zayn magával ragadta és elcsattant közöttük az első csók.
  Én fülig érő mosolyal ugrándozva Harry mellett, aki olyan hülyén nézett rám, hogy hazavágott.És fetrengtem a röhögéstől.
  Abszolút meg kellene értenie az örömöm okát, de képtelen rá.
A sok esemély láttára, sírásban törtem ki.Nem tudom, hogy az örömtől vagy a bánattól, de egyik szemem sírt a másik nevetett.
Édes mindegy, hogy hol és mikor vagyok boldog, csak az a nem mindegy, hogy kivel/kikkel.
  Az élet, a sors előre megvan írva, de életünk útján, úgy alakítjuk ahogyan akarjuk, ez tőlünk függ teljes mértékben.
Tudom, hogy a gimis, vagy épp nyári szerelmek az egyetem előtt véget érnek, de a miénk más.
Ez olyan igazi és valóságos.
Annyira belemerúltem az eszmefuttatásba, hogy észre sem vettem mennyire eltelt az idő és már mindenki bement.
   Egy kiáltásra kaptam fel a fejem:
~Hannah, már várnak a skacok, gyere. - Szólt ki anyu.
~Jó oké. - Válaszoltam.
  Mentem is nehogy megvárassam őket.
Amikor beértem, pontosabban átléptem a szobám ajtaját, megpillantottam Lou fürdőnadrágján lévő sárgarépákat , levegő után kapkodtam és úgy nevettem.
 Nem értették mi a bajom, de nem is baj.
Mindenki ott gubbasztott vagy az ágyon vagy a földön.
Niall gitázott, Zayn dúdolgatott, Liam telefonált, Lou viccelődött.Eli ült és mélyen gondolgodva le sem vette a szemét Zayn-ről.
  Én csal leültem a laptopomhoz és felléptem twitterre.Hű, 1301 új követési kérelem, 450 üzenet és 300 twet megjelölés.Az szép!
  Igen, 450 üzenet Harry, Niall, Zayn, Liam, Lou és Eliza könyörgéséről szólt, hogy jöjjek haza.
 Így képzeljétek el a twetterem
@HannahCollins
I'm just a girl.
            Twetek 10.000
            Following 2600
            Követők 900.081
Hát ezt mind az 1D-nek köszönhetem.
 Á, nem nagy szám.
     Új bejövő    1
@Harry_Styles
 Hannah, jobb ha csak barátok maradunk, úgy sem vagy jó másra csak kúrásra.Szia.
Meglepő volt, hisz az előbb még nyali-faliztunk.
  Talán feltörték a fiókját?
  Vagy azért ment el, mert ezt nem tudta a szemembe mondani?
  De miért tenné ezt újra?
  Ezek után?
  Még, hogy a női elme nehéz eset?!!
Ismerd meg Harry, aztán már férfi elmét sem fogod érteni.Én már feladtam a próbálkozást, hogy megértsem, de te még elkezdheted.
    Lányok egy jó tanács :
"Mindig lesz olyan srác aki utál,szeret vagy épp cuki,aranyos,kedves,helyes.
De neked meg kell különböztetned ki az őszinte aki tényleg szeret és ki kétszínű és csak kúrna veled"
                                               (Az idézet a végén a sajátom, szóval légy diszkrét ~ Üdvözlettel az író)
  Harry, tell  me a lie again!




 

Harmincötödik rész *Az álom néha valósággá válik*

Reggel hulla voltam, de szerintem nem csak én.
Úgy keltem mint még soha, főleg, hogy a kanapén aludtam el ülve.Mindenki szörnyem nézett ki, mint a zombik.
  Panni már rég fent volt, frissen és üdén nézett ki és reggelit csinált nekünk.
Detty (Bernadett)  az asztalon táncolt egy pólóba és bugyiba Justin Biebert énekelve "Baby, baby, baby oohh" szóval értitek, totál kár volt a csaj.
Merci egy bögre tejet szürcsölt befelé és miután rájött, hogy nem szereti , ki okádta a mosdóba.
   Eliza sápadtan ült előttem mozdulatlanul, nem is pislogott, talán azért mert napszeműveg volt rajta.
Nem gondolkozott sokáig, felrohant a szobába.5 perc múlva ugyanúgy lerohant csak már jó állapotban.
  Azt mondta : "Készülj haza megyünk most". Parancsolta inkább mint mondta, de nem értettem, nem is baj.Felöltöztem, összeszedtem a cókmókom és újra szembenéztem Elizával.
~Haza?
~Igen Hannah, haza kell mennünk.Megígérem visszajövünk, de nem maradhatunk itt most.
~Oké, ha van jegyed.
~Jó, búcsúzz el és gyere, kint várlak.
   Nehéz volt elbúcsúzni tőlük,nagyon.Pár napja összesen 2 napja ismerem őket és már megszerettem mindegyiket.És, hogy most elmegyek, már hiányoznak.
Egyenként elköszöntem mindenkitől.Nagy öleléseket váltottunk és puszit.
Kaptam tőlük néhány apróságot emlék gyanánt, de őket sohasem fogom elfelejteni.
  Ez a két nap megtanított arra, hogy nevessek míg lehet mert az élet túl rövid ahhoz, hogy sírjak .
Erik csak állt ott a falnak dőlve és annyit mondott,hogy: "Hiányozni fogsz".
Egy mosolyal éreztettem vele, azt hiszem, hogy ő is.
  Merci arcán szaporán folytak le a könycseppek, Bernadett szomorú arccal, de megölelt, de éreztem rajta, hogy nem szeretné, hogy el mennyek.
Panni csak szótlanul állt és azt mondta: "Ilyen az élet, a barátok jönnek s mennek"
  Fruzsi nagyon könyörgött, hogy legközelebb a fiúkat is hozzam, de igazság szerint nem lesz legközelebb.
 Nagynehezen átléptem a küszöböt és becsuktam magam után az ajtót.Utóljára rápillantottam a házra és lehajtott fejjel mentem Elizához, aki már fogott is taxit és a csomagokat is elrendezte.
Beszálltam mellé.Megfogta a kezem és azt mondta minden rendben lessz, bár ezt én nem hittem.
    A reptéren kevesebben voltak mint valaha, így vettünk 2 jegyet az első osztályra.Újra és újra átestünk az ellenőrzéseken, míg végre felszálltunk.
A levegőben mindig biztonságban érzem magam.A földön viszont olyan elveszett és magányos vagyok, itt annyit gondolkodhatok amennyit csak akarok.Volt is min.
Újra és újra visszagondoltam minden percet.Néhány dolgot így megbántam, de nem sokat.Ennek így kellett lennie.
   A hosszú út után, végre landoltunk.Megint a nyüzsgő város börtönébe kerültem.
Ahogy egyre szorosabban fognak és nem engednek szabadon, és hiányzik az érzés, hogy végre egyedül legyek boldog.
   Mikor az otthonom bejáratánál voltunk, nagy levegőt vettem és felkészítettem magam a fejmosásra, ami elkerűlhetetlen volt.
Tévedtem.Az egész család a nappaliban űlt még a nagyi is aki Londonból jött ide.
Réműlt tekintetek fogadtak.Mindenki megrohamozott és átölelt.Éreztem, hogy szeretnek itt is.
   Harry, Louis, Zayn, Niall, Liam csak hátúlról figyelték az eseményeket, amit meg is értek.
Miattuk mentem el és miattuk jöttem haza?!
 Végül beadtam a derekam és mindent elmondtam nekik.Hogy mit miért és kiért tettem, mit éreztem, s mit is képzeltem.
Megértették, ezek után el is vártam ezt.Jól esett, hogy Louis tényleg megbánóan beszélt a dologról.De amikor megláttam Rebekát, már lefagyott az arcomról a mosoly.
  Rögtön ráförmedtem, hogy hogy képzelte ezt.De utánna bocsánatot kellett kérnem, mert Louis és a srácok kényszerítették, de nem kellet sokat győzködni szerintem.
Miután kiveséztünk mindent, anya elkészítette a vacsorát.Csirke volt és mindenféle saláta, levesek és persze csoki torta.
Ettem csak ettem és ettem.Annyira hiányzott anyu fősztje.
  De annyit ettem, hogy elkellett egy gyógyszer.
Ezek után kimentem a kertbe, leültem a medence szélére és csak lógadtam a lábam a vízben, mint egy kisgyerek.
    Harry utánnam jött.Szembe kellett vele néznem és megbeszélni vele a dolgokat.
~Harry én..
  Ennyit sem érkeztem kiejteni a számon, Harry elhallgadtatott.A mutató újját az ajkaimra rakta és azt mondta :" Pszt, most én beszélek"
Egyik pillanatban még mellettem ült, a másikban pedig vetkőzni kezdett.Tátott szájjal bámúltam, mint egy Harry megszálott.
  Teste akár az álom. Izmos karjai felhúztak a földről és magához ölelt.Most éreztem igazán a szíve dobbanásait.
A jellegzetes parfüm illata az egekbe vitt.Majd óvatosan megfogta a kezem és a medence lépcsőén maga után vezetett.
Mikor a vízben volt, én is utánna merészkedtem.Bementünk a közepére és akkor......
 Lekerűlt rólam a pólóm és csak egy melltartó fedte felső testem.Szenvedélyesen nézett rám, céltudatos tekintettel.
Megcsókolt.Igen, ilyenkor mindig azt érzem, hogy álmodom, de nem.
   Egyszer csak meghallottam a Moment's című számukat, amire Harry óvatos mozdulattal magához húzott és elkezdtünk táncolni.3 percen keresztül táncoltunk mint az idióták, de hát ilyen a szerelem nem?!
 Göndör haja már egyenesedett.A testén apránként folytak le a vízcseppek, amit élvezettel néztem.
                Rámnézett és ez hagyta el a száját:
                               Everything about you ♥