14. rész *Az álom néha valósággá válik*

Szeretnék minden hű olvasómtól elnézést kérni, hogy nem hoztam a részeket.Elvoltam havazva a héten és a múlthéten is. De megörvendeztettelek titeket egy új bloggal is amit 
ITT---> http://irokamigelek2.blogspot.com/  olvashattok. Na de most meghoztam a 14. részt is. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Puszi pá Anta ♥ 


~Halihó! - Ugrott rá Eliza a hátamra.
~Te.....-Kaptam fel a fejem. ~Megyünk? -Kérdeztem Harry tekintetét fürkészve.
~Aha. -Rázták a fejüket.
Összeszedtem egy jó nagy, tágas táskába a legértékesebb cuccaim. Parfümök, laptop, Iphone, Ipad, sminkkészletek, ékszerek. Rávágtam a hátamra, a fejembe húztam egy szalmakalapot és egy cica szemüveget a szemeimre, egy topánkát húztam a lábaimra.Rövid sort volt rajtam és egy laza neon pink lenge póló.Szóval tök ázsi voltam.
~Atyagatya!! Kibaszott jól nézel ki. - Vetette rám a szemeit Zayn majd Harry alaposan végigmért.
~Na igen. - Helyeselt Mr.Styles
  Pirultam mint egy rák, de jól esett, nagyon.
Lebaktattunk a legalsó szintre és ki a végtelenbe. Mindenki tök buliként fogta fel kivéve Liamet.
*Liam szemszöge*
Ú, utálom Bangkokot. Ki ráz a hideg az itt élő becstelen emberektől. Koszos, mocskos utcák undorítóak. Mit esznek ezen a turisták és a milliárdnyi lakos? Ha ide születtem volna, fejvesztve menekülnék innen. + 50 fok melegben a romlandó ételek szagát sétálás közben minden sarkon érezni hányinger keltő. A kurvák minden sarkon engem kifejezetten nyugtalanítanak.Ki tudja mikor fognak el a terroristák és mikor nyel el Bangkok. Minél előbb haza kell jutnunk. Egy éjszakát még csak csak kibírok, de egy hetet? Na azt nem.
~Hé, itt vagy? Hahó? - Rázogatott meg oldalról Danielle.
~Aha. Még élek. - Vágtam vissza grimaszokkal az arcomon.
~Jó lesz. - Biztatgatott a világon a legfontosabb személy számomra.
~Ha te mondod. - Hajtottam le a fejem az orrom törölgetve.
~Liam, nem számít, hogy hol vagyunk és mikor és mit csinálunk csak az számít, hogy kivel és ugyanakkor kikkel vagyunk. Akik szeretnek téged mind itt vannak.Akinek számítasz azok mind itt vannak. A szerelmed, a srácok és mi lányok. - Veregetett vállon Hannah egyik oldalról, Eliza a másokról.
~Megpróbálom jól érezni magam, de csak miattatok. -Csitítottam őket, hogy ne nyaggassanak tovább, hisz ezt utálom.Úgy sem változik a véleményem erről a városról.Ami igen, a szállodák és a parkok környéke baromira, elképesztően gyönyörű, de a belvárosban a szemét az úr.
    *Hannah szemszöge*
~Shhhhh. -Jöttek ezek a furcsa hangok ki a számon. ~Ha ha ha. - Folytattam lapos, színlelt röhögéssel. ~Szálljunk fel egy buszra vagy mit tudom én itt, hogy hívják és mennyünk valami étterembe mert megdöglök éhen. - Hisztizett Niall a telefonját nyomigva. ~Nincs térerő. - Túrt bele hátulról a hajába.
~Ugyan már Niall, ez Bangkok. Itt semmi sincs. Vagyis semmi sincs ingyen. - Motyogta Liam magában.
~Taxi! - Kiabálta Eliza. ~Hál' Istennek! - Sóhajtott fel. ~Gyertek szálljunk be. - Vonakodottan szólt. Hát beszálltunk.
~Hová parancsolnak menni? - Kérdezte a kb 17 év körüli ázsiai fiú.
~Öhmmm... Csak simán Londonba nem lehetne? - Kezdte újra Liam.
~Hogy hová? - Nézett ránk kérdően a taxi sofőr.
~Hová mennyünk? Semmit nem tudok itt.A francba! - Súgtam oda Zaynnek.
~Semmi baj! - Dugta a száját füleimhez. ~Kitalálok valamit! - Bólogatott.
~Tudja hol a legjobb étterem a városban? - vetette fel a kérdést Zayn.
~Ó, dehogynem! - Felelte kacsintással.
~Oda vigyen! - Mutatott előre a mutatóujjával Zayn.
  Bólogatott a sofőr és elindult.Több mint háromnegyed órán át utaztunk. Már az utak mentén semmi sem volt.Se egy ház, se egy fa, se egy étterem. Gyanús lett nekem ez a kis utazás.
~Itt vagyunk! - Szólt ránk a taxis.
~Köszönjük! - Mondtam kedvesen, odaadtam a pénzt. Kiszálltunk.
~És hol a z étterem? - Hajoltam vissza az ablakon.
~A....a - Habozott egy picit. ~Menjetek egyenesen, az út végén jobbra és ott lesz egy hatalmas zöld épület és az étterem neve rajta lesz. Aztán csak okosan. - Intett a kezével. ~Oké. - Szóltam oda és rácsaptam egyet az autóra, hogy útjára engedjem.
  Elmentünk az út végéhez,de se jobb se balra nem volt út csak előttünk egy nagy szakadék ami a mélybe vitt volna ha nem állunk meg.
~Ó Uram Isten! Hogy a fenébe találunk vissza? Nem  is, hogy haza hanem vissza? - Ordította  pánikba esve Eliza hangosan és ezt követően ránk nézett kikerekedett szemekkel.
 Mindenki tekintete fagyos és rideg volt.Én csak mosolyogtam, hogy-hogy lehetek ilyen naiv.