20. rész *Az álom néha valósággá válik*

Á, na végre megtudtam írni a részt. Sablonos meg stb sorolhatnám a hibákat, de a 2 évad felénél vagyunk.Nem kérem,hogy írjatok komit,de ha valamit is jelent nektek ez a blog akkor vegyétek a fáratságot..Chatbe vagy a részek alá. Köszönöm. xo Anta ♥




Lepakoltam a nappaliban álló bőr ülőre a cuccaimat, felakasztottam a dzsekim a fal melletti fogasra és besétáltam a konyhába.A hűtőn már egy megszokott cédula állt  ~gondoltam magamban~, de még sem.
~Kicsim, nemsoká haza érek és újra együtt leszünk, remélem. Holnap vagy holnapután találkozunk ~Kaja a hűtőben!~ Külföldre utaztam, ne aggódj, ne hívj, ne írj, ígérem majd jelentkezem! -Olvastam fel hangosan apa papírra vetett sorait, meg húztam a vállaim. ~Oké. -Dobtam ki a kukába a cetlit és benyúltam ennivalóért. Kiszedtem a felvágottakat, a sajtokat és minden ehető cuccot.Csináltam szendvicseket, kávét és teát. Leültem a 10 személye étkezőasztal egyik végére. Magányosan elfogyasztottam a tömérdek kaját és felmentem a kis kuckómba. Átöltöztem egy kényelmes kis ruciba és leheveredtem az ágyamra laptopommal az ölemben.Felmentem a közösségi portálokra, ahol én is regisztrált felhasználó vagyok és láss csodát. Köszöntések hegyén-hátán. ~Még is csak gondoltak rám néhányan..-Mormogtam az orrom alatt.
~Baby you light up my world like nobody else - Szólal meg a mobilom. Lassan utána nyúltam. ~Ki hív engem privát számról ? -Kérdeztem magamtól. Megnyomtam a kis zöld gombot és beleszóltam.
~Haló, ki az, -Kezdtem rögtön egy kíváncsi kérdésemmel.
~Louis. -Röhögött a telefonba. ~Nyisd ki az ajtót ~ Be akarunk menni. -Kért meg, mire elmosolyodtam, kinyomtam a hívást és az ajtóhoz szaladtam. ~Halihó! -Ugrottam Louis nyakába egy széles mosollyal az arcomon. ~Tudtam, tudtam, hogy nem felejtitek el. -Néztem körbe a többieken.
~De mit? -Bökte vissza Louis.
Arcom komor és hideg lett, tekintetem szomorú, lelkem fájdalmasan ordított belül. ~Ó, semmi. -Mondtam lehajtotta fejjel,és beengedtem őket a házba.
~Apukád? -Kérdezett rá görcsösen Harry, hogy oldja a csendet.
~Öööm...El kellett mennie valahová. -Kezdtem bele. ~Fogalmam sincs hová. -Folytattam és lehuppantam a bőr ülő közepére, fogtam a távirányítót és bekapcsoltam kedvenc csatornámat.  ~Szeretem a TLS-t, mit bámultok? -Kérdeztem rá a furcsa pofát vágó tömegre.
~Semmit, semmit.-Eszmélt fel elalélva Eliza.
~Este megyünk bulizni. -Szólt közbe Zayn a hátamat masszírozva. ~Jó lesz és ne ellenkezz! -Nézett rám ölni tudó szemekkel, valamit nagyon jót sugallva.
~Oké és mikor van az az este?! -Fordultam Zayn felé, tágra nyílt pupillákkal.
~ Hát fél óra! -Csóválta fejét, az óráját fürkészve.
~Az istenit! -Csaptam fejbe, és rögvest felszaladtam a szobámba. Levetettem magamról az aznap viselt öltözéket, bekattanva rohantam a fürdőbe. 5 perc alatt letusoltam, hajat mostam és még mindig szétvetett az ideg. Beszárítottam vizes hajam, raktam bele pár hullámot, füstös szemeket varázsoltam magamnak, kis alapozóval felnyomtam az arcom tónusát. Megrohamoztam a gardróbomat. Felvetettem azt a fekete flitteres, szvarovszki köves rucimat amit az első randin viseltem Harryvel. ~Emlékek~ sóhajtoztam.A fekete tűsarkú, a fekete tatyó.Úgy néztem ki most, mint azon az ominózus estén régen.Utoljára belenéztem a tükörbe, ahol már újra egy boldog lányt láttam, nem egy búskomor arcot. És éreztem is, hogy ma minden más lesz, hisz velük leszek, azokkal akiket a hülyeségeikkel együtt is ugyanúgy mindig szeretek.Kiléptem a szobám ajtaján, de még onnan utoljára visszapillantottam a tükörbe, de már csak olyan homályos volt minden, hogy inkább mentem is. Lassan, óvatosan letipegtem a lépcsőfokokon. Vigyázva lépkedtem , hogy ne bukjak fel és közben szerettem volna megnézni a többiek arckifejezését  ~főleg Harryét~  Én már felfigyeltem Ashley vérvörös rucijára, miközben fel-fel nézegettem.Ruhájának színe, tökéletesen ment a szőke hajkoronájához, ami göndör fürtökből állt.Eliza fekete fehér rucit viselt, hozzá illő  fekete fehér cipővel, álomszép volt ahogyan Niall mellett állt s fogták egymás szemét.
~Hannah siess már elkésünk. -Kiabált utánam Liam.
~Az anyját! -Horkant fel Zayn.
~Lélegzetelállító! -Bökte rá Louis, majd észbe kapott, a kezem után nyúlt és lesegített a lépcsőről.
Harry le sem vette rólam a szemeit.Bámult. Arcán huncut mosoly ült, és aztán már csak felnevetve megrázta fürtjeit, hogy emlékszik az első......Az első komoly esténkre. ~Együtt~ Megfogta mindkét kezem, közelebb hajolt.Jobb kezét a fél arcomra tette és megsimogatott.
~Hannah, te vagy a legszebb lány ezen a földön. -Súgta oda lágyan, majd mindenféle kapcsolat megszűnt, testileg. Elengedett és finoman vettem tudomásul, hogy még sokat jelentem neki úgy, ahogyan ő is nekem.