19. rész *Az álom néha valósággá válik*

A, gyerekek ezt is elértük.Nem, nem értük el mert a 18 után 19 nem 20 jön a szám sorba nagyon tudok....Bocsi..
Remélem, hogy nektek  örömet okozok ezzel és nem csak úgy habiból írom a sztorit.Na szóval, a következő dolog amit elszeretnék mondani az, hogy azért lett ilyen a rész mert nem leszek 4 napig és ilyet akartam xd ..Nem lesznek komikkal kapcsolatos kikötéseim mivel úgy sem írtok. :)Hali.Nem tudom mi lett a betűtípussal, de mostanában megbolondult a blogspottom. /Bocsi/ 


                           *** 
~ Landolt a gép! - Kiáltott fel a hátam mögött ülő kisfiú, akit édesanyja alig csitított el 5 perce. 
~Hallgass..-Vetette szemére, mire a kisfiú elnémult és visszahúzódott. 
Szinte biztos voltam benne, hogy az a szegény kis srác meg van félemlítve és bántják otthon is.Kiszálltunk a gépből és újra a Hills-i tömeg kellős közepébe csöppentem.Feketés kék bőröndöm húzva magam után, végig suhantam az emberek között. Az utcán sétálva néztem ahogyan egy családanya épp kávét vesz a sarki presszóban, és mire ki jön egy nem akart személybe ütközik, a kávé pedig rajta landol.A rohanó üzletember a 10 milliárdos kocsijában ülve szidja a másikat, mert dugó van. A fiatal párok reggeli veszekedéseiket intézik Beverly Hills utcáin. És azt, ahogyan Hilton kisasszony épp végig suhan a sztrádán 7 méteres limuzinjával, a többi dugóban álló embert megváratva, mert a kutyusát várja a kozmetikusa. 
~Upsz! -Csúsztam meg valamin.~Nem, nem, nem.. Ugye nem? -Vergődtem magamban. 
~Segíthetek valamiben? -Kérdezte egy ismerős hang.
~Ó, igen kutyakakiba léptem letörölnéd? -Gúnyolódtam. ~Nem, nem segíthetsz. -Utasítottam vissza, majd felnéztem a titokzatos illetőre. 
~Ed Westwick? -Kérdeztem rá zavarba jötten. 
~Ehhe..-Dugta ki nyelvét, gondolkodóba esve. 
~Hannah Collins. -Egyenesedtem ki és nyújtottam a kezem a kézfogásra. 
~Szia. -Mosolygott azzal a tipikus rossz fiús mosolyával. 
Áhhww. Ez volt bennem. El olvadtam.Ed mindig is a történelem legszexibb pasija volt számomra.Mindig tudta mi kell egy nőnek. Egyszerűen a tökéletes férfi. Igen, férfi hisz már 24.Ismertebb nevén Chuck Bass a Gossip Girl szívtiprója.Na meg a Beverly Hills-i lányok szívének el rablója. 
  
 Igen róla beszélek. A szexisten.Na igen, de pont most akadtam belé amikor kutya....(....) léptem..Az sors.
~Most költöztél? -Kezdte a beszélgetést kedvesen.
~Nem. Már egy éve itt lakom. Csak Bangkokban voltam aztán meg Angliában családi barátoknál és most hazajöttem. -Magyaráztam neki a kissé bonyolult életem.
~Bangkok? -Nevetett fel.
~A barátaimmal Párizsba indultunk, de rossz gépre szálltunk fel. -Kezdtem bele a történetbe.
Annyit beszéltem, hogy szerintem szegény semmit az ég világon nem jegyzett meg, több mint 1 órán át ültünk a házunk előtti lépcsőn.Életem legboldogabb és legszomorúbb pillanatait mondtam el egy olyan embernek, aki végre végig hallgatott és nem vágott 1 másodpercenként a szavaimba.
~Köszönöm. -Hálálkodtam neki ezért.
~De mit? -Értetlenkedett. ~Hogy meghallgattalak? -Kérdezett vissza.
~Igen. -Feleltem szomorúan.
~Aranyos vagy, kedves és jó fej. Gyönyörű.A mosolyod felszabadít, a látványodtól felvirulok. Hangod csengése zene füleimnek és ahogyan nevetsz szívem újra él, hogy látok egy embert aki úgy igazából nevet.
Meghallgattalak, mert kíváncsi voltam rád, hogy hogyan éltél és hogy mi volt veled. És én is meséltem magamról, habár gondolom...-Fejezte be.
~Igen? Folytasd! -Fogtam meg bal kezét.
Rém nézett.Megszorította kezem.
~Semmi, nem számít. -Folytatta. ~Én is meséltem, hisz a wikipédiában nincsenek ilyen jó gyerek kori sztorik mi? -Kérdezett rá.
~Ó, igen.A wikipédia értem mire akartál kilyukadni. -Mondtam megértően. ~A sztorik óriásiak, szakadtam rajtuk, láttad nem? -Tértem vissza.
~Láttam. -Nevetett fel. ~De nekem mennem kell, így is forgatásra indultam. Itt a számom, ha valami...tudod.Twitteren kövess be. -Tette hozzá. ~Szép napot!
~Neked is! -Kiáltottam vissza.
~Hé Hannah! -Jött vissza a semmiből Ed.
~Tessék? -Kérdeztem vissza.
~Boldog szülinapot! -Mosolygott el és újra eltűnt.
Leszaladtam az út elejéhez de már elég messze volt, azért még próbálkoztam.
~Ed! Ed! -Ordibáltam, mire csak hátranézett. ~Köszönöm! -Folytattam tovább.
~Nincs mit. -Futott tovább.
Vissza mentem a házhoz, fogtam a csomagom és csöngettem. Apa valószínűleg nem volt otthon, ezért kulccsal kellett kinyitnom. Míg előkotorásztam azt a fránya kulcsot, a telefonom is elkezdett csöngni és a házban a vezetékes telefon is megszólalt.
~Ajjh. -Sóhajtoztam.
Felvettem a mobilom.
~Igen? -Szóltam bele mérgesen.
~Szia Louis vagyok, hol vagy?
~Itthon.
~Te hazamentél?
~Ja. -Válaszoltam röviden-tömören.
~Nem soká mis is megyünk. -Hallottam vissza a vonal másik oldaláról majd a jellegzetes *Kinyomtam* hangot hallottam. ~Remek! -Nevettem fel!
Megkerestem a házkulcsot.Bedugtam a zárba....Elfordítottam.
                    ~Beléptem az emberektől üres, régen életvidám, ma már komor házba.

18. rész *Az álom néha valósággá válik*

Sziasztok :) Tudom, sokat késtem és az elkövetkező 4 napban sem lesz rész, de most felraktam. Lehet, hogy ma még rakok egyet és akkor az úgy korrekt lesz. Köszönöm a kitartást :) 
5komi után lesz rész de most már tényleg, az előzőnél sem volt meg, most már ha nem lesz meg nem rakok részt ez nekem fontos.Megértéseteket köszönöm♥!

4 órával később.
~Az ujjam. -Sikítottam fel. ~Muszáj  mindig ide rakni ezt a nyavalyás tűpárnát? -Nyavalyogtam, bőröndöm fogantyúját betolva a helyére.
~Beletenyereltél? -Kérdezte Mrs. Payne
~Ühüm. -Hümmögtem.
Mosolygott vissza rám Liam anyukája kedvesen és visszaindult a konyhába.
~Spagetti jó lesz? -Kiáltott
~Hogy ne! -Mondtam vissza.
~Lalalalalala.-Sétálgatott lefelé a lépcsőről Eliza, fütyörészve.
Furcsa dübögő hangokat hallottam. Felpattantam a kanapéról és megláttam Elizát gurulni.
~Hé, jól vagy? -Szaladtam oda.
~Aha. De fentről hangokat hallottam. Lehet csak képzelődöm, de nézzük meg. -Mondta.
~Oké. -Bólintottam. ~Pillanat és jövünk Karen. -Szóltam vissza Liam anyjának ha esetleg keresne.
Felmentünk vissza.
~ A padlás szobában? -Néztem kérdően Elizára, majd óvatosan megérintettem a kilincset.
Lenyomtam. Nyikorgott az ajtó, miközben nyitottam kifelé.
Morgó hangokat hallottam a komor, sötét és félelmetesen hideg, hátborzongató szobából. A sarokba valaki ült. Nem tudom ember vagy épp állat, de mozgott és lélegzett.
~Grrrrr...-Jöttek ki a hangok belőle.
~Hannah, szerintem..- Kezdett bele Eliza.
~Shhhhh. -Csitítottam el.
Egy aranyos, labrador kiskutyus szaladt elő a sarokból, majd eldőlt.
Aprócska nyakából ömlött a vér, már csak nyüszített.
~Az Istenit! -Kiáltottam fel és becsaptam az ajtót.
 ~Ide többet soha, vili? -Kérdezve, parancsolt Eliza.
~Az már biztos :) -Válaszoltam mosolyogva.
Lementünk vissza az étkezőbe ahol már mindenki jó ízűen falatozott.
~Minket meg sem kell várni? -Viccelődtem.
Mindenki nevetett és tovább evett.
~Na szép! -Folytatta Eliza.
Mi is leültünk és szedtünk ebből is, abból is, de úgy, hogy a desszertre is hagyjunk helyet.
~Csokitorta! Nyami! -Nyalta meg száját Niall.
~Hagyj nekünk is! -Mondta Louis átölelve Eleanort.
Miután elfogyasztottuk azt az isteni finom tortát, kivonultunk a medencéhez.
Én szépen leültem a medence mellé, török ülésben.
Felnéztem az égre és épp néztem ahogyan a nap és a felhők  megszokott csatájukat vívják egymással.
A  zordabbnál-zordabb felhők magukba szívták a gyönyörűen sütő napot és elsötétült minden.
Aztán pedig vissza minden a régi kerékvágásba.Lassacskán előbújtak a felhők alól a kis napsugaracskák és újra melegség költözött a városba.
Előkerültek a régi gördeszkák, görkorcsolyák, biciklik, Liam játékai.Mindenki, rajtam kívül elmesélt néhány történetet gyerekoréból, hogy milyen rosz is volt akkor. El is mosolyodtam néhány sztorin.
~Ó én olyan vad voltam, hogy megpróbáltam megfolytani az aranyhalam. -Mondta elfogultan Louis.
~Az semmi! -Vágta rá Niall. ~Amikor öt éves voltam, beleültem a nagybácsim esküvői tortájába. -Nevetett fel mindenki.
Hallottam félfüllel a jobbnál-jobb történeteket. Semmi kedvem nem volt ott jó pofizni velük, hisz csak egy kérdés járt a fejemben egész délután.
Ma van a szülinapom és egy árva lélek sem tudja.Elfelejtették.Jó, tudom nem olyan nagy gáz, de annyira nem jó érzés, hogy Eliza is, akivel pelenkás korunk óta együtt sírunk, együtt nevetünk, elfelejti.
És az apám.Ő sem hívott, sőt nem is írt. Az életem kész katasztrófa.Rázogattam a fejem ott még egy darabig, aztán meguntam az ott gubbasztást és belláttam, jobb ha hazamegyek.
Felálltam és szépen csendben elindultam a házba vezető ajtó felé.
~Hé Hannah hová mész? -Kérdezett rám Liam.
~Ömm.Csak be...(...) -Mutattam két ujammal az ajtó felé és tovább mentem.Nem igazán figyelt rám senki. Karen sürgött-forgott a konyhában észre sem vett, csak simán fogtam a bőröndömet és kisétáltam világotlátni.
Elsétáltam a reptérig, hiszen nem volt túl messze. Vettem egy Hillsbe szóló jegyet és átellenőrzés után már fel is szálltam a járatra ami egyenesen haza vitt.Közbe próbáltam nem a fájdalmakra és nem a elmúlt 1 évre gondolni, de sosem ment az elfeledés.
Közben bedugtam fülembe az mp4-em és kedvenc számom hallgattam. Ami egyszerűen gyönyörű jelentést hordoz magával.Szívhez szóló és megható, az ember könnye kicsordul.Az enyém meg pláne.

Én esküvői ruháról még álmodni se merek ahogyan most állok. Lelkileg mondjuk Jill nénikém hamvaihoz hasonlítanám magam, aki 5-6 éve már a padlásunkon porosodik, egy különleges ember által készített edényben.Senkim nincs, aki boldoggá tenne.

Szívem szabadon fog szállni a kék égen repdeső madarakkal együtt.

 Fehér ruhám a ruhaszalonban marad és egy másik lány szívét fogja majd boldogítani a szerelmemmel együtt.

17. rész *Az álom néha valósággá válik*

 Ez a rész, ilyen rész lett.Nem túl eseménydús, sőt :) Legközelebb azért igyekszem, majd valami olvashatóbbat hozni :) Nem is akarlak titeket kínozni, már nem sokára vége lesz a sztorinak. Pár rész és befejezem. De azért ha tetszik és nem unod még, oszt meg barátaiddal, osztálytársaiddal. 5 komi után lesz a következő rész :)
Csók, puszi Anta ♥!                                                


                                                                    ***
Lemeredve álltunk a doktorral szemben.
~Hogy mi? -Kérdezte Harry.
~Igen, Hannah terhes. -Jelentette ki újra, teljes magabiztossággal.
~Doktor úr, doktor úr. -Szaladt ordibálva felénk, egy fekete hajú, kedvesnek tűnő rezidenslány.
~Huuh. -Sóhajtott fel. ~Elnézést, tényleg nagyon sajnálom. -Kezd a magyarázkodást.
~De mit? -Kérdezte az orvos.
~Összecseréltem a leleteket. A 25-s kor teremben lévő hölgy vár babát, Hannah szervezetébe csak egy kis mennyiségű kábítószert találtunk.Gyomormosás kell. -Mondta megkönnyebbülve.
~Köszönöm Istenem. -Csúszott ki Harry száján egy nem várt kijelentés.
~Rendben. -Bólintott Mr.Shelby és ment elvégezni a gyomormosást.
10 perc alatt készen is voltak.Hannah sápadtam ballagott le az emeleti szobából. Hasát fogva, túrt bele aranybarnán fénylő hajába.
~Jól vagy? -Vetettem fel a kérdést.
~Igen. -Motyogta magában. ~Csak mennyünk haza. Most. -Utasított minket.Hátat fordítva mindenkinek elindultunk lefelé. Fogtunk taxit és visszamentünk a szállodába.
~Hívom apát, hogy jöjjön el értünk akárhogyan. -Kezdett bele Liam. ~Nem bírom itt tovább. -Folytatta majd a telefonjához nyúlt. Két másodperc alatt kikereste a névjegyzékben apja telefonszámát és megnyomta a hívás gombot.
~Haló.-Vette fel apja.
~Gyere értünk. Bangkok Hilton.Ne kérdezd mi történt és azt sem, hogy-hogy kerülünk ide csak ments ki innen mielőtt nagyobb baj lenne. -Mondta és mondta megállás nélkül Liam, apját szóhoz sem hagyva.
~Indulok. -Kapta vissza a választ, majd kinyomta a telefont.
~Na ez is megvan. Nem soká már otthon leszünk. -Lélegzett fel Liam.
    /Hannah szemszöge/
~Bocsánat.-Jelentettem ki lesütött, padlóra néző szemekkel. ~Nem gondoltam bele mi lehet, de többet soha. -Folytattam tovább és megértően néztek rám, ez volt a legfurcsább.
~Semmi baj. -Válaszolták kórusba.
~Spongyát rá. -Vágta be Ash. ~De többet ne. -Tette hozzá.
~Soha többet. -Válaszoltam és leültem a kanapéra. ~Na nézünk filmet? -Vetettem fel a kérdést.
~Persze. -Ugrott be mellém Zayn és Louis.
~Milyet? -Kérdezte Niall.
~Úúú, végrehajtók.... -Mondta izgatottan Harry, Liamre nézve.
~Oké. -Bólogattam rájuk. Felálltam helyemről, előszedtem a DVD-t, benyomtam a lejátszóba és visszafurakodtam a kanapé szélére, amit Harry már sikeresen betöltött. ~Nem állnál fel? -Kérdeztem tőle gúnyosan.
~De persze. -Ugrott fel és leült a földre.
~Kedves vagy! -Mondtam neki.
~Ez természetes..-Válaszolta csendben.
~Kezdődik. Pszt. -Utasítgatott Eliza.
Halál csendbe vártuk a kezdést. Egy és fél órás film volt kb. Imádtam ahogyan felvágták az embereket és kiszedték a szerveiket. Na jó, nem vagyok ilyen kegyetlen, de bírtam ahogyan mindenki.
 *Csöngettek*
~Ki nyitja ki? -Kérdeztem
~Én ugyan nem. Lehet a végrehajtók. -Viccelődött Louis.
~Na jó én megyek. -Válaszoltam. Lassan odalépkedtem az ajtóhoz, kinyitottam. Persze Liam apukája volt az,de kitaszigáltam és elkezdtem visítani.
~Segítség, segítség elkaptak. -Nevettem fel.
Mindenki feje felemelkedett és felpattantak a helyükről.
~Bocs, bocs. -Kuncogtam. ~Csak Liam apukája. -Mondtam nevetve.
~Ha ha ha...Olyan vicces vagy..-Mondták mosolyogva.
~Apa. -Szólt Liam. ~Köszi, hogy jöttél. -Hálálkodott.
~Ugyan. -Vonta meg a vállát Mr. Payne.
Összeszedtük az összes cókmókunkat és elindultan, végre haza.
~A tetőre. -Irányított minket.
Fellifteztünk és megláttuk az 1D magánrepülőgépet.
~Szép! -Szóltam rá.
Beszálltunk és csodálkoztam, hogy elfértünk. Azért mert kívülről nem tűnik a legnagyobb gépezetnek, de belül, mint egy luxus lakosztály.
~Woow...Anyám! -Ejtettem ki számon meglepődésem.
~Ugye? -Kérdezett vissza Niall, Elizát szorongatva.
Elhelyezkedtem az ablak melletti ülésen és amíg csak tudtam kifelé bámultam.Elmerengtem a távolban. Néztem ahogyan a hófehér felhők úszkálnak az égen és mi meg elsiklunk mellettünk vagy épp felettük. Szép volt, nagyon is. Tényleg az egekbe voltam.
~Hé, Ash átülnél? -Kérdezte Harry Ashleytől.
~Persze. -Válaszolt, rám nézett, majd átült.
~Jól vagy? -Vetette fel a kérdést.
~Voltam már jobban is. -Hebegtem. ~Nem tudom miért csináltam, nem tudom, hogy képzelhettem, nem tudom mi ütött belém. -Hadováltam össze-vissza.
~Megesik.Az ember cselekedhet jól is és rosszul is, mindig van visszaút ha az életed csőbe húz. -Elélkedett Harry. ~Nem szégyen sírni, én már csak tudom. -Folytatta.
~Ez szép volt! -Mondta hátulról Zayn.
~Amikor a zuhanyzóba jöttél, én úgy éreztem, hogy..-Kezdett bele.
~Rosszul érezted! - Vágtam közbe.
~Ó, értem. -Mosolyodott el.
~Harry, hidd el lesz más. -Biztattam.

~Én nem akarok mást! -Jelentette ki komolyan :)

16. rész *Az álom néha valósággá válik*

Az idő megállt körülöttem. Olyan volt mintha az üvegszilánkok lefagytak volna.Én csak fogtam a tarkóm és dobáltam a hajam egyik oldalról a másikra.Jól vagyok, jól vagyok mondogattam magamban.Kezeimmel a konyhapultra támaszkodtam és nagy levegőket szívtam be és fújtam ki.Folyt rólam a víz, melegem volt de közbe fáztam.Furán éreztem magam.Hányinger kerülgetett majd elmúlott. Talán a hirtelen közegváltás, időváltozás, időeltolódás? Vagy csak.....nem, nem meg sem fordulhat a fejemben. Jó oké, lenyugodtam...Felemelve a fejem, megláttam egy porcelán tányérom díszelgő idézetet.
'Gondolj csak a jóra, csak a szépre s egy napon nem látsz majd sötét felhőket az égen'
Ja igen,  olvastam magamban a megható sorokat. Hagyjuk az eget meg a jót meg a szépet, akkor leszek újra boldog, ha kinyitom a boldogság széfet.
~Bla bla bla. - Hadovált mellettem Eliza.  ~Jössz aludni? 9 óra. -Kérdezte tőlem.
~Á, nem kimegyek levegőzni. -Válaszoltam és egy libbenős mozdulattal lehúztam a kanapén fekvő Zaynről egy puha pokrócom, magamra húztam és lementem a hotel előtt kiépített parkba.Csövesek, hajléktalanok szállója lehet ez. Gondoltam magamban.Füvezős 17 évesek gyűrűjébe kerültem.
~Legyen valami célod, ha már ide születtél, ne csak az, hogy egész életedben füvezzél. -Szóltam szívósan a körükbe.
~Ó fehér pipi. -Szólt ide az egyik felállva a sövénytől.
~Lehet kívülről fehér, de belülről olyan sötét, hogy azt nem is képzelnéd. -Vágtam vissza spontán.
~Kérsz egy kis kokót? Ez csak olyan lightos. -Kínált a kitetovált srác.
~Nem kösz. -Mondtam vissza lenézően és tovább álltam.
~Naa...-Nézett rám korom sötét, de kérlelő szemeivel.
~Nem drogozom! -Jelentettem ki elég érthetően.
Belegondoltam végül is, hogy kit érdekel.Jó buli lesz, beszívok, alszom egyet és újra tiszta vagyok.De...
~Adj belőle. -Fordultam vissza és mosolygós emberek fogadták határozott kijelentésem.
A kezembe nyomott a srác valami kapszula kinézetű valamit.Nyugi, ez csak álca, belül van az anyag szívd be aztán kész! -Biztatgatott. Átnyújtotta remegő kezeim közé.


~Nem is volt olyan fájdalmas dolog igaz? -Kérdezte sunnyogva.
~Öhhh...-Nyögtem vissza, alig lélegezve.
Szédültem és a szervezetem alig bírta állni a sarat.Senki nem segített, senki nem is legyintett. Zayn homályos arcát láttam magam előtt, miközben ijedten segítségért kiabál, és látja elfutni azokat az emberek akik egy perce még ideadták a nemkívánatos szert.Az én hibám, volt persze. Zayn felvett a karjaiba.Éreztem a rázkódás erősségét, ahogyan felcipelt a hotelba, a szuszogását, a szív verését ami miattam lett szapora.
     *Eliza szemszög*
~Úristen! Mi a fene történt? Hogy néz ez ki? Mi van Zayn? -Ideg betegeskedtem.
~Nem tudom, nem tudom.Valamit bevett! Hívd a mentőket! -Magyarázott rémülten.
~Oké oké... -Válaszoltam vissza.Idegesen nyúltam a telefonhoz remegő kezekkel ütöttem be a három számot és hívtam.Meg mondtam a címet és hogy nagyon siessenek. 10 perc múlva már ide is értek.Felrakták a hordágyra és nem mondtak semmit. Én ijedtem köpni-nyelni nem tudtak ezért csak megkérdeztem melyik kórházba szállítják.Hál'Istennek a legközelebbi kórházba. Én és a többiek rögtön leszaladtunk és próbáltunk taxit fogni.Sikerült is. Berohantunk.
~Hé fiatalok! -Állított meg egy biztonsági őr.
~De az egyik barátunk, és ott és ott látnunk kell. -Hadováltam össze..
~Üljetek le a váróba.Majd jön a doktor úr és hozza az infókat. -Állított odébb minket, kedvesen.
Harminc egész percet várunk, mire kijött az orvos.
~A barátnőjük terhes.- Ejtette ki a száján sóhajtozva a doktor úr.

15. rész *Az álom néha valósággá válik*

Bocsi, bocsi, bocsi....(...) Olyan rég nem hoztam ide részt, hogy már ez nagyon hiányzott.Egyszerűen megfeledkeztem, hogy 'Álmos' blogom. De itt vagyok és újra élek.Aktívan fogok részeket hozni MÁTÓL! 

Legyetek megértőek, elnézők. Imádlak, csók puszi Anta ♥! 5 komi után lesz rész!  



Nyugalom, nyugalom.Nyugtatgattam magam magamban.Ó, ne.Nem lehet igaz. Miért?Miért velem? Vagyis velünk?! Igazságtalan. Nem fair. Öhhh...Bosszúskodtam.
~Na mi van? Ó, nagyon jó lesz. Buli lesz. - Utánozott nyávogós hangos Liam.
~Köszi. -Hunyorítottam és leültem a porba a földre. Ledőltem.Éreztem ahogy nap égetni kezdi a testem és inkább hagytam az egészet.Felpattantam és hátat fordítva mindenkinek elindultam előra.
~Te meg hová mész? -Állt fel utánnam Eliza.
~El. Nem látod? Mit kezdjek itt magammal? - Válaszoltam flegmán és tovább mentem.
~Én is megyek várj! - Majd utánam szaladt, megfogta a kezem.
~Veled jöttem veled megyek! - Mondta.
Elmosolyodtam és kérdően néztem a többiekre.
~Oké, oké ne nézz így. Mindjárt megölsz a szemeiddel. Megyünk mi is igaz skacok? -habozott Niall.
Mindenki felállt és elindult felénk. Az arcomon óriás boldogság lett úrrá.
Hát elindultunk! Nem sok kellet, hogy 15 perc gyaloglás után már kidőljek.Folyt rólam a víz, a szalmakalap sem segített.
~Hőség! Pfújjj...Utálom már most! -Mondta Ashley..
Én nem szóltam semmit, csak rázogattam a lelógó fejem, hisz az én ötletem volt.
~Se víz, se kaja, meg egy rohadt cigi se. -Panaszkodott Zayn.
~Csak egy baj van veletek, nincs aki kecsegtet titeket. -Szólt rájuk Eliza látva elkeseredett arcom.
Egyszer csak ingadozni kezdtem, lában nehezet hagyta el a talajt.
De beadtam a derekam.Elszédültem!Kezeim erőtlenek lettek, ujjaim lógtak. Az ájulás kerülgetett, nem csak kerülgetett. Gyenge testem földre zuhant s por lepte el a légteret miután a földön landoltam.Szemeim lassan csukódtak lefelé.Már csak a sarkában láttam a napfényt nem több mint két másodpercig.
~Nem, nem, nem....-Hallottam még nem álomba merülten Eliza ordítását.Éreztem a durva lökéseket és az "Ébredj fel", "Úristen mi van vele" kijelentéseket. De nem sokáig tudtam a külvilágról. Végleg kikapcsoltam!
~Harry, vigyázz ne hogy belecsússz, onnan aztán nem húzunk ki, odahalsz...-Viccelődött Zayn...
~Ó én vagyok superman nem látod.....-Hülyéskedett Harry és egyszer csak...
~Neeeeeeeeeeeeeeeee! - Ordítottam megfeszűlten, lélegzetem elfojtva.
~Mi az? Mi történt? -Rohant ide az egész brancs megszeppenve.
~Hol van Harry? -Nézett belem szemben Zayn a vállamat rázogatva.
~Belecsúszott....-Mondtam sírva.
Hajolt ki Zayn a szakadék széléhez majd egy apró mozdulattal lökést éreztem a hátamon. Zuhanni kezdtem a mélybe, Harry után, de félve.....Újra lökéseket éreztem.
Villámgyorsan kinyitottam mélyen, sírásba nyúló szemeimet.
~Te jó ég! - Szökkent fel mellőlem Ashley.
~Hol vagyok? Hol van Harry? - Kérdeztem aggódóan közbe nézve.
~Itt vagyunk a szállodában és Harry zuhanyzik..-Felelte bután nézve Eli. ~De te jól vagy? Elájultál ott a pusztaságba, a srácok mindig cserélgettek.Mindig más vitt. -Nevetett fel.
 ~Kövér vagy. -Szúrt ide Louis.
Felpattantam és mentem a fürdőbe mint vak a sűrűbe. Berontottam az ajtón és megrohamoztam a zuhanyfülkét. Nem érdekelve, hogy Harry meztelenül lesz, beugrottam mellé.
~Te élsz? -Öleltem úgy, mint életemben még soha.
~Huh, aha..-Hűztam mosolyra száját.
~Ó, bocs rémálmom volt.Hogy meghaltál. -Nevettem fel.
~Értem. -Válaszolta komoran és viszonozta az ölelésen.
Amikor meztelen teste összesimult az én testemmel, amit egy hálóing borított megint éreztem..Nem..nem..nem...utasítgattam magam arra, hogy ellen kell állnom csábos mosolyának és és mindenének, az összes porcikájának. Illatát érezve még jobban belegabalyodtam az érzelmek háborújába.
Talán még szeretem vagy ez csak a pillanat hevében érzem?
Szeret vagy csak teszi nekem a szépet?
Érez még valami?
Érzek még valamit?
Mi lesz itt?
Miért van háború az eszem és a szívem között?
Miért mindig a szív áll nyerésre, de aztán meg az ész?
Ez az egész fekete vagy fehér?
Jaj csak egyszer kérnéd, hogy a tiéd legyek.Csak egyszer hívnál újra és én hidd el mennék veled.....(♥)
Fogtam magam s elálltam tőle.Fogtam a fürdőben lévő üveg csészét, kiléptem az ajtón és még egyszer utoljára, őszintén a szemébe néztem.Láthatta mi van bennem, hiszen akkor teljesen, már teljesen az övéi voltam.Kimentem, hogy a kezemben lévő csészét a mosogatóhoz vigyem, de aztán megadtam magamnak az a kicsinyes vágyat, és inkább a földhöz vágtam. Mivel én magam is összetörtem, így legszívesebben mindent összetörtem volna magam közül.Törni-zúzni szerettem volna, hogy olyan fájdalmat okozzak a világnak, amilyen fájdalmat a világ okozott nekem.

14. rész *Az álom néha valósággá válik*

Szeretnék minden hű olvasómtól elnézést kérni, hogy nem hoztam a részeket.Elvoltam havazva a héten és a múlthéten is. De megörvendeztettelek titeket egy új bloggal is amit 
ITT---> http://irokamigelek2.blogspot.com/  olvashattok. Na de most meghoztam a 14. részt is. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Puszi pá Anta ♥ 


~Halihó! - Ugrott rá Eliza a hátamra.
~Te.....-Kaptam fel a fejem. ~Megyünk? -Kérdeztem Harry tekintetét fürkészve.
~Aha. -Rázták a fejüket.
Összeszedtem egy jó nagy, tágas táskába a legértékesebb cuccaim. Parfümök, laptop, Iphone, Ipad, sminkkészletek, ékszerek. Rávágtam a hátamra, a fejembe húztam egy szalmakalapot és egy cica szemüveget a szemeimre, egy topánkát húztam a lábaimra.Rövid sort volt rajtam és egy laza neon pink lenge póló.Szóval tök ázsi voltam.
~Atyagatya!! Kibaszott jól nézel ki. - Vetette rám a szemeit Zayn majd Harry alaposan végigmért.
~Na igen. - Helyeselt Mr.Styles
  Pirultam mint egy rák, de jól esett, nagyon.
Lebaktattunk a legalsó szintre és ki a végtelenbe. Mindenki tök buliként fogta fel kivéve Liamet.
*Liam szemszöge*
Ú, utálom Bangkokot. Ki ráz a hideg az itt élő becstelen emberektől. Koszos, mocskos utcák undorítóak. Mit esznek ezen a turisták és a milliárdnyi lakos? Ha ide születtem volna, fejvesztve menekülnék innen. + 50 fok melegben a romlandó ételek szagát sétálás közben minden sarkon érezni hányinger keltő. A kurvák minden sarkon engem kifejezetten nyugtalanítanak.Ki tudja mikor fognak el a terroristák és mikor nyel el Bangkok. Minél előbb haza kell jutnunk. Egy éjszakát még csak csak kibírok, de egy hetet? Na azt nem.
~Hé, itt vagy? Hahó? - Rázogatott meg oldalról Danielle.
~Aha. Még élek. - Vágtam vissza grimaszokkal az arcomon.
~Jó lesz. - Biztatgatott a világon a legfontosabb személy számomra.
~Ha te mondod. - Hajtottam le a fejem az orrom törölgetve.
~Liam, nem számít, hogy hol vagyunk és mikor és mit csinálunk csak az számít, hogy kivel és ugyanakkor kikkel vagyunk. Akik szeretnek téged mind itt vannak.Akinek számítasz azok mind itt vannak. A szerelmed, a srácok és mi lányok. - Veregetett vállon Hannah egyik oldalról, Eliza a másokról.
~Megpróbálom jól érezni magam, de csak miattatok. -Csitítottam őket, hogy ne nyaggassanak tovább, hisz ezt utálom.Úgy sem változik a véleményem erről a városról.Ami igen, a szállodák és a parkok környéke baromira, elképesztően gyönyörű, de a belvárosban a szemét az úr.
    *Hannah szemszöge*
~Shhhhh. -Jöttek ezek a furcsa hangok ki a számon. ~Ha ha ha. - Folytattam lapos, színlelt röhögéssel. ~Szálljunk fel egy buszra vagy mit tudom én itt, hogy hívják és mennyünk valami étterembe mert megdöglök éhen. - Hisztizett Niall a telefonját nyomigva. ~Nincs térerő. - Túrt bele hátulról a hajába.
~Ugyan már Niall, ez Bangkok. Itt semmi sincs. Vagyis semmi sincs ingyen. - Motyogta Liam magában.
~Taxi! - Kiabálta Eliza. ~Hál' Istennek! - Sóhajtott fel. ~Gyertek szálljunk be. - Vonakodottan szólt. Hát beszálltunk.
~Hová parancsolnak menni? - Kérdezte a kb 17 év körüli ázsiai fiú.
~Öhmmm... Csak simán Londonba nem lehetne? - Kezdte újra Liam.
~Hogy hová? - Nézett ránk kérdően a taxi sofőr.
~Hová mennyünk? Semmit nem tudok itt.A francba! - Súgtam oda Zaynnek.
~Semmi baj! - Dugta a száját füleimhez. ~Kitalálok valamit! - Bólogatott.
~Tudja hol a legjobb étterem a városban? - vetette fel a kérdést Zayn.
~Ó, dehogynem! - Felelte kacsintással.
~Oda vigyen! - Mutatott előre a mutatóujjával Zayn.
  Bólogatott a sofőr és elindult.Több mint háromnegyed órán át utaztunk. Már az utak mentén semmi sem volt.Se egy ház, se egy fa, se egy étterem. Gyanús lett nekem ez a kis utazás.
~Itt vagyunk! - Szólt ránk a taxis.
~Köszönjük! - Mondtam kedvesen, odaadtam a pénzt. Kiszálltunk.
~És hol a z étterem? - Hajoltam vissza az ablakon.
~A....a - Habozott egy picit. ~Menjetek egyenesen, az út végén jobbra és ott lesz egy hatalmas zöld épület és az étterem neve rajta lesz. Aztán csak okosan. - Intett a kezével. ~Oké. - Szóltam oda és rácsaptam egyet az autóra, hogy útjára engedjem.
  Elmentünk az út végéhez,de se jobb se balra nem volt út csak előttünk egy nagy szakadék ami a mélybe vitt volna ha nem állunk meg.
~Ó Uram Isten! Hogy a fenébe találunk vissza? Nem  is, hogy haza hanem vissza? - Ordította  pánikba esve Eliza hangosan és ezt követően ránk nézett kikerekedett szemekkel.
 Mindenki tekintete fagyos és rideg volt.Én csak mosolyogtam, hogy-hogy lehetek ilyen naiv.

       

13. rész *Az álom valósággá válik*

*A gép 3 perc múlva földet ér.Kérem az öveiket csatolják be. Köszönjük, hogy minket választottak*
~Na végre! - Csúszott ki Niall száján.
~Hannah ébredj! - Rázogatott oldalról Liam, aki már fel is vette a napszemüvegét és nagyon SWAG-nek érezte magát.Talán mert az is volt?!
~Ühh mi van? - Dőltem fel karikás szemekkel.
~Leszálltunk. - Mondta komoran Ash.
~Oké. - Válaszoltam kedvetlenül.
 A tömeg felállt az ülőhelyeikről és az ajtó felé tömörültek. Mikor kiértünk a reptérre furcsa módon hemzsegtek a kínaiak, a japánok, az ázsiaiak. Hajléktalanok ezrei voltak előttünk, ami párizsra nem nagyon jellemző.
~Hé. - Hasadt ki Zayn.
~Mi az? - Csattant fel Ashley.
~Nekem jött ez a húzott szemű állat. -Harsogta be a termet.
    ~Helló. -Jött nekem egy kedvesnek látszó, asszem turista és kezembe nyomott egy újság szerűséget.
*Bangkok térképe* - Olvastam le a feliratot róla.
~Nem, nem, nem. Ez nem lehet igaz. Bangkok? De hogy a ..? Oh..- Tört elő belőlem.
~Most mi van? - Vágott hülye pofát Niall.
~Vennünk kell repülőjegyeket vissza.  - Ajánlotta fel Zayn az ötletet.
  Mivel valamennyit konyítok ázsiaiul így próbálkoztam jegy vásárlással.
~Elnézést. Tudnak nekem adni 10 repülőjegyet Párizsba? - Mentem oda illedelmesen a jegypénztárhoz.
~Tízet? Jól van maga? - Magyarázott egy kis kínai csaj. ~ Átszállással indul gép párizsba jövő hét kedden. - Vetette szememre.
~Hogy mi?!! - Néztem rá kikerekedett pupillákkal. És Londonba? Vagy nem inkább Amerikába?
~Sajnálom. - Nézett rám lehajtott fejjel.
~Semmi baj. - Böktem oda és az öklömmel beleütöttem a pultba. ~Áuuw. Huhh..
~Héj te, mi a bajod? - Szaladt oda Liam. ~Semmi. A kúrva életbe is semmi. Nincs jegy és a következő járat jövőhét kedden indul Párizsba.
~Azt a ....- Akadt el a szava Elizának.
~Semmi baj, megoldjuk. Kiveszünk egy szállodába szobát vagy egy lakást és addig várunk, míg haza nem, jutunk. Hisz felnőttek vagyunk. - Nyugtatott bennünket Louis a maga 20 éves gyerek fejével.
~Jó oké. -Nézett rám nyugtatóan Niall.
   Kimentünk a reptér hatalmas üvegajtaján.
~Szóval Bangkok? -Ejtette ki Harry a száján.
~Úristen! Ez a szag. - Húztam az orrom.
     Kezembe a térképpel próbáltam valami ésszerű helyet találni, hogy túléljük ezt az egészet. Mikor már az orrunkig sem láttunk az emberektől olyan helyre tévedtünk ahová nem igazán akartam eljutni életem során.
~A Kínai negyed! ~Szúrta oda Harry.
   Fegyverekkel rohangáló félőrült emberek.Elhagyott, üvöltő gyerekek.Kurvák. Meleg bárok.Minden sarkon sztriptíz bárok.Stricik. YO! Elhagyott épületektől, milliárdos szállodákig itt minden van.
~Bangkok Hilton? - Bökött rá a térképre Niall az ujjával. 
~Mennyünk. - Vágtam rá boldogan.. ~Skacok ne már! Jó lesz. Bulizzunk egy jót. Járjuk a várost, kalandozunk és majd lesz valami. Ha nem lesz gép akkor a híres 1D hív egy magán gépet azt' elmegyünk innen.De addig is élvezzük a 50+ fok meleget és ne kúrjuk el mégjobban ezt a már így is elkúrt hetet.Megszállunk valahol, lepakolunk,átöltözünk valami lengébe és felfedezzük ezt a hatalmas fővárost. De, ha Bangkok elnyel onnan nem kerülünk ki élve, szóval együtt kell maradnunk.De hisz ez az angyalok városa és az angyalok vigyáznak ránk! - Biztatgattam az amúgy elkámpicsorodott bandát.
~Jó oké mennyünk. - Mondta Niall és átölelte Elizát aki szintén bólogatott.
~Rávettél! - Folytatta Liam és körbenézett az embereken. ~Ne nézd őket ennyire mert még valamelyik megtámad. - Figyelmeztette Ash.
  Egy óra gyaloglás után megtaláltuk a Hiltont. 
~Jó nagy! -Vetette fel Ashley. 
~Mire várunk? Mennyünk már be, leszakad a bokám. -Panaszkodott Eliza. 
   Bementünk azon a gyönyörű bejáraton és az elénk táruló hatalmas tér bámulatos.10 percig még bámulgattunk ott, mire megszólítottak. 
~Miben segíthetek? - Aranyos hangon egy amerikai származású lány érdeklődött. 
~Szobát szeretnénk. -Kaptam észbe. 
~Öhhm. Egyet? - Kérdezett rá. 
~Nem. Hármat. -Válaszolta neki Liam. 
~Jöjjenek utánam. -Mondta, majd három szobakulcsot nyújtott át nekem. ~Köszönjük. - Mondtuk véletlenszerűen egyszerre.
   Felvánszorogtunk tele bőröndökkel a szobákba. Én, Ash, Zayn és Harry egy szobába kerültünk valahogyan. Niall és Eliza külön voltak. Louis&Eleanor, Danielle&Liam szintén külön lakosztályba.Én bedőltem a franciaágyba amit Ashley-vel fogunk birtokolni. Az ülő a nappaliban Zayn tulajdona lett. A vendég ágyat pedig Harry kapta. Már negyed órája volt, hogy ott kuksoltunk az elnöki lakosztályban. Na jó, nem elnöki, de puccos.
~Írtam egy refrént. - Mondta izgatottam Harry.
~Hogy mi van? - Vonaglott oda mellé Zayn.


~Elfáradtam, megtört az élet. Félek,egy napon 


 elvesztelek téged. Lesz mit meséljek úgy 


gondolom mindenről. Minden sorom őszinte 


és tudjátok, hogy innen jön "♥"~ Olvasta fel papírra vetett sorait Harry :)