24.rész Cím: Még nincs vége!

 Amikor elmélyülten bámultam mélykék szemeibe, akkor rájöttem, hogy talán nem kellett volna ennyire mellre szívnom. De nem ment..Hisz imádom Louis-t ezek ellenére is. Csak, annyi sokszor megkaptam már tőle, hogy minden miattam, hogy néha kezdem azt hinni, hogy fikarcnyit sem jelentettem neki, soha. Pedig volt, hogy az életem múlott rajta, de mindig megbocsájtottam...mindig. Most két árva könnycsepp folyt végig az arcomon, amit egy szempillantás alatt le is töröltem.Bólintottam rá egyet és oldalra vonultam, de sajnos már nem tudtam magam tartani. Összeroskadtam.Sírtam, nem...Inkább rimánkodtam.
~Te jó ég.Jól vagy? -Szaladt oda mellém El.
~Igen, csak hagyj békén. -Löktem el magamtól.
~De én..Csuklott el a hangja. 
~Nem te tehetsz róla. -Fordultam el és leültem a lépcsőre.
Egyre jobban zokogtam, de nem akartam beszélni senkivel. Megembereltem magam, letöröltem a könnyeim és berohantam a konyhába.Kinyitottam a hűtőszekrényt és az összes ennivaló kaját, kiszedtem a pultra. Mindenki bámult rám, hogy miért csinálom ezt. Rengeteg szendvicset csináltam, kávét főztem és kiszedtem az üdítőket. 
~Mit bámultok ennyire? -Kérdeztem meg tőlük. ~Gondolom nem csak én vagyok éhes! -Nyomtam az utolsó szendvicset Louis tenyerébe. ~Tudjátok én nem fogok ezek miatt a férgek miatt éhen halni. Már ha úgyis meg kell halni,  legalább nem éhen fogom az megtenni. -Ülten le a konyhában az egyik bárszékre és majszoltam tovább a szendvicset. 
~Ömmh ez jól esett. Köszönöm. -Nyomott az arcomra Niall egy puszit. Én csak bólintottam és mosolyogtam rá. ~Még van a hűtőben. -Mutattam a hűtő felé. Odarohant és még falatozott. Elürítettem a konyhában, letörölgettem, így legalább nem unatkoztam. Közben dúdolgattam a kedvenc számaimat és elment az idő. Este fél hat van, és még mindig semmit nem csinálok, vettem észre magamon. Fél füllel hallottam, hogy veszekedés egy pár méterrel arrébb, de nem igazán vettem figyelme.Nem tűnt vészesnek. Néhány perccel később már dulakodásra vettettem fel a fejem. Lassan meghúzódtam a kanapé mögött, de nem birtam türtőztetni magam. Dühösen felálltam, odarohantam a három fegyveres elé és csak úgy áradtak belőlem a sértő szavak. Louis és a srác, aki nem önszántából van itt, verekedni kezdtek. Csak úgy suhantak a pofonok, de a hangjaik még ijesztőbbnek tűntek. Amikor már Louis a földön volt, és vérző orral tápászkodott föl, beleremegtem. Szemem könnybe lábadt és eluralkodott rajtam a tehetetlenség. Közbe akartam avatkozni, de nem ment.Még nem! 
~Hé, hé, hé! -Álljatok le. -Állt közéjük Harry 'A csupa sziv megmentő'. Nem, ez nem segitett.
~KURVA ÉLETBE! -Orditottam torkom szakadtából. A düh ami bennem volt szabadjára szállt. De valahogy úgy éreztem, hogy hiába hallottak meg,  még sem hallottak teljesen. ~Mi a fenét csináltok? Mi az isten van veletek? Meg áll az eszem. -Habogtam nekik.Igazából mindenki figyelt rám.Hátatforditottam nekik és jobb kezem a fejemre tettem. Fura, kattanó hangot hallottam. Fegyver tár kattant be a helyére.Louis-ra szegeződött és a tekintetek megfagytak a levegőben. A srác mutató ujja a ravaszra tapadt és meghúzta. Lelassult előttem a világ. A lövedék Louis felé tartott. Lassan, mégis gyors sebességes fúródott szivem közelébe a töltény, miközben Louis elé vetettem magam. Földre zuhantam, elgyengült a testem.Szivem alig lüktettet, és a vér már elöntötte a padlót, a kezemen folyt végig.......
~Jézusom! -Hallottam oldalról.
~Mi a fenét csináltál? -Kérdezte halk hangon Louis.
~Én csak megmentettelek. -Csúszott ki a számon egy ártatlan, kacér mosolyt.

~Gyerünk, húzzátok erősebben! -Mondta Harry, miközben karjaimat és lábaimat fogva, odébb cipeltek. Letettek és néztek. Nézték, ahogyan szenvedem.
~Ne bámuljatok már, hozzatok törölközőket vagy rongyokat és kössétek be a sebet, hogy ne vesszek sok vért. -Próbáltam utasítani őket, de magam is feszült voltam. Feszült? Nem! Én csak egyszerűen féltem, a haláltól.
~Máris! -Forgott körbe magán El és beszaladt a mosókonyhába, majd egy halom kendőt hozott ki,  a karjai között. A sebre szorította és erősen, tartotta. Ahogy kell.
~Áuwwh..-Adtam ki a fájdalmas hangokat. ~Köszönöm. -Hunytam be a szemem.Folyt rólam a víz, és alig lélegeztem már. Majd teljesen elsötétült minden és már csak a szuszogásom hangját hallottam.
*Louis szemszöge* 
~Én vagyok a hibás. -Mondtam két kezem összekulcsolva és imádkozva Hannahért.
~Szerintem le kell önteni vízzel. -Röhögött Niall. ~Vagy legalábbis vizes törölközőt kell a homlokára rakni. -Komolyodott el egyszerre.
~Kórházba kell vinni! Most! -Álltam dühösen a székről.
~Nyugodj meg! Nem a te hibád! -Nyugtatott Eleanor.
~Az én hibám. -Halkultam el, és ejtettem érte egy könnycseppet.