16. rész *Az álom néha valósággá válik*

Az idő megállt körülöttem. Olyan volt mintha az üvegszilánkok lefagytak volna.Én csak fogtam a tarkóm és dobáltam a hajam egyik oldalról a másikra.Jól vagyok, jól vagyok mondogattam magamban.Kezeimmel a konyhapultra támaszkodtam és nagy levegőket szívtam be és fújtam ki.Folyt rólam a víz, melegem volt de közbe fáztam.Furán éreztem magam.Hányinger kerülgetett majd elmúlott. Talán a hirtelen közegváltás, időváltozás, időeltolódás? Vagy csak.....nem, nem meg sem fordulhat a fejemben. Jó oké, lenyugodtam...Felemelve a fejem, megláttam egy porcelán tányérom díszelgő idézetet.
'Gondolj csak a jóra, csak a szépre s egy napon nem látsz majd sötét felhőket az égen'
Ja igen,  olvastam magamban a megható sorokat. Hagyjuk az eget meg a jót meg a szépet, akkor leszek újra boldog, ha kinyitom a boldogság széfet.
~Bla bla bla. - Hadovált mellettem Eliza.  ~Jössz aludni? 9 óra. -Kérdezte tőlem.
~Á, nem kimegyek levegőzni. -Válaszoltam és egy libbenős mozdulattal lehúztam a kanapén fekvő Zaynről egy puha pokrócom, magamra húztam és lementem a hotel előtt kiépített parkba.Csövesek, hajléktalanok szállója lehet ez. Gondoltam magamban.Füvezős 17 évesek gyűrűjébe kerültem.
~Legyen valami célod, ha már ide születtél, ne csak az, hogy egész életedben füvezzél. -Szóltam szívósan a körükbe.
~Ó fehér pipi. -Szólt ide az egyik felállva a sövénytől.
~Lehet kívülről fehér, de belülről olyan sötét, hogy azt nem is képzelnéd. -Vágtam vissza spontán.
~Kérsz egy kis kokót? Ez csak olyan lightos. -Kínált a kitetovált srác.
~Nem kösz. -Mondtam vissza lenézően és tovább álltam.
~Naa...-Nézett rám korom sötét, de kérlelő szemeivel.
~Nem drogozom! -Jelentettem ki elég érthetően.
Belegondoltam végül is, hogy kit érdekel.Jó buli lesz, beszívok, alszom egyet és újra tiszta vagyok.De...
~Adj belőle. -Fordultam vissza és mosolygós emberek fogadták határozott kijelentésem.
A kezembe nyomott a srác valami kapszula kinézetű valamit.Nyugi, ez csak álca, belül van az anyag szívd be aztán kész! -Biztatgatott. Átnyújtotta remegő kezeim közé.


~Nem is volt olyan fájdalmas dolog igaz? -Kérdezte sunnyogva.
~Öhhh...-Nyögtem vissza, alig lélegezve.
Szédültem és a szervezetem alig bírta állni a sarat.Senki nem segített, senki nem is legyintett. Zayn homályos arcát láttam magam előtt, miközben ijedten segítségért kiabál, és látja elfutni azokat az emberek akik egy perce még ideadták a nemkívánatos szert.Az én hibám, volt persze. Zayn felvett a karjaiba.Éreztem a rázkódás erősségét, ahogyan felcipelt a hotelba, a szuszogását, a szív verését ami miattam lett szapora.
     *Eliza szemszög*
~Úristen! Mi a fene történt? Hogy néz ez ki? Mi van Zayn? -Ideg betegeskedtem.
~Nem tudom, nem tudom.Valamit bevett! Hívd a mentőket! -Magyarázott rémülten.
~Oké oké... -Válaszoltam vissza.Idegesen nyúltam a telefonhoz remegő kezekkel ütöttem be a három számot és hívtam.Meg mondtam a címet és hogy nagyon siessenek. 10 perc múlva már ide is értek.Felrakták a hordágyra és nem mondtak semmit. Én ijedtem köpni-nyelni nem tudtak ezért csak megkérdeztem melyik kórházba szállítják.Hál'Istennek a legközelebbi kórházba. Én és a többiek rögtön leszaladtunk és próbáltunk taxit fogni.Sikerült is. Berohantunk.
~Hé fiatalok! -Állított meg egy biztonsági őr.
~De az egyik barátunk, és ott és ott látnunk kell. -Hadováltam össze..
~Üljetek le a váróba.Majd jön a doktor úr és hozza az infókat. -Állított odébb minket, kedvesen.
Harminc egész percet várunk, mire kijött az orvos.
~A barátnőjük terhes.- Ejtette ki a száján sóhajtozva a doktor úr.