15. rész *Az álom néha valósággá válik*

Bocsi, bocsi, bocsi....(...) Olyan rég nem hoztam ide részt, hogy már ez nagyon hiányzott.Egyszerűen megfeledkeztem, hogy 'Álmos' blogom. De itt vagyok és újra élek.Aktívan fogok részeket hozni MÁTÓL! 

Legyetek megértőek, elnézők. Imádlak, csók puszi Anta ♥! 5 komi után lesz rész!  



Nyugalom, nyugalom.Nyugtatgattam magam magamban.Ó, ne.Nem lehet igaz. Miért?Miért velem? Vagyis velünk?! Igazságtalan. Nem fair. Öhhh...Bosszúskodtam.
~Na mi van? Ó, nagyon jó lesz. Buli lesz. - Utánozott nyávogós hangos Liam.
~Köszi. -Hunyorítottam és leültem a porba a földre. Ledőltem.Éreztem ahogy nap égetni kezdi a testem és inkább hagytam az egészet.Felpattantam és hátat fordítva mindenkinek elindultam előra.
~Te meg hová mész? -Állt fel utánnam Eliza.
~El. Nem látod? Mit kezdjek itt magammal? - Válaszoltam flegmán és tovább mentem.
~Én is megyek várj! - Majd utánam szaladt, megfogta a kezem.
~Veled jöttem veled megyek! - Mondta.
Elmosolyodtam és kérdően néztem a többiekre.
~Oké, oké ne nézz így. Mindjárt megölsz a szemeiddel. Megyünk mi is igaz skacok? -habozott Niall.
Mindenki felállt és elindult felénk. Az arcomon óriás boldogság lett úrrá.
Hát elindultunk! Nem sok kellet, hogy 15 perc gyaloglás után már kidőljek.Folyt rólam a víz, a szalmakalap sem segített.
~Hőség! Pfújjj...Utálom már most! -Mondta Ashley..
Én nem szóltam semmit, csak rázogattam a lelógó fejem, hisz az én ötletem volt.
~Se víz, se kaja, meg egy rohadt cigi se. -Panaszkodott Zayn.
~Csak egy baj van veletek, nincs aki kecsegtet titeket. -Szólt rájuk Eliza látva elkeseredett arcom.
Egyszer csak ingadozni kezdtem, lában nehezet hagyta el a talajt.
De beadtam a derekam.Elszédültem!Kezeim erőtlenek lettek, ujjaim lógtak. Az ájulás kerülgetett, nem csak kerülgetett. Gyenge testem földre zuhant s por lepte el a légteret miután a földön landoltam.Szemeim lassan csukódtak lefelé.Már csak a sarkában láttam a napfényt nem több mint két másodpercig.
~Nem, nem, nem....-Hallottam még nem álomba merülten Eliza ordítását.Éreztem a durva lökéseket és az "Ébredj fel", "Úristen mi van vele" kijelentéseket. De nem sokáig tudtam a külvilágról. Végleg kikapcsoltam!
~Harry, vigyázz ne hogy belecsússz, onnan aztán nem húzunk ki, odahalsz...-Viccelődött Zayn...
~Ó én vagyok superman nem látod.....-Hülyéskedett Harry és egyszer csak...
~Neeeeeeeeeeeeeeeee! - Ordítottam megfeszűlten, lélegzetem elfojtva.
~Mi az? Mi történt? -Rohant ide az egész brancs megszeppenve.
~Hol van Harry? -Nézett belem szemben Zayn a vállamat rázogatva.
~Belecsúszott....-Mondtam sírva.
Hajolt ki Zayn a szakadék széléhez majd egy apró mozdulattal lökést éreztem a hátamon. Zuhanni kezdtem a mélybe, Harry után, de félve.....Újra lökéseket éreztem.
Villámgyorsan kinyitottam mélyen, sírásba nyúló szemeimet.
~Te jó ég! - Szökkent fel mellőlem Ashley.
~Hol vagyok? Hol van Harry? - Kérdeztem aggódóan közbe nézve.
~Itt vagyunk a szállodában és Harry zuhanyzik..-Felelte bután nézve Eli. ~De te jól vagy? Elájultál ott a pusztaságba, a srácok mindig cserélgettek.Mindig más vitt. -Nevetett fel.
 ~Kövér vagy. -Szúrt ide Louis.
Felpattantam és mentem a fürdőbe mint vak a sűrűbe. Berontottam az ajtón és megrohamoztam a zuhanyfülkét. Nem érdekelve, hogy Harry meztelenül lesz, beugrottam mellé.
~Te élsz? -Öleltem úgy, mint életemben még soha.
~Huh, aha..-Hűztam mosolyra száját.
~Ó, bocs rémálmom volt.Hogy meghaltál. -Nevettem fel.
~Értem. -Válaszolta komoran és viszonozta az ölelésen.
Amikor meztelen teste összesimult az én testemmel, amit egy hálóing borított megint éreztem..Nem..nem..nem...utasítgattam magam arra, hogy ellen kell állnom csábos mosolyának és és mindenének, az összes porcikájának. Illatát érezve még jobban belegabalyodtam az érzelmek háborújába.
Talán még szeretem vagy ez csak a pillanat hevében érzem?
Szeret vagy csak teszi nekem a szépet?
Érez még valami?
Érzek még valamit?
Mi lesz itt?
Miért van háború az eszem és a szívem között?
Miért mindig a szív áll nyerésre, de aztán meg az ész?
Ez az egész fekete vagy fehér?
Jaj csak egyszer kérnéd, hogy a tiéd legyek.Csak egyszer hívnál újra és én hidd el mennék veled.....(♥)
Fogtam magam s elálltam tőle.Fogtam a fürdőben lévő üveg csészét, kiléptem az ajtón és még egyszer utoljára, őszintén a szemébe néztem.Láthatta mi van bennem, hiszen akkor teljesen, már teljesen az övéi voltam.Kimentem, hogy a kezemben lévő csészét a mosogatóhoz vigyem, de aztán megadtam magamnak az a kicsinyes vágyat, és inkább a földhöz vágtam. Mivel én magam is összetörtem, így legszívesebben mindent összetörtem volna magam közül.Törni-zúzni szerettem volna, hogy olyan fájdalmat okozzak a világnak, amilyen fájdalmat a világ okozott nekem.