26. rész Az álom valósággá vált!

  ~Te, te csak gyönyörű vagy Hannah. -Simogatta végig Harry az arcomat, miközben én aludtam, de éreztem, hogy ő az. Mély hangja végigfutott minden testrészemen, éreztem hogy szeretem.
~Ömmh, szia.-Nyitottam ki szemeim elmosolyodva.
~Te fent vagy? -Pattan fel mellőlem idegesen Harry.
~Most ébredtem fel. Talán valami gond van? -Mosolyogtam rá édesen, és máris nyugodtabbnak látszott.
~Á,nem. Gyere menjünk le. -Segített fel az ágyból. ~Jól vagy? -Fogta meg kezeim és ölelt át a derekamnál fogva. Annyira édes volt, a pillantása, a szája, a haja, a szuszogása, az illata. Hozzábújtam, hisz nem bírtam ki. Éreztem, hogy még mindig szeretjük egymás nélkül.Még mind ketten szenvedtünk a tudattal, hogy vége hiszem egyikőnk sem akart a kapcsolatunknak véget vetni. Volt remény, újra éreztem a tüzet.
~Hannah. -Szólalt meg remegő mély hangon.
~Igen? -Pillantottam fel rá.
~Szeretlek! -Mondta ki, és a szívem beleremegett, az ajkaim kívánták az ő ajkait és vágytam rá.
~Én is szeretlek. -Mondtam ki én is és a másik pillanatban Harry már borult a nyakamba, könnyes szemekkel.
~Én vagyok a világon a legszerencsésebb ember, hogy ilyen lányt szerethetek és ő viszont szeret. -Simította odébb hajam és súgta ezt lágyan a füleimbe.
~É pedig a legszerencsésebb lány. -Csókoltam meg finoman ajkait. Visszacsókolt. Az érzés mindenek felett állt és pedig a felhők fölött 3 méterrel éreztem magam. Senki sem rontotta el ezt a pillanatot. Nem volt botrány, nem volt irigység, nem volt idegesség. Csend volt, nyugalom volt, a madarak csicseregtem és mikor ajkunk elvált egymásétól az eblak pici sarkában egy fénysugár csillant meg Harry aranyló barna szemeiben. Én pedig álltam, és néztem a fiút aki miatt az életemnek még volt értelme!

25. rész Mindenre fény derül?!

~Gondoltad volna? -Álltam föl a földről, komoran. ~Unom már, hogy engem hibáztatsz minden olyan dologért, amit te kreáltál a fejedben. Számodra egy használt papucs vagyok, akit leugatsz mindenért. Kellet a lecke számotokra és nekem is, hogy belássam mennyit érek. Borzalmasat csalódtam. A vér ami rajtam van szósz,  és látjátok, hogy mennyit tesz. -Vallottam be a csínyt. Talán nagyot ütött, de helyesen tettem.
~Ez kamu volt! -Nevetett  föl Niall. ~Ó, bocs srácok, hogy belementem ebbe az aljas játékba, de ebbe Hannah-val teljesen egyetértettem.Igazságtalan vagy vele egyfolytában. Szemétkedni pont vele, miért? -Ecsetelte az ügyet tovább Niall, akit apámmal és Elivel beavattam ebbe az egészbe..
~Beetettetek. -Csendült föl Harry rekedtesen mély hangja.
Szépen fogtam magam és szapora léptekkel felvágtattam a fürdőszobámba. Levetettem izzadt és koszos ruháimat. Beálltam a zuhanyfülkébe. Becsuktam az ajtót és könnyeim folyatva, meztelenül ültem le a hideg zuhanyzóba.
~ÁLMODTAM! -Nyíltak ki tágra szemeim és fulladoztam.A tenger édes hangja megcsapott, aztán már máris lenyugodtam.
~Rémálom!  ~Rémálom! -Mondtuk egyszerre meglepő módom Louival. Felnevettünk.Én belenéztem a napba és élveztem azt az égető érzést, amit a napsugarak okoztak.
~Hmm. Éhes vagyok. -Mondta Harry oldalról halkan.
~Most, hogy említed tesó, én is. -Húzta meg vállát Niall és felnyitotta a hűtőtáskát.  ~Semmi? -Kerekedtek ki szemei.
*4 órával később* 
~Ittam tegnap ugye? - Szegezte kérdésem Harry felé.
~Á, nem! -Nevette el magát.
~Akkor miért fáj a fejem, és vele minden porcikám? -Kérdeztem kipirosodott szemekkel.
~Drága Hannah te nem ittál, hanem vedeltél. -Csapott hátba Harry, vicces hangokat adva.
~Hannah ezek szerint nem ismeri mértéket, és még nem is ivott vele. -Röhögött be disznó módjára Niall, immár barna hajával.

24.rész Cím: Még nincs vége!

 Amikor elmélyülten bámultam mélykék szemeibe, akkor rájöttem, hogy talán nem kellett volna ennyire mellre szívnom. De nem ment..Hisz imádom Louis-t ezek ellenére is. Csak, annyi sokszor megkaptam már tőle, hogy minden miattam, hogy néha kezdem azt hinni, hogy fikarcnyit sem jelentettem neki, soha. Pedig volt, hogy az életem múlott rajta, de mindig megbocsájtottam...mindig. Most két árva könnycsepp folyt végig az arcomon, amit egy szempillantás alatt le is töröltem.Bólintottam rá egyet és oldalra vonultam, de sajnos már nem tudtam magam tartani. Összeroskadtam.Sírtam, nem...Inkább rimánkodtam.
~Te jó ég.Jól vagy? -Szaladt oda mellém El.
~Igen, csak hagyj békén. -Löktem el magamtól.
~De én..Csuklott el a hangja. 
~Nem te tehetsz róla. -Fordultam el és leültem a lépcsőre.
Egyre jobban zokogtam, de nem akartam beszélni senkivel. Megembereltem magam, letöröltem a könnyeim és berohantam a konyhába.Kinyitottam a hűtőszekrényt és az összes ennivaló kaját, kiszedtem a pultra. Mindenki bámult rám, hogy miért csinálom ezt. Rengeteg szendvicset csináltam, kávét főztem és kiszedtem az üdítőket. 
~Mit bámultok ennyire? -Kérdeztem meg tőlük. ~Gondolom nem csak én vagyok éhes! -Nyomtam az utolsó szendvicset Louis tenyerébe. ~Tudjátok én nem fogok ezek miatt a férgek miatt éhen halni. Már ha úgyis meg kell halni,  legalább nem éhen fogom az megtenni. -Ülten le a konyhában az egyik bárszékre és majszoltam tovább a szendvicset. 
~Ömmh ez jól esett. Köszönöm. -Nyomott az arcomra Niall egy puszit. Én csak bólintottam és mosolyogtam rá. ~Még van a hűtőben. -Mutattam a hűtő felé. Odarohant és még falatozott. Elürítettem a konyhában, letörölgettem, így legalább nem unatkoztam. Közben dúdolgattam a kedvenc számaimat és elment az idő. Este fél hat van, és még mindig semmit nem csinálok, vettem észre magamon. Fél füllel hallottam, hogy veszekedés egy pár méterrel arrébb, de nem igazán vettem figyelme.Nem tűnt vészesnek. Néhány perccel később már dulakodásra vettettem fel a fejem. Lassan meghúzódtam a kanapé mögött, de nem birtam türtőztetni magam. Dühösen felálltam, odarohantam a három fegyveres elé és csak úgy áradtak belőlem a sértő szavak. Louis és a srác, aki nem önszántából van itt, verekedni kezdtek. Csak úgy suhantak a pofonok, de a hangjaik még ijesztőbbnek tűntek. Amikor már Louis a földön volt, és vérző orral tápászkodott föl, beleremegtem. Szemem könnybe lábadt és eluralkodott rajtam a tehetetlenség. Közbe akartam avatkozni, de nem ment.Még nem! 
~Hé, hé, hé! -Álljatok le. -Állt közéjük Harry 'A csupa sziv megmentő'. Nem, ez nem segitett.
~KURVA ÉLETBE! -Orditottam torkom szakadtából. A düh ami bennem volt szabadjára szállt. De valahogy úgy éreztem, hogy hiába hallottak meg,  még sem hallottak teljesen. ~Mi a fenét csináltok? Mi az isten van veletek? Meg áll az eszem. -Habogtam nekik.Igazából mindenki figyelt rám.Hátatforditottam nekik és jobb kezem a fejemre tettem. Fura, kattanó hangot hallottam. Fegyver tár kattant be a helyére.Louis-ra szegeződött és a tekintetek megfagytak a levegőben. A srác mutató ujja a ravaszra tapadt és meghúzta. Lelassult előttem a világ. A lövedék Louis felé tartott. Lassan, mégis gyors sebességes fúródott szivem közelébe a töltény, miközben Louis elé vetettem magam. Földre zuhantam, elgyengült a testem.Szivem alig lüktettet, és a vér már elöntötte a padlót, a kezemen folyt végig.......
~Jézusom! -Hallottam oldalról.
~Mi a fenét csináltál? -Kérdezte halk hangon Louis.
~Én csak megmentettelek. -Csúszott ki a számon egy ártatlan, kacér mosolyt.

~Gyerünk, húzzátok erősebben! -Mondta Harry, miközben karjaimat és lábaimat fogva, odébb cipeltek. Letettek és néztek. Nézték, ahogyan szenvedem.
~Ne bámuljatok már, hozzatok törölközőket vagy rongyokat és kössétek be a sebet, hogy ne vesszek sok vért. -Próbáltam utasítani őket, de magam is feszült voltam. Feszült? Nem! Én csak egyszerűen féltem, a haláltól.
~Máris! -Forgott körbe magán El és beszaladt a mosókonyhába, majd egy halom kendőt hozott ki,  a karjai között. A sebre szorította és erősen, tartotta. Ahogy kell.
~Áuwwh..-Adtam ki a fájdalmas hangokat. ~Köszönöm. -Hunytam be a szemem.Folyt rólam a víz, és alig lélegeztem már. Majd teljesen elsötétült minden és már csak a szuszogásom hangját hallottam.
*Louis szemszöge* 
~Én vagyok a hibás. -Mondtam két kezem összekulcsolva és imádkozva Hannahért.
~Szerintem le kell önteni vízzel. -Röhögött Niall. ~Vagy legalábbis vizes törölközőt kell a homlokára rakni. -Komolyodott el egyszerre.
~Kórházba kell vinni! Most! -Álltam dühösen a székről.
~Nyugodj meg! Nem a te hibád! -Nyugtatott Eleanor.
~Az én hibám. -Halkultam el, és ejtettem érte egy könnycseppet.

23 rész. Cím: Féktelen félelem (Part II)

*8 órával később* 
Behúzódva a sarokba, felhúzott térdekkel, hallgattam az óra ketyegését várva, hogy történjem már valami. Kezeim kötéllel átkötve, csak úgy mint a lábaim. Szám, le ragasztva.Szemeimmel néztem csak jobbra-balra, le és fel, a többiekre majd apára. Szívem egyre hevesebben dobogott, pulzusom is vetekedett vele. Homlokomról folyt a víz és akár a könnycseppek úgy hullottak végig, egyre piroslóbb arcomon. Talán könnycseppek is voltak? Nem tudom!
~Jól vagy? -Kúszott odébb Eliza, akinek keze-lába, szája szabad volt. Ráztam a fejem, ami a nemre vallott.
Lecsuktam szemem és próbáltam nyugtatni magam, de nem sikerült. Eddig nem voltam fóbiás, de mostantól utálom a bezártságot. Szerintem nem csak én voltam az egyetlen ember aki ebben a szobában arról gondolkodott, hogy-hogy jusson ki innen. Hát lehetetlen volt számomra az a képlet, ami ezt megoldja.
I'm  broken, do you hear me?
I'm blinded , 'cause you are everything I see, 
I'm dancin' alone, I'm praying, 
That your heart will just turn around.      - kezdett el énekelni Liam, és hangja lelkemnek a megnyugvás volt.
~Pofa be, selyemfiú. -Förmedt rá a férfi Liam-re aki a helyett, hogy felkapta volna vizet, tűrt.
*10 órával később*
~Én már teljesen feladtam. -Hallottam oldalról Danielle mondatát. ~Ez a pokol. Nem bírom tovább. -Nyöszörgött, majd olyan romantikusan átölelte Liam-et.
~Megértem Danielle, de nézz csak Hannah-ra, beszélgetni sem tud, velünk mert az a rohadt....-Vette csöndesebbre hangját Niall. ~Az a rohadt beragasztotta a száját és összekötözte őt, úgy hogy inkább ne siránkozzunk, hanem örüljünk, hogy szabadon vagyunk. Erősen bólogattam Niall mondatára, amin mindenki röhögött is.
~Igaza van Niall-nek! -Vette keményre a figurát Zayn.
~Gyere csak kislány! Rántott fel a kezemtől fogva az egyik férfi, és bevonszolt a lenti fürdőszobába. Lehúzta számról a ragasztó szalagot és megcsókolt. Kapálóztam és nem hagytam egy helyben a fejem.
~Hé, nyugodj le. -Nézett dühösen rám.
~Teljesen megőrültél?  -Tegeztem le, mivel egy 18 év körüli srác állt velem szemben.
~Kívánlak. -Szorított közel magához.
~Én nem! -ordibáltam, hogy hallják. Csak kérlek oldozz ki. -Esedeztem neki.
~Ha megteszed amit kérek, bármit megkaphatsz. -Ajánlotta fel a srác.
~Miért vagytok itt? Mit akartok? Ki a másik pasas? Ki vagy te? Hol laksz? Hogy hívnak? -Vágtam hozzá milliónyi kérdést a válaszra várva.
~Én nem akartam ezt. Nem akartalak bántani, csak nekem jó murinak tűnt az elején, most már nem. Pénzt akarunk, hisz apádnak van egy hatalmas bankja, tele pénzel. Erre még nem gondoltál? -beszél őszintén a srác. ~Josh vagyok, ő a testvérem Mark, a harmadik pedig az unokatestvérünk Jim. ne félj nem bántunk senkit. -Hullott le arcán egy könnycsepp. Letöröltem könnyeit, és tovább beszélgettünk, miközben eloldozott.
~Köszönöm. -Nyomtam halkan arcára egy puszit és kimentem a többiekhez.
~Elengedted? -Ment be idegesen Mark, és becsapta az ajtót, úgy, hogy a szívem is beleremegett. Nem tudtam mi lesz, talán képes megölni a testvérét azért meg kikötözött?!
~Azt hiszem, nagyon félek. -Súgta oda Eli, Niall fülébe.
~Nem lesz semmi baj, megígérem. Az életem árán is megvédelek érted?! Te vagy a mindenem és szeretlek..És ha veled történik valami én meghalok! -Mosolygott Niall, miközben kisimította Eliza haját gyönyörűen kéklő szemeiből. Nekem csak egyszerűen örült a szívem, hogy szerelmesnek látom a legjobb barátnőmet, egy olyan srácba aki mindent; szó szerint mindent megtenne érte. Most érzem igazán, hogy már elengedhetem őt. Nem kell tovább fognom a kezét, nem kell segítenem neki. Hisz van egy igaz emebr, aki ezt megteszi helyettem.
~Hé, srácok! -Szóltam fel hangosan. Felálltam a sarokból, kifújtam a bent ragadt fölös levegőt, és sóhajtottam  egy jó mélyet. ~Figyeljetek csak, rám. Ne féljetek! Nem kell! Jó, igen tudom, hogy mind veszélyben vagyunk, de mégis biztonságban. Eliza fél, de ott van neki Niall, aki megnyugtatja. Dani és Liam is ott vannak egymásnak, El és Louis is csak egymásért élnek. Itt van az apám, aki miattam fél, itt vagyok én aki Harryt és az apját védi. Mind félünk valamitől. Én bármire képes lennék mindegyikőtök épségéért.Halljátok! -próbáltam lelket önteni mindenkibe.
~Tudod mit Hannah? -nézett rám kérdően Louis. ~Szerintem kurvára nem számítunk neked. Az apád se. Nem kellenek a süket szavak. Jól tudom, hogy semmit sem tennél meg értünk. ~SEMMIT! - ordított a szemembe Louis, mint egy vadállat. Mintha nem is ő lett volna. Vérig sértett, a szívemig hatoltak bántó szavai. Nem értem mit tettem ezért, hogy ezt érdemeltem. Csak úgy sütött belőle a düh.
Lehajtottam előtte a fejem és máris hullottam a könnyeim.
~Hannah én, nem.......nem úgy értettem. - dörzsölte homlokát tenyerével. Majd próbált átölelni, de ellöktem magamtól és mélyen a szemébe néztem!

22. rész Cím: Féktelen félelem!

~Hapci! Hapci! Hapci! -Keltem fel Danielle, abba nem maradó tüsszögésére.
~Az istenét! Egészségedre már. -Néztem rá kidülledt pupillákkal. ~Bocs, bocsi..Ne,ne haragudj! -Mentegetőztem az ideges kiakadásomról. -Csak olyan feszült vagyok. -Sóhajtottam.
~Harry, Harry...Kelj fel. -Hajoltam oda óvatosan és elkezdtem a fülébe sugdosni.
~Ne, kérem ne bántson.Oda adok minden értékek csak ne bántson. -Ordibált fel hangosan, ~ de gondolom, csak ugratásból ~  hisz Harry az Harry.  ~Jó oké mondjad, mi nyomja a pici szívedet :) -Ült fel a homokból és kisimította a szemem közül ólálkodó, sötétbarna hajszálakat.
~Vigyél haza. -Néztem rá kérően. ~Gyertek ti is.Egyébként is apa már vár, nem is láttuk egymást már rég, hiányzik. Érted. -Piszkáltam meg göndör fürtjeit.Ejtett egy pimasz mosolyt pirosló arcán, felpattant a homokból és máris tette amit kértem. Én rögtön utána felemeltem hátsóm a piha-puha homokból és szaladtam "Hercegem" után aki nem feher lovon, hanem BMW-n fog hazavinni.Senkinek sem volt ellenvetése az ~Együnk nálunk~ dologgal kapcsolatban, aminek örültem.Mindenki összeszedte a kis cókmókját és beszálltunk a parkolóban virító fekete-szürke kocsiba.
~Hű, légkondi. -Nevetett fel Louis. ~Neked ilyened is van Harry? -Kérdezett rá kötekedően.
~Louis nekem mim ne lenne? -Oldotta meg egy sikkes válasszal a helyzetet. És beindította a gépezetet.
~Ó, milyen szépen szól a kicsikém! -Áradozott.
~Na menjünk már, ne várass. -Veregettem vállon, ami azt idézte elő, hogy szegénykém beverte a fejét a kormányba. ~Bocsánat! -Röffentem fel.
~Hahaha..Ne nevess. -Nézett rám zsibbasztóan, majd 120-al kirepesztett a parkolóból, egy csábos mosolyt hagyva maga után.Az út további része zökkenő mentes volt és csendes.
~Hát megjöttünk. -Sóhajtott fel Harry, 15 perccel később.Felhajtott a kocsi feljáróra és leállította a motort.
~Be jöttök? -Szegeztem nekik a kérdést.
~Hát ööm.
~Hmm.Nem is tudom.
~Hát..
~Szerintem menünk kéne, de..-Motyogták egymás után, a hülyeségeiket.
~Hát akkor sziasztok. -Nyitotta ki az autó ajtaját, és kiugrottam abból.
~Persze, hogy megyünk.Ne nevettess. -Válaszolt vissza, pár perccel később, a csíkos pólós srác.
Neon zöld, hatalmas táskámba ~ami tele volt kacatokkal~ a házkulcsot keresgéltem. Nálam ez a annyit jelent, hogy tűt a széna kazalban.
~Ó, ó megvan. -Lélegeztem nagyot. És kihúztam a táskából. Beledugtam a kulcs lyukba, és elfordítottam. Szép lassan el is fordult és kitárult az ajtó.  ~Na tessék mennyetek, vagy mennyek én?  -Ajánlottam fel, a belépést jéghideg házba.
~Menny! - Lökött meg hátulról Niall és erre a mozdulatára beestem az ajtón, és csúsztam gy métert a csempén. Becsuktam a szemem, hisz úgy könnyebb volt. Elnevettem magam, mint valami félbolond, de olyan jó volt, olyan igazi, szívből jövő.Oldalra nézve, rettenetes látvánnyal szembesültem.A nappali közepén, apa egy széken ült, megkötözve. Három símaszkos férfi, gépfegyvereket tartottak fejéhez és egy rám szegeződött. Apa homloka verejtékes volt, szemei dühösek és mégis megrémültek. nem tudtam mit tegyek, hogy elkerüljek egy hatalmas tragédiát ha beengedem az 5 srácot és a 4 lányt. Integetni, taszigálni nem tudtam, hisz a fenyegetés komolyan hangzott az idegen férfi szájából "Ha megmozdulsz, meghal a papa" ...
Nem kockáztathattam, hisz apám élete a világon a legfontosabb volt számomra, de a srác akit szeretek ott volt, a legjobb barátnőim ott voltak. Louis, Niall, Zayn és Liam ott voltak. Szinte a családom. Inkább én, mint ők. Futtattam az agytekervényeim.Izzadt a tenyerem, kiszáradt a szám és remegtek a lábaim. Nem tudom mit csináljak. Jobbra vagy balra? Fel vagy le? Ki vagy be? A teljes összeomlás szélén voltam.
~Ó, betaposok valamit aztán pihizek. -Röhögött bele a képembe Louis, oda lépve hozzám. ~Jézusom, kapta fel a fejét, meglátva a tényt, hogy baj van. Sarkon fordult és tett két lépést az ajtó felé és próbált jeleket leadni a többieknek, hogy húzzanak el innen, ha élni akarnak.
~Hé, te. Állj csak meg. -Szólt mély torokból az egyik, férfi és óvatosan visszahúzta Louis-t, pólója gallérjánál fogva. ~Többiek, gyerünk. Befelé. -Tartotta fegyverét fejőkhöz, mikor mindenkit behajtott, mint egy Isten. Én még mindig értetlenkedve álltam a helyzet elé.
Hogy kerülnek ezek ide?
Kik ők egyáltalán?
Kiért jöttek?
 Mit akarnak?
Mit tett apa?
Mit tettem én?
Vagy mit tettek a skacok?
Állandóan járt az agyam, a megoldás keresésére. És mire jó a túszejtés? A fegyverek? Az álarc? A semmit tevés? És mit tegyek én? Álljak a sarkamra és küzdjek, míg le nem puffant valamelyik? Vagy várjak türelmesen, míg sorba meghalunk? Vagy reménykedjek a túl élésben? A sok kérdés felőrlődött bennem, és eluralkodott rajtam a Féktelen félelem! 

21.rész :)

~Indulhatunk? -Szakította félbe romantikus perceim Zayn.
~Khm persze. -Köszörültem meg a torkom és igenlő választ adva, magamra vettem fekete kabátomat és elindultam az ajtó felé.Mindenki vetet a lapot, hogy menni kellene. ~És még is hová megyünk? -Vetettem szemükre a számukra nem kívánatos kérdést.
~Hát....Harry az mondta meglepetés, nekünk is. -Bökte rá Louis hezitálva pár percet, majd Harry 'semmiről sem tudó' arcát látta maga előtt.
~Aha, oké. -Csóváltam a fejem ~mint egy kutyuska~ majd beszálltam hátra, hogy véletlenül se kerüljek Harry közelébe. Louis volt a sofőr, ami jót jelentett, hisz nagyon jó és biztonságos vele utazni, a társaság és a veszélytelenség miatt.Épp egy olyan szám ment az aktuálisan hallgatott rádió adón, ami a sírig tartó szerelemről szólt. Bekönnyeztem :3 Annyira szép és valóságban elképzelhetetlen tökéletesekről szólt. Harry szemei egyfolytában végig mentek a testrészeimen. Szinte bele borzongtam, abba ahogyan rám nézett. Próbáltam leplezni, hogy nem érdekel már hogyan néz rám és miket csinál, de a szívem és az eszem újra és újra eljátszották a szokásos csatájukat. Hiába vagyunk egymástól távolt, mégis azt érzem, hogy néha közel van a távol. Az eszem hagyná, a szívem akarná.Már rég utaztunk, be a belvárosba, a városba, buli helyekre, de végül a tengerparton kötöttünk ki. Meleg levegő áradat csapott meg mikor kiszálltunk a kocsiból és a meleg homokba süppedt lábunk.
~Upsz! -Ugrott ki Ashley az autóból. ~Mit keresünk mi itt? -Kérdezte sunyi fejjel, majd belevörösödött a mosolygásba.
~Mondtam, hogy Harryt kérdezd, én mondtam. -Fogta a fejét Louis.
~Harry? -Nézett rá kérdően az egész banda és szegény azt sem tudta, hogy ugasson vagy énekeljen.

~Most mi van? -Nevetett fel. ~Mindenki benne volt nem csak én. -Mentegetőzött keményem. ~Jó oké, akkor elmondom. -Kezdett bele. ~Az van, hogy Happy Birtday to you, Happy Birtday to you, Happy Birtday to you Hannah. -Énekelte mindenki egyszerre, ami szíven ütött.És amikor megláttam, hogy Zayn és Louis egy óriási tortát hoznak elő felé a kocsi csomagtartójából, még el is nevettem magam. Szívemet újra melegség töltötte el, hogy olyan barátaim vannak akik jól titkolóznak.
~Mivel hazarepültél ~voltál olyan okos ~ ezért füstbe ment az ottani tervünk és itt már minden szórakozó hely le volt foglalva, ezért maradt a parti házunk. -Fintorgott Niall. ~És a tortát szerencsére épségben áttudtuk hozni és annyira jól néz ki, hogy mindjárt felfalom és nektek nem hagyok. -Mosolygott.
~Ó Istenem, ez a torta csodálatos. És ajjh előbb menyjünk be mert megfagyok, aztán majd hálálkodok. -Mondtam nekik és húztam befelé őket. Harry míg kikotorta a kulcsokat és kinyitotta az ajtót, csak egy fél év volt.
~Ah végre. -Estem be az ajtón. ~A tortát az asztalra és hozzatok poharakat, tányérokat, villákat. -Utasítottam őket erre-arra, mint főnökasszony, de hát én voltam az ünnepelt.
~Igenis hölgyem. -Hülyéskedtek a többiek. Mindenki idehozott mindent én pedig kértem őket, hogy üljenek le.
~Huh..-Sóhajtoztam. ~Hát igazából el sem tudom mondani, hogy meglepődtem.Amikor ott ültem a medencénél ma, nagyon le voltam töve, hisz azt hittem elfelejtettétek, hogy ma van. És nem is gondoltam, hogy ezt akartátok.Annyira köszönöm, hogy vagytok nekem. -Csordultak ki a könnyek a szemeimből. ~Bocsánat csak, elérzékenyültem. -Szipogtam. ~Szeretlek titeket, egytől-egyig. -Álltam fel a fotelből és végig ölelgettem mindenkit.
~Na mikor eszünk már? -Nevetett Niall a torta felé kacsingatva.
~Hé, te nyugodj le. -Bökte meg oldalról Eliza. ~Mi sem így terveztük, de mégis tökéletes lett. Mi is nagyon szeretünk. -Folytatta Eliza és mindenki helyeselni kezdett.Aztán odaléptem a torához, fogtam egy kést és elkezdtem felszeletelni.
~És itt az utolsó szelet. -Adtam a kezébe Eleanor-nak. ~Hű de finom .-Mondta de hisz még alig nyelte le az első harapást. Jót mulattunk.
~Én lemegyek a partra. Ki jön? -Vakartam meg a fejem.  ~Mindenki? -Akkor jó. Mindenki összekapta magát, ahogyan tudta.A csajok hoztak fürdő ruhát a pasik meg semmit. Lesétáltunk egészen a a partig. A srácok raktak egy tábor tüzet, körbeültünk és elkezdtünk beszélgetni az élet nagy kérdéseiről. A végén már csak azt vettem észre, hogy mindenki beadta a derekát, lehunyta a szemeit és álom manók lettek, kivéve Harry. Ő kitartott mellettem, addig míg el nem aludtam.Ő lefeküdt a homokba és pedig, rátettem a fejem és átöleltem. Nemsoká már elaludtunk mind ketten és csodálatos felszabadultsággal éreztem azt, hogy biztonságban vagyok, a mellett az ember mellett akit szeretek :)♥

20. rész *Az álom néha valósággá válik*

Á, na végre megtudtam írni a részt. Sablonos meg stb sorolhatnám a hibákat, de a 2 évad felénél vagyunk.Nem kérem,hogy írjatok komit,de ha valamit is jelent nektek ez a blog akkor vegyétek a fáratságot..Chatbe vagy a részek alá. Köszönöm. xo Anta ♥




Lepakoltam a nappaliban álló bőr ülőre a cuccaimat, felakasztottam a dzsekim a fal melletti fogasra és besétáltam a konyhába.A hűtőn már egy megszokott cédula állt  ~gondoltam magamban~, de még sem.
~Kicsim, nemsoká haza érek és újra együtt leszünk, remélem. Holnap vagy holnapután találkozunk ~Kaja a hűtőben!~ Külföldre utaztam, ne aggódj, ne hívj, ne írj, ígérem majd jelentkezem! -Olvastam fel hangosan apa papírra vetett sorait, meg húztam a vállaim. ~Oké. -Dobtam ki a kukába a cetlit és benyúltam ennivalóért. Kiszedtem a felvágottakat, a sajtokat és minden ehető cuccot.Csináltam szendvicseket, kávét és teát. Leültem a 10 személye étkezőasztal egyik végére. Magányosan elfogyasztottam a tömérdek kaját és felmentem a kis kuckómba. Átöltöztem egy kényelmes kis ruciba és leheveredtem az ágyamra laptopommal az ölemben.Felmentem a közösségi portálokra, ahol én is regisztrált felhasználó vagyok és láss csodát. Köszöntések hegyén-hátán. ~Még is csak gondoltak rám néhányan..-Mormogtam az orrom alatt.
~Baby you light up my world like nobody else - Szólal meg a mobilom. Lassan utána nyúltam. ~Ki hív engem privát számról ? -Kérdeztem magamtól. Megnyomtam a kis zöld gombot és beleszóltam.
~Haló, ki az, -Kezdtem rögtön egy kíváncsi kérdésemmel.
~Louis. -Röhögött a telefonba. ~Nyisd ki az ajtót ~ Be akarunk menni. -Kért meg, mire elmosolyodtam, kinyomtam a hívást és az ajtóhoz szaladtam. ~Halihó! -Ugrottam Louis nyakába egy széles mosollyal az arcomon. ~Tudtam, tudtam, hogy nem felejtitek el. -Néztem körbe a többieken.
~De mit? -Bökte vissza Louis.
Arcom komor és hideg lett, tekintetem szomorú, lelkem fájdalmasan ordított belül. ~Ó, semmi. -Mondtam lehajtotta fejjel,és beengedtem őket a házba.
~Apukád? -Kérdezett rá görcsösen Harry, hogy oldja a csendet.
~Öööm...El kellett mennie valahová. -Kezdtem bele. ~Fogalmam sincs hová. -Folytattam és lehuppantam a bőr ülő közepére, fogtam a távirányítót és bekapcsoltam kedvenc csatornámat.  ~Szeretem a TLS-t, mit bámultok? -Kérdeztem rá a furcsa pofát vágó tömegre.
~Semmit, semmit.-Eszmélt fel elalélva Eliza.
~Este megyünk bulizni. -Szólt közbe Zayn a hátamat masszírozva. ~Jó lesz és ne ellenkezz! -Nézett rám ölni tudó szemekkel, valamit nagyon jót sugallva.
~Oké és mikor van az az este?! -Fordultam Zayn felé, tágra nyílt pupillákkal.
~ Hát fél óra! -Csóválta fejét, az óráját fürkészve.
~Az istenit! -Csaptam fejbe, és rögvest felszaladtam a szobámba. Levetettem magamról az aznap viselt öltözéket, bekattanva rohantam a fürdőbe. 5 perc alatt letusoltam, hajat mostam és még mindig szétvetett az ideg. Beszárítottam vizes hajam, raktam bele pár hullámot, füstös szemeket varázsoltam magamnak, kis alapozóval felnyomtam az arcom tónusát. Megrohamoztam a gardróbomat. Felvetettem azt a fekete flitteres, szvarovszki köves rucimat amit az első randin viseltem Harryvel. ~Emlékek~ sóhajtoztam.A fekete tűsarkú, a fekete tatyó.Úgy néztem ki most, mint azon az ominózus estén régen.Utoljára belenéztem a tükörbe, ahol már újra egy boldog lányt láttam, nem egy búskomor arcot. És éreztem is, hogy ma minden más lesz, hisz velük leszek, azokkal akiket a hülyeségeikkel együtt is ugyanúgy mindig szeretek.Kiléptem a szobám ajtaján, de még onnan utoljára visszapillantottam a tükörbe, de már csak olyan homályos volt minden, hogy inkább mentem is. Lassan, óvatosan letipegtem a lépcsőfokokon. Vigyázva lépkedtem , hogy ne bukjak fel és közben szerettem volna megnézni a többiek arckifejezését  ~főleg Harryét~  Én már felfigyeltem Ashley vérvörös rucijára, miközben fel-fel nézegettem.Ruhájának színe, tökéletesen ment a szőke hajkoronájához, ami göndör fürtökből állt.Eliza fekete fehér rucit viselt, hozzá illő  fekete fehér cipővel, álomszép volt ahogyan Niall mellett állt s fogták egymás szemét.
~Hannah siess már elkésünk. -Kiabált utánam Liam.
~Az anyját! -Horkant fel Zayn.
~Lélegzetelállító! -Bökte rá Louis, majd észbe kapott, a kezem után nyúlt és lesegített a lépcsőről.
Harry le sem vette rólam a szemeit.Bámult. Arcán huncut mosoly ült, és aztán már csak felnevetve megrázta fürtjeit, hogy emlékszik az első......Az első komoly esténkre. ~Együtt~ Megfogta mindkét kezem, közelebb hajolt.Jobb kezét a fél arcomra tette és megsimogatott.
~Hannah, te vagy a legszebb lány ezen a földön. -Súgta oda lágyan, majd mindenféle kapcsolat megszűnt, testileg. Elengedett és finoman vettem tudomásul, hogy még sokat jelentem neki úgy, ahogyan ő is nekem.